Két csekély értékű pénzérme

A Királyság támogatásának egyik fontos módja, hogy pénzadományokat adunk a világméretű prédikálómunkára. De mit tegyünk, ha szűkösek a lehetőségeink?

Jézus egyszer látott egy szegény özvegyasszonyt, aki két csekély értékű pénzérmét dobott a templomi perselybe. A Jehova iránti szeretete arra indította ezt az asszonyt, hogy „a nélkülözéséből” dobja be „mindazt, amije volt, egész megélhetését” (Márk 12:41–44). Jézus megjegyzéséből kiderül, hogy Isten szemében igen értékes volt az asszony adománya. Az első századi keresztények sem gondolkodtak úgy, hogy a szolgálat anyagi támogatása csak a jómódú keresztények kiváltsága. Pál apostol megemlítette a makedóniai testvérek példáját, akik „mélységes szegénységük” ellenére „folyton könyörögtek . . . sok kérleléssel a kedves adakozás kiváltságáért” (2Kor 8:1–4).

Ha tehát csak két csekély értékű pénzérmét tudunk is adni, ne feledjük, hogy sok kicsi sokra megy. Nagylelkű égi Atyánk örül, amikor szívből adakozunk, hiszen ő „a vidám adakozót szereti” (2Kor 9:7).