Ne feledkezzünk meg azokról, akik szociális otthonokban laknak

1. Miért fontos az otthonokban élőket is felkeresni a jó hírrel?

¹ Sokan tapasztalják az előrehaladott korral járó nehézségeket (Préd 12:1–7). Több idős személy otthonokban él, ezért a házankénti prédikálás során nem találkozunk velük. De az időseket még azokban az országokban is nehéz elérni, ahol rendszerint a gyermekeikkel vagy más rokonokkal élnek együtt. Bár az idősek és mások, akik otthonokban élnek, talán nehezebben mozognak, és a memóriájuk sem a legjobb, mégis képesek lehetnek megismerni és megszeretni Jehovát. Hogyan tudjuk elérni őket, hogy velük is megosszuk „a boldog reménységet”? (Tit 2:13).

2. Hogyan tudjuk összeírni a területünkön lévő szociális intézményeket?

² Első lépések. A helyi telefonkönyv vagy az internet segítségével készíthetünk egy listát a területünkön lévő otthonokról. Olyan kategóriákat kereshetünk, mint „otthonok”, „idősek otthona”, „szociális otthonok”. A szolgálatfelvigyázó megszervezheti, hogy rátermett hírnökök meglátogassák ezeket az intézményeket. Ügyes tervezéssel és Jehova támogatásával gyakran megszervezhető egy csoportos bibliatanulmányozás (Péld 21:5; 1Ján 5:14, 15).

3–4. a) Kivel beszéljünk, ha szeretnénk bevezetni egy csoportos bibliatanulmányozást? b) Mit tisztázzunk a tanulmányozással kapcsolatban?

³ A tanulmányozás felkínálásának a módja az intézmény jellegétől függ. Egy nagyobb otthonban, ahol sok lakó és dolgozó van, az a legjobb, ha előbb szólunk a recepciósnak, hogy szeretnénk beszélni a foglalkozásszervezővel. Egy kisebb otthonban, ahol csak néhány lakó és 2-3 gondozó van, talán érdemes időpontot egyeztetni az otthon tulajdonosával.

⁴ Mindkét esetben mondjuk el, hogy önként szánunk az időnkből arra, hogy buzdítsuk azokat, akik szeretnek olvasni, és szívesen beszélgetnek a Bibliáról. Megérdeklődhetjük, hogy vannak-e olyan lakók, akik szívesen részt vennének egy hetente megtartott, 30 perces, csoportos bibliai beszélgetésen. Sokféle kiadvány közül választhatunk, de többen azt tapasztalták, hogy Az én könyvem bibliai történetekről és A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyvek beváltak. Az illetékes személynek meg is mutathatjuk a kiadványokat. Megegyezhetünk vele, hogy melyik nap, mikor és hol lenne a tanulmányozás, amit utána ki lehet írni az otthonban arra a naptárra, ahol a lakóknak szervezett más programok is szerepelnek. Bátran mondjuk el, hogy Jehova Tanúi vagyunk. Arról is tájékoztassuk, hogy nem azért jövünk, hogy levezessünk egy vallási szertartást, hanem hogy a Bibliáról oktassuk az embereket.

5. Mivel lehet élvezetesebbé és tartalmasabbá tenni a tanulmányozást?

⁵ A tanulmányozás levezetése: A körülményektől függ, hogy hogyan vezetjük le a tanulmányozást. Legyünk rugalmasak és körültekintőek. A tanulmányozást vezető személy vigyen magával több példányt a kiadványból, adjon belőlük a jelenlévőknek, majd a tanulmányozás végén kérje vissza őket. Némelyeknek szükségük lehet nagybetűs példányokra. A bekezdések felolvasása után fel lehet tenni kérdéseket, és bárki hozzászólhat a szokásos módon. Ha valaki ügyesen olvas, és szívesen vállalja, megkérhetjük, hogy olvassa fel a bekezdéseket vagy a bibliaverseket. A tanulmányozás közben legyünk kedvesek és barátságosak. Ha az illetékes személy megengedi, egy-egy alkalommal megmutathatjuk valamelyik filmünket, mely megerősíti a Bibliába vetett hitünket, vagy kiemeli egy bibliai történet tanulságait. Talán arra is van lehetőség, hogy a tanulmányozás egy egyszerű imával kezdődjön és záruljon. Vannak hírnökök, akik a Királyság-énekek éneklését is bevezették.

6. Mit tehetünk, ha valakinek ellenvetése van?

⁶ Mi a teendő, ha a résztvevők közül valaki nem ért egyet egy felolvasott vagy elhangzó gondolattal? Legyünk tisztánlátók, amikor válaszolunk (Kol 4:6). Talán elég felolvasni egy rövid részletet a Bibliából, mely egyértelmű választ ad az ellenvetésére. Ha ezt nem látjuk célszerűnek, ajánljuk fel, hogy szívesen megbeszéljük vele a tanulmányozás után.

7. Mit tegyünk, ha valaki feltesz egy kérdést, vagy komolyabban érdeklődik?

⁷ Előfordulhat, hogy valakinek kérdése van, vagy elmondja, hogy szeretne több ismeretet szerezni. Egy testvérnő ezt szokta mondani: „Ez egy nagyon jó kérdés. Mi lenne, ha a közös olvasás végén térnénk rá vissza, és négyszemközt megbeszélnénk?” Sok helyen van arra lehetőség, hogy egy másik időpontban külön is tanulmányozzuk a Bibliát az érdeklődőkkel.

8. Hogyan számoljuk a csoportosan és az egyénileg folytatott tanulmányozásokat?

⁸ Rendszerint az a legjobb, ha a csoportos bibliatanulmányozást mindig ugyanazok vezetik egy bizonyos intézményben. Minden hírnök, aki részt vesz a csoportos tanulmányozásban, számolhatja az időt. A tanulmányozást vezető hírnök minden egyes alkalommal egy újralátogatást számolhat, és havonta egy bibliatanulmányozást. Ha bibliatanulmányozást kezdünk olyan lakókkal, akik képesek felfogni és megjegyezni a tanultakat, a szokásos módon számoljuk a tanulmányozásokat.

9–10. Milyen tulajdonságokra van szükség ehhez a munkához, és miért?

⁹ Vegyük komolyan. Érdemes a tanulmányozást mindig ugyanazon a napon, ugyanabban az időpontban megtartani. Így a lakók és a dolgozók számítanak majd ezekre az alkalmakra, és arra is, hogy időben kezdődnek és végződnek majd (Máté 5:37). Éppen ezért fontos a kötelességtudat, a szorgalom és a következetesség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az a legcélravezetőbb, ha két ügyes hírnök együttműködve vezeti a csoportos tanulmányozást (Préd 4:9, 10). Nagyobb intézményekben több hírnökre lehet szükség.

¹⁰ Az is nagyon fontos, hogy barátságosak legyünk, és mutassunk személyes érdeklődést (Fil 2:4). Az első látogatás alkalmával szánjunk időt rá, hogy minden résztvevővel beszélgessünk egy kicsit. Írjuk le és a következő alkalomra próbáljuk megtanulni a nevüket. Arra azonban ügyeljünk, hogy vannak olyan idősek, akik nem szeretik, ha a keresztnevükön szólítják őket. Ha türelmesek és figyelmesek vagyunk, mindenki jól fogja magát érezni.

11. Hogyan mutathatunk tiszteletet a dolgozók és a lakók rokonai iránt?

¹¹ Az intézmény dolgozóival és a lakók rokonaival szintén tisztelettel, kedvesen kell bánnunk. A tanulmányozás időpontján és menetén ne változtassunk az intézmény vezetőjének a tudta nélkül. Időnként meg lehet kérdezni tőle, hogy mi a véleménye a tanulmányozási programról. Ha valakit meglátogatnak a rokonai, ismerkedjünk meg velük. Mondjuk el nekik, hogy mi a célja a bibliai beszélgetésnek, és azt is, hogy szeretnénk segíteni a családtagjuknak. Felajánlhatjuk nekik, hogy foglaljanak helyet, és nézzék meg a tanulmányozást.

12–13. Mi mutatja, hogy eredményes a szociális intézményekben végzett tanúskodás?

¹² Eredmények. Az utazófelvigyázók és a gyülekezetek arról számolnak be, hogy nagyon eredményes ez a szolgálati ág. Az egyik otthonban az első megbeszélésen húszan vettek részt. Később hatan kérték, hogy külön is tanulmányozzák velük a Bibliát. Egyikük már meg is keresztelkedett. Egy másik intézményben egy 85 éves asszonyt arra indított a tanulmányozás, hogy eljárjon a helyi gyülekezet összejöveteleire, és elmondta, hogy szeretne megkeresztelkedni. Amikor az egyik otthonban egyszerűsítettek a foglalkozásokon, és megszüntették a Jehova Tanúival folytatott csoportos tanulmányozást, a lakók panaszt tettek az igazgatónál. Végül 25-30 lakóval újraindult a tanulmányozás.

¹³ A szeretetünk nem csak az otthonokban lakókra van nagy hatással. Ezt mutatja, hogy nem egyszer a dolgozók is részt vesznek, sőt közre is működnek a tanulmányozásokon. Ha erőfeszítéseket teszünk, hogy törődjünk a lakókkal, azzal másoknak is nagyszerűen tanúskodunk (1Pét 2:12). Miután egy igazgatónak elmondták, hogy mi a célja a tanulmányozásnak, ezt kérdezte: „Miért vártak eddig? Mikor tudnak kezdeni?” Egy másik igazgató ezt írta: „Szívből ajánlom ezt a csoportos tanulmányozást minden szociális intézménynek a környéken. Jehova Tanúi ingyenesen nyújtják ezt a szolgáltatást, a prédikálómunkájuk részeként.” Hawaiin egy otthon díjat is adott Jehova Tanúinak az önkéntes munkájuk elismeréseként. Azt írták, hogy az önkéntesek „felbecsülhetetlen kincsek” az intézmény lakóinak.

14. Miért fontos, hogy az otthonokban élőket is felkeressük?

¹⁴ Jehova arra kéri az időseket, hogy dicsérjék őt (Zsolt 148:12, 13). Ez azokra is vonatkozik, akik otthonokban laknak. A ti területeteken is vannak olyan intézmények, ahol az idősek hasznot meríthetnének abból, ha megismernék a jó hírt? A helyi vének és az intézményvezetők támogatásával tanúskodhatunk nekik. Ha nem feledkezünk meg az előrehaladott korúakról, Jehova példáját követjük (Zsolt 71:9, 18).