Csodálatosan vagyunk megalkotva

Dávid eltűnődött azon, hogy a teremtésmű hogyan bizonyítja Isten megnyerő tulajdonságait. Ez arra indította, hogy Jehova szolgálatának szentelje az életét.

Amikor Dávid mélyen elgondolkodott a teremtésen, Jehova dicséretére érzett indíttatást:

139:14

• „Magasztallak, mert félelmet keltő, mily csodálatosan alkottál meg!”

139:15

• „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titokban megalkottattam, amikor összeszövettem a föld legmélyén”

139:16

• „Szemeid már mint embriót is láttak engem, és annak minden része be volt írva könyvedbe”