1925 – Mi történt száz éve?

ELHÚZÓDÓ VÁRAKOZÁS

Sok Bibliakutató abban bízott, hogy 1925-ben helyreáll a földön a paradicsom. Albert Schroeder testvér, aki később a vezetőtestületben szolgált, ezt mondta: „Azt gondoltuk, hogy ebben az évben Krisztus felkent követőinek a maradéka felmegy az égbe, és elkezd királyként uralkodni. A régen élt hűséges férfiak pedig, mint amilyen Ábrahám és Dávid is volt, feltámadnak, és fejedelmek lesznek a földön Isten királyságának a képviselőiként.” De múltak a hónapok, és a várakozásaik nem váltak valóra. Emiatt érthető, hogy néhányan csalódottak lettek (Péld 13:12).

Mindezek ellenére a Bibliakutatók többsége buzgón prédikálta tovább a jó hírt, és egyre világosabb lett számukra, hogy a legfontosabb feladatuk az, hogy tanúskodjanak Jehováról. Nézzük meg, hogyan használták fel egyre szélesebb körben a rádiót, hogy az igazság minél több emberhez eljuthasson.

ÚJABB RÁDIÓÁLLOMÁSOK ÉPÜLNEK

Mivel 1924-ben a WBBR rádióállomás nagyon hatékony eszköznek bizonyult, a Bibliakutatók úgy döntöttek, hogy 1925-ben építenek egy másik nagy teljesítményű rádióállomást is. Ezúttal egy Chicagóhoz közeli helyszínt választottak Illinois államban. Ralph Leffler rádiómérnök, aki részt vett a rádióállomás építésében, ezt mondta: „Hosszú, hideg téli estéken még messzi vidékeken is hallgatták a rádióműsort.” Az egyik első adást például egy olyan család is hallotta, akik több mint 5000 kilométerre éltek egy Pilot Station nevű városban, Alaszkában. A hallottak olyan nagy hatással voltak rájuk, hogy írtak egy levelet az állomáson dolgozóknak, hogy kifejezzék, mennyire hálásak a bátorításért és azért, hogy ilyen módon tanulhatnak Istenről és a Bibliáról.

Hogy tudott ilyen rendkívül nagy távolságokra is sugározni a rádióállomás? Az Őrtorony 1925. december 1-jei száma ezt írta: „A WORD egy 5000 watt teljesítményű rádióállomás, az egyik legnagyobb az Egyesült Államokban. Még az ország keleti és nyugati partján, Kubában, valamint Alaszka legészakibb csücskében is jó a vétel. Ennek az eszköznek a hatására sok olyan ember kezdett érdeklődni az igazság iránt, aki korábban még sosem hallott róla.”

Ebben az időben a Bibliakutatók Kanadában is szerették volna felhasználni a rádiót a jó hír hirdetésére. 1924-ben építettek egy kis rádióállomást (CHUC) Saskatoonban, Saskatchewan tartományban. Ez volt az egyik első vallási rádióállomás Kanadában. Aztán 1925-ben a rádióállomás a Watch Tower Society tulajdonába került, és mivel bővítésre volt szükség, a társulat megvette és felújította a Regent Building nevű régi színházépületet Saskatoonban, és oda helyezték át az állomást.

Az állomásnak köszönhetően Saskatchewan ritkán lakott területein is hallhattak az emberek a jó hírről. Például egy elszigetelt kisvárosban egy Mrs. Graham nevű hölgy, miután hallotta az egyik adást, levélben bibliai kiadványokat kért. George Naish testvér így idézte fel a történteket: „A szavai felértek egy segélykiáltással, ezért elküldtük neki a Bibliai tanulmányok összes kötetét.” Hamarosan Mrs. Grahamnek köszönhetően a királyságüzenet még távolabbi vidékekre is eljutott.

EGY FONTOS IGAZSÁG MEGÉRTÉSE

Az Őrtorony 1925. március 1-jei számában egy mérföldkőnek számító cikk jelent meg „A nemzet születése” címmel. Miért volt olyan jelentőségteljes ez a cikk? A Bibliakutatók egy ideje már értették, hogy Sátánnak van egy szervezete, amely nemcsak a démonokból áll, hanem a vallási, kereskedelmi és politikai rendszert is magában foglalja. Azonban „a hű és értelmes rabszolga” ezzel a cikkel segített a testvéreknek még jobban megérteni, hogy Jehovának is van egy szervezete, amely teljesen elkülönül Sátán szervezetétől, és küzd ellene (Máté 24:45). Emellett a hű rabszolga azt is kifejtette, hogy 1914-ben létrejött Isten királysága, és hogy ebben az évben – annak a háborúnak a következtében, amely az égben tört ki – Sátánt és a démonait kiűzték az égből, és a hatáskörüket a földre korlátozták (Jel 12:7–9).

Néhányaknak nehéz volt elfogadni ezt a kiigazítást, ezért a cikk ezt írta: „Ha az Őrtorony olvasói közül bárki is úgy érzi, hogy nem tud egyetérteni ezekkel a gondolatokkal, azt javasoljuk, hogy türelmesen várjon az Úrra, bízzon benne, és szolgálja őt továbbra is tiszta szívvel.”

A többség érzéseit azonban jól tükrözik Tom Eyre szavai, aki kolportőrként (mai nevén úttörő) szolgált Nagy-Britanniában. Ezt mondta: „A testvéreket felvillanyozta a Jelenések 12. fejezetének a magyarázata. Nagyon fellelkesített minket, hogy megértettük, hogy a királyság már létrejött az égben, és szerettük volna minél többekkel megosztani ezt a jó hírt. Arra indított bennünket, hogy még nagyobb erőbedobással prédikáljunk, és segített megértenünk, hogy Jehova még nagyszerű dolgokat fog tenni a jövőben.”

A TANÚSKODÓMUNKA FONTOSSÁGA

Jehova Tanúiként jól ismerjük az Ézsaiás 43:10 szavait: „Ti vagytok az én tanúim – jelenti ki Jehova –, igen, szolgám, akit kiválasztottam”. Ám 1925 előtt a kiadványaink csak ritkán foglalkoztak ezzel a bibliaverssel. Azonban 1925-ben az Őrtorony folyóirat 11 száma is fejtegette az Ézsaiás 43:10 és 12 jelentését.

1925 augusztusának a végén a Bibliakutatók kongresszust tartottak az Indiana állambeli Indianapolisban. A programfüzetre üdvözlésképpen Joseph F. Rutherford testvér következő szavai kerültek: „Azért jöttünk el erre a kongresszusra, hogy… erőt kapjunk az Úrtól, és hogy visszatérve még nagyobb lelkesedéssel tanúskodjunk.” A nyolcnapos program során a résztvevőket arra ösztönözték, hogy minden adandó alkalommal tanúskodjanak Jehováról.

Augusztus 29-én, szombaton Rutherford testvér a „Felhívás cselekvésre” című előadásában így hangsúlyozta a tanúskodómunka fontosságát: „Jehova ezt mondja a népének… »ti vagytok az én tanúim… és én Isten vagyok«. Majd pedig a következő határozott felszólítást intézi hozzájuk: »Állítsatok jelt a népeknek!« Ennek a felszólításnak az egész földön egyedül az ő népe tehet eleget, hiszen ők azok, akiket az Úr támogat a szellemével, és akiket a tanúinak tekint” (Ézs 43:12; 62:10).

Rutherford testvér az előadása után felolvasta a „Reménységüzenet” című határozatot. A hallgatóság egyöntetűen elfogadta a benne foglaltakat, vagyis azt, hogy egyedül Isten királysága tud majd békét, jólétet, egészséget, örök életet, szabadságot és tartós boldogságot adni az emberiségnek. A határozatból később tájékoztatólap is készült, melyet számos nyelvre lefordítottak, és mintegy 40 millió példányt terjesztettek el belőle.

Bár a Bibliakutatók csak évekkel később vették fel a Jehova Tanúi nevet, egyre világosabban értették, hogy milyen fontos tanúskodniuk Jehováról.

HANGSÚLYT KAP AZ ÚJRALÁTOGATÁS

Ahogy nőtt a Bibliakutatók száma világszerte, úgy kapott egyre nagyobb hangsúlyt az is, hogy fontos újra meglátogatni azokat, akiket érdekel az igazság. Miután egy kampány során a Reménységüzenet című tájékoztatólapot terjesztették, a Bulletina 1925. októberi száma erre ösztönözte a testvéreket: „Menjünk vissza mindenhová, ahol hagytunk egy példányt a Reménységüzenetből.”

A Bulletin 1925. januári számában megjelent egy beszámoló egy Planóban (Texas állam) élő Bibliakutatótól. Ezt írta: „Meglepődve tapasztaltuk, hogy gyakran sokkal jobb eredménye van, ha olyan helyen prédikálunk, ahol korábban már többször is voltunk, mint ha új területre mennénk. A területünkön van egy kisváros, amelyet az elmúlt tíz évben ötször is bejártunk… Nemrégiben Hendrix testvérnő és az édesanyám újra itt tanúskodtak, és több könyvet terjesztettek el, mint valaha.”

Egy Panamában szolgáló kolportőr pedig ezt írta: „Sokan azok közül, akik korábban elutasítottak, másképp fogadnak, amikor másodszor vagy harmadszor megyek vissza hozzájuk. Ebben az évben a szolgálatban töltött időm nagy részét az tette ki, hogy újra felkerestem azokat, akikkel korábban már beszélgettem, és sok jó élményem volt.”

CÉLOK A JÖVŐRE

A kolportőröknek szóló éves levelében Rutherford testvér összefoglalta, hogy mi mindent értek el, és hogy mennyi munka áll még előttük. Ezt írta: „Az elmúlt évben sok lehetőségetek volt megvigasztalni olyanokat, akik el vannak keseredve, és ez a ti szíveteket is örömmel töltötte el… A következő évben is számtalan lehetőség nyílik majd előttetek arra, hogy tanúskodjatok Istenről és a királyságáról, hogy az emberek felismerhessék, kik az ő tanúi… Ezért hát továbbra is zengjünk dicséretet Istenünknek és királyunknak!”

Ahogy az 1925-ös év a végéhez közeledett, a testvérek terveket készítettek a brooklyni Bétel kibővítésére. Így 1926-ban kezdetét vette a szervezetünk történelmének addigi legnagyobb építkezése.