Őrizzük meg „a szellem egységét”!
PÁL APOSTOL arra ösztönözte az efézusi keresztényeket, hogy szeretettel viseljék el egymást, és őszintén törekedjenek arra, hogy megőrizzék „a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében” (Ef 4:2, 3).
„A szellem egysége” kifejezés arra utal, hogy a köztünk lévő egység Isten tevékeny erejének köszönhető. De Pál rámutatott, hogy ezt az egységet meg is kell őriznünk, vagyis mindannyiunknak tennünk kell érte.
Egy szemléltetés segíthet megérteni ezt. Képzeld el, hogy kapsz valakitől egy új autót. Kinek a felelőssége lesz karbantartani? A válasz kézenfekvő. Ha nem törődsz vele, és meghibásodik, nem okolhatod azt, akitől kaptad.
Ehhez hasonlóan az egységünk Isten ajándéka, de mindannyiunk felelőssége vigyázni rá. Ezért ha feszült a kapcsolatunk az egyik testvérrel vagy testvérnővel, gondoljuk át: „Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy rendezzem a dolgot, és megóvjam az egységet?”
ŐSZINTÉN TÖREKEDJÜNK AZ EGYSÉG MEGŐRZÉSÉRE!
Pál szavaiból kiderül, hogy időnként komoly erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni az egységet. Ez különösen igaz akkor, ha valaki megbánt minket. Vajon mindig az a legjobb megoldás, ha beszélünk vele a történtekről? Nem feltétlenül. Gondoljuk át: „Vajon ezzel segítenék helyreállítani az egységet, vagy inkább csak olajat öntenék a tűzre?” Néha bölcsebb, ha egyszerűen megbocsátunk, és túllépünk a történteken (Péld 19:11; Márk 11:25).
Gondold át: „Ha beszélek a történtekről azzal, aki megbántott, vajon segítek helyreállítani az egységet, vagy csak olajat öntök a tűzre?”
Pál apostol arra ösztönzött, hogy szeretettel viseljük el egymást (Ef 4:2). Egy forrásmű szerint ezt úgy is vissza lehet adni, hogy „fogadjuk el a testvéreinket olyannak, amilyenek”. Tehát el kell fogadnunk, hogy a testvéreink nem tökéletesek, mint ahogy mi sem. Természetesen törekszünk rá, hogy felvegyük „az új egyéniséget” (Ef 4:23, 24). De ez egyikünknek sem sikerül teljesen (Róma 3:23). Ha ezt észben tartjuk, akkor könnyebb lesz türelmesnek lenni egymással, megbocsátani, és így megőrizni „a szellem egységét”.
Ha rendezzük a nézeteltéréseket – még ha csak magunkban is –, azzal hozzájárulunk, hogy továbbra is a béke egyesítő köteléke fűzzön össze minket. Az Efézus 4:3-ban „egyesítő köteléknek” fordított görög szó a Kolosszé 2:19-ben úgy lett visszaadva, hogy „szalag”. Az emberi testben lévő szalagok nagyon erős kötőszöveti kötegek, amelyek összekötik a csontokat. Ehhez hasonlóan a béke és a szeretet segít, hogy még a különbözőségek ellenére is jó kapcsolatban tudjunk maradni egymással.
Mit tegyünk tehát, ha az egyik hittársunk megbánt, felingerel, vagy a viselkedése bosszant minket? Ahelyett, hogy kritikusak lennénk vele, legyünk megértőek (Kol 3:12). Mivel egyikünk sem tökéletes, biztosan velünk is volt már olyan, hogy megbántottunk valakit. Ha ezt észben tartjuk, akkor minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni azért, hogy megőrizzük „a szellem egységét”.