Olyan volt, mintha Sára lánya lenne

ÉDESANYÁM melegszívű, barátságos asszony volt, és nagyon szerette a Bibliát. Az észak-celebeszi Manadóban találkozott Gertrud Ott-tal, és azonnal elfogadta a bibliatanulmányozást, majd idővel megkeresztelkedett. Ám édesapám, Erwin, aki ismert bankár volt, később pedig a Jakartai Értéktőzsde elnöke lett, hevesen ellenezte édesanyám új hitét.

Egy nap apa választás elé állította anyát:

– Vagy én, vagy a vallásod! – mondta fenyegetően.

Anya mélyen elgondolkodott, majd szelíden így válaszolt:

– Mindkettőt szeretném, a férjemet is, és Jehovát is.

Apa csak állt, és szóhoz sem jutott, elpárolgott a haragja.

Mivel nagyon szerette anyukámat és a jó meglátásait, idővel egyre inkább megenyhült.

Édesanyám viszont azt szerette volna, ha a férje el is fogadja az igazságot. Sokat imádkozott, hogy így legyen. Aztán eszébe jutott, hogy apukám nagyon szereti a nyelveket, ezért angol bibliaverseket ragasztott ki a lakásban. „Szeretném fejleszteni az angolomat” – mondta apunak. Anya tudta, hogy apa értékeli, ha valaki ügyesen tud a nyilvánosság előtt beszédet tartani, így hát megkérte, hogy segítsen neki elgyakorolni a feladatait a teokratikus szolgálati iskolára, ő pedig beleegyezett. Mivel apa vendégszerető volt, azt is megkérdezte tőle, hogy megszállhat-e nálunk a körzetfelvigyázó. Apa megengedte. Édesapám nagyon családszerető ember volt, úgyhogy anya kedvesen megkérdezte tőle, nem akarja-e elkísérni a családját a kongresszusokra. Ebbe is belement.

Anyukám türelme és tapintata idővel megenyhítette apukám szívét. Később, amikor Angliában laktunk, apa már az összejövetelekre is eljárt, és összebarátkozott John Barr-ral, aki később Jehova Tanúi vezetőtestületének tagja lett. Még abban az évben, hogy elkezdett járni az összejövetelekre, megkeresztelkedett, amivel határtalan örömet szerzett anyának. Az ezt követő években elárasztotta anyát a szeretetével.

A barátaink közül néhányan az első században élt, vendégszerető Lídiához hasonlították édesanyámat (Csel 16:14, 15). De én inkább úgy gondolok rá, mint Sárára, aki örömmel alárendelte magát a férjének, Ábrahámnak (1Pét 3:4–6). Anyukám erkölcsös, tisztelettudó és istenfélő asszony volt, akit mindenki szeretett. A példája szerettette meg édesapámmal az igazságot. Anyukám tényleg olyan volt, mintha Sára lánya lenne.