5:5

szelídek: Olyan tulajdonság, mely azokra jellemző, akik készségesen alávetik magukat Isten akaratának és irányításának, és nem próbálnak meg uralkodni másokon. A görög szó nem gyengeséget vagy gyávaságot jelent. A Septuaginta egy olyan szót használ a héber kifejezésre, melyet úgy is lehet fordítani, hogy „szerény” vagy „alázatos”. Ezzel a szóval utalnak Mózesre (4Mó 12:3); azokra, akik taníthatóak (Zs 25:9); akik örökölni fogják a földet (Zs 37:11); és a Messiásra (Za 9:9; Mt 21:5). Jézus is azt mondta magáról, hogy szelíd (Mt 11:29).

örökölni fogják a földet: Jézus minden bizonnyal a Zs 37:11-re hivatkozik, ahol az áll, hogy „a szelídek öröklik a földet”. A „föld”-nek fordított héber (ʼeʹrec) és görög (gé) szavak az egész földre vagy egy adott földterületre is vonatkozhatnak, mint például az ígéret földjére. A Szentírás szerint Jézus mutatja a legjobb példát a szelídségben (Mt 11:29). Több bibliaversből is az derül ki, hogy mint király az egész föld felett fog uralkodni, nem csak egy része felett (Zs 2:8; Jel 11:15), továbbá hogy a felkent követői is kapnak majd ebből az örökségből (Jel 5:10). Másrészt viszont azok a szelíd követői, akik a földi alattvalói lesznek, nem a föld feletti uralmat fogják „örökölni”, hanem abban a kiváltságban lesz részük, hogy a paradicsomban, a királyság földi birodalmában élhetnek majd. (Lásd a Mt 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)