1:10

azonnal: A görög eu·thüszʹ szó itt szerepel először Márk evangéliumának 1. fejezetében, és még 10-szer fordul elő benne (Mr 1:10, 12, 18, 20, 21, 23, 28, 29, 30, 42, 43). A szövegkörnyezettől függően úgy lett visszaadva, hogy „azonnal”; „rögtön”; „habozás nélkül”; „gyorsan”. Az, hogy Márk ilyen gyakran használja ezt a kifejezést – több mint 40-szer az evangéliumában –, élénkké és erőteljessé teszi a beszámolóját.

látta: A Jn 1:32, 33 alapján Keresztelő János is tanúja volt ennek, de úgy tűnik, Márk beszámolója Jézus szemszögéből mutatja be a történteket.

az ég: Lásd a Mt 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

az ég megnyílik: Isten nyilván előidézte, hogy Jézus bepillantást nyerjen az égbe, és ekkor talán arra is képessé tette, hogy emlékezzen az égi életére. Jézusnak a keresztelkedése utáni kijelentései – különösen az i. sz. 33 pászkájának éjjelén mondott bensőséges imája – azt mutatják, hogy tisztában volt azzal, hogy a földre jövetele előtt az égben élt. Ebből az imából az is kiderül, hogy visszaemlékezett arra, amiket az Atyjától hallott és látott, továbbá hogy milyen dicsőségben volt része az égben (Jn 6:46; 7:28, 29; 8:26, 28, 38; 14:2; 17:5). Jézus talán a keresztelkedése és a felkenetése során kapta vissza ezeket az emlékeit.

mint egy galamb: A galambokat egyrészt szent célra használták, másrészt szimbolikus jelentésük volt. Áldozatként ajánlották fel őket (Mr 11:15; Jn 2:14–16). Az ártatlanságot és a tisztaságot jelképezték (Mt 10:16). Az a galamb, melyet Noé kiengedett a bárkából, egy olajfalevéllel tért vissza, ami azt mutatta, hogy az ár visszahúzódott (1Mó 8:11), és már közel van a nyugalom és a béke időszaka (1Mó 5:29). Jézus keresztelkedésekor Jehova a galambbal talán Jézus messiási szerepére hívta fel a figyelmet, arra, hogy a tiszta és bűntelen Fia feláldozza az életét az emberekért, és lefekteti az alapját egy jövőbeli nyugodt és békés korszaknak a királyi uralma alatt. Isten szelleme vagy tevékeny ereje leszállt Jézusra a keresztelkedésekor, ami úgy tűnhetett, mintha egy galamb verdesné a szárnyait, amint közeledik a dúcához.

rá: Vagy: „bele”, vagyis a szellem belement.