3:5

születik víztől és szellemtől: Nikodémusz minden bizonnyal tudott arról, hogy Keresztelő János hogyan keresztelt (Mr 1:4–8; Lk 3:16; Jn 1:31–34). Ezért amikor Jézus a vízről beszélt, észszerű azt feltételezni, hogy Nikodémusz tudhatta, hogy Jézus a keresztelkedésre használt vízre utalt. Nikodémusz azzal is tisztában lehetett, hogy a Szentírás milyen értelemben használja az „Isten szelleme” kifejezést, mely Isten tevékeny ereje (1Mó 41:38; 2Mó 31:3; 4Mó 11:17; Bí 3:10; 1Sá 10:6; Ézs 63:11). Tehát amikor Jézus a „szellem” szót használta, Nikodémusz tudta, hogy Jézus a szent szellemet érti alatta. Jézus saját példája mutatja, hogy mit akart kiemelni Nikodémusznak. Amikor Jézus vízben megkeresztelkedett, a szent szellem leszállt rá. Így ő „víztől és szellemtől” született (Mt 3:16, 17; Lk 3:21, 22). Ekkor Isten kijelentette, hogy Jézus a Fia, ami nyilván arra utalt, hogy ekkor Jézus a szellem által felkent fiává lett, aki majd visszatér az égbe. Jézus követői közül azok, akik „víztől” születtek, felhagytak a korábbi életmódjukkal, megbánták a bűneiket, és vízben megkeresztelkedtek. Akik pedig „víztől és szellemtől” születtek, azok Isten fiai lettek, és abban reménykedhetnek, hogy szellemteremtményekként élhetnek az égben, és Isten királyságában uralkodhatnak (Lk 22:30; Ró 8:14–17, 23; Tit 3:5; Héb 6:4, 5).

szellemtől: Vagy: „tevékeny erőtől”. A görög pneuʹma szó itt Isten tevékeny erejére utal. (Lásd a Szójegyzéket.)