19:12

a császár barátja: Ezt a megtisztelő címet gyakran a Római Birodalom tartományi kormányzói kapták. Ebben a szövegkörnyezetben a zsidó vezetők nyilvánvalóan általános értelemben használták ezt a kifejezést, azt sugallva, hogy Pilátust az a vád érheti, hogy elnéz egy felségárulást. Akkoriban Tiberius volt a császár, aki hírhedt volt arról, hogy kivégeztetett mindenkit, akiről úgy gondolta, hogy hűtlen hozzá, még a magas rangú tisztviselőket sem kímélte. Például ott volt Lucius Aelius Seianus, a Pretoriánus Gárda parancsnoka, akit hivatalosan is úgy hívtak, hogy „a császár barátja”. Tiberius után neki volt a legnagyobb hatalma, így igen befolyásos volt. Pilátus jó kapcsolatban volt vele. Amíg Seianus hatalmon volt, Pilátus a védelmét és a támogatását élvezte. I. sz. 31-ben azonban Tiberius Seianus ellen fordult, és zendülés vádjával kivégeztette őt is, és a támogatóit is. Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy Jézust Pilátus elé vitték. Ezért Pilátus élete is veszélybe került volna, ha a szadduceusok panaszt tesznek a császárnál, különösen, ha Pilátust azzal vádolják, hogy „nem. . . a császár barátja”. Pilátus már amúgy is felingerelte a zsidókat, ezért nem akart további feszültséget, főleg nem azt, hogy hűtlenséggel vádolják. Úgy tűnik tehát, hogy Pilátus hagyta, hogy a gyanakvó császártól való félelme eluralkodjon rajta, és kimondta a halálos ítéletet Jézusra, egy olyan férfira, akit ártatlannak tartott.

császár: Lásd a Mt 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.