1:26

Sorsot vetettek: A keresztény kor előtt Isten szolgái úgy hoztak döntéseket bizonyos kérdésekben, hogy előtte sorsot vetettek, hogy megtudják, mi Jehova akarata (3Mó 16:8; 4Mó 33:54; 1Kr 25:8; Pl 16:33; 18:18; lásd a Szójegyzékben a „Sorsvetés” címszót). A Keresztény görög iratokban egyedül itt van szó arról, hogy Jézus követői sorsot vetettek. A tanítványok sorsvetés segítségével döntötték el, hogy a két javasolt férfi közül melyik lépjen Iskariót Júdás helyébe. A tanítványok tudták, hogy Jehova vezetésére van szükségük. A 12 apostol mindegyikét közvetlenül Jézus nevezte ki, miután egy egész éjszakát azzal töltött, hogy imádkozott az Atyjához (Lk 6:12, 13). Figyelemre méltó, hogy mielőtt „a sors Mátyásra esett”, a tanítványok átnéztek néhány szentírási részt, és konkrétan imádkoztak Jehovához, hogy jelölje meg, melyik férfit választja (Cs 1:20, 23, 24). A Biblia azonban nem ír arról, hogy i. sz. 33 pünkösdje után sorsvetéssel választották volna ki a felvigyázókat és a segítőiket, vagy hogy így döntöttek volna fontos kérdésekben. Erre a módszerre már nem volt szükség, miután a szent szellem tevékenyen működött a keresztény gyülekezeten (Cs 6:2–6; 13:2; 20:28; 2Ti 3:16, 17). A felvigyázókat nem sorsvetéssel nevezték ki, hanem az alapján, hogy a szent szellem gyümölcse megmutatkozott-e az életükben (1Ti 3:1–13; Tit 1:5–9). Más kultúrákban is használták a sorsvetést (Esz 3:7; Jóe 3:3; Ab 11). Például a Zs 22:18 jövendölésével összhangban a római katonák sorsot vetettek Jézus ruháira. Ezt nyilvánvalóan nem azért tették, hogy beteljesítsenek egy bibliai próféciát, hanem azért, hogy hasznuk legyen belőle (Jn 19:24; lásd a Mt 27:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet).

tartozónak tekintették: Vagy: „közé sorolták”, vagyis ugyanúgy tekintették őt, mint a többi 11 apostolt. Így pünkösdkor már 12 apostol volt, akik a szellemi Izrael alapjaként szolgáltak. Mátyás egyike lehetett a tizenkettőnek, akik később segítettek rendezni a görögül beszélő tanítványokat érintő problémát (Cs 6:1, 2).