Lábjegyzet

b A „sátoros ünnep”-nek a millennium idejére való kiterjesztésével kapcsolatos további felvilágosításért lásd a Paradise Restored to Mankind—By Theocracy! című könyv [angolban] 22. fej., különösen a 400—402. oldalakat; lásd még az 53—57., 79—90. és 106—115. oldalakat is! Az ünnep által előárnyékolt keresztényi valóság az i. sz. 33. pünkösd napjától kezdett beteljesedni. A gyülekezet örömét félbeszakította a közbejött nagymérvű hitehagyás. A szellemi Izraelnek — 1919-ben, az I. világháború után — a Nagy Babilonból való megszabadulásával azonban először a felkent maradéknak, majd a „nagy sokaság”-nak a begyűjtése újra megindult, s ezzel együtt az ellenképi „sátoros ünnep”. Ez egy folyamatos ünnep, amit „évről évre” megünnepelnek a halottak közül való feltámadás idején át. Ez csak a tökéletességre vitt emberiség végső próbája után fog megszűnni, amikor is mindazok, akik sikeresen átjutnak ezen a próbán, végül a föld maradandó lakosai lesznek. Lásd még az Őrtorony 1967. számát a 440—443. oldalakon; 1972. számát a 710—723.; 1977. számát az 541. oldalakon; valamint az Aid to Bible Understanding című könyv [angolban] 573—576. oldalakon.