Lábjegyzet
a A bibliai időkben, akárcsak napjainkban, egyesek tudtak olvasni, mások nem, de az olvasási készség talán sokkal szélesebb körű volt, mint azt sokan elképzelik. (Hasonlítsd össze Ésaiás 29:11, 12-vel! A The Encyclopedia of the Jewish Religion (A zsidó vallás Enciklopédiája) azt mondja: „Az írni-olvasni tudás valószínűleg igen elterjedt volt az ókori Izraelnél.”
Isten parancsolatait az ajtófélfákra kellett felírni, s a zsidóknak írott szövegeket kellett a kezükre kötniük: ezek olyan cselekedetek, amelyek vajmi keveset érnek egy írástudatlan nép számára (5Mózes 6:8, 9; 27:8). A királynak rendelkeznie kellett az írott törvény külön példányával és naponta kellett olvasnia belőle (5Mózes 17:15, 18, 19). Egy sukkótbeli fiatal férfi leírta városa vezetőinek névsorát (Bírák 8:14).
Az írni-olvasni tudás nem korlátozódott a műveltebb osztályra. A Bírák könyvéről készült magyarázatában James D. Martin azt írta, hogy „az alfabetikus írás legkorábbi bizonyítékai azok, amelyeket rabszolgák véstek a sínai bányák tárnáinak falára”. Ámos szerény állattenyésztő volt. Mikeás falusi próféta volt Moraset faluból (Ámos 1:1; Mikeás 1:1). Mégis mindketten bibliai könyveket írtak.
A Makkabeusok első könyve néven ismert apokrif írás — amely valószínűleg az i. e. második század utolsó részében készült — azt mutatja, hogy azok az emberek az otthonukban őrizték a Törvény egy példányát (1Makkabeusok 1:55–57). A zsidó történész, Josephus azt az első századi nézetet képviseli, amely szerint a Törvény előírja, hogy a gyermekeket „meg kell tanítani olvasni, és meg kell tanulniuk mind a törvényeket, mind pedig ősatyáik tetteit” Against Apion II. kötet (375. oldal, 25. bekezdés).