Prédikátor
1 Dávid fiának, Jeruzsálem királyának+ a szavai, aki egybegyűjtötte*+ a népet:
2 „A legnagyobb hiábavalóság!” – mondja az, aki egybegyűjti a népet.
„A legnagyobb hiábavalóság! Minden hiábavalóság!”+
6 A szél dél felé halad, majd körbemegy észak felé.
Körbe-körbejár folyamatosan. A szél egyfolytában körbejár.
7 Minden patak* a tengerbe folyik, a tenger mégsem telik meg.+
A patakok visszatérnek oda, ahonnan erednek, hogy újra folyhassanak.+
8 Minden dolog fárasztó.
Senki sem tud még csak beszélni sem róluk.
A szemnek nem elég, amit lát,
és a fülnek sem elég, amit hall.
9 Az lesz, ami már volt,
és azt fogják újra tenni, amit már megtettek.
Nincs semmi új a nap alatt.+
10 Vajon létezik olyasmi, amiről valaki azt mondhatná: „Nézd! Ez új!”
Már régóta van ilyen.
Már előttünk is volt ilyen.
11 Senki sem emlékszik a korábban élt emberekre,
ahogy azokra sem fognak emlékezni, akik később élnek majd.
Őrájuk sem fognak emlékezni azok, akik még később élnek.+
12 Én, aki egybegyűjtöm a népet, Izrael királya lettem Jeruzsálemben.+ 13 Arra törekedtem, hogy bölcsen+ tanulmányozzak és megvizsgáljak mindent, ami az ég alatt történik:+ hogy milyen siralmas elfoglaltságot adott Isten az embereknek, ami lefoglalja őket.
15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni,
és ami nincs, azt nem lehet megszámolni.
16 Ezután ezt mondtam magamban*: „Nagyon bölcs lettem, bölcsebb, mint bárki más, aki előttem volt Jeruzsálemben.+ Szívem megtelt bölcsességgel és ismerettel.+” 17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet, az őrültséget* és a bolondságot,+ ami ugyancsak szélkergetés.