2Korintusz

1 Pál, aki Isten akaratából Krisztus Jézus apostola lett, és Timóteusz+ testvérünk Isten Korintuszban levő gyülekezetének, és azoknak a szenteknek is, akik egész Akhájában+ vannak:

2 Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

3 Legyen magasztalva Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja,+ a gyengéd és irgalmas Atya,+ az az Isten, aki minden helyzetben vigaszt nyújt!+ 4 Ő megvigasztal* minket, bármilyen próbát* éljünk is át,+ hogy azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket,+ mi is meg tudjuk vigasztalni azokat,+ akik valamilyen próbát* élnek át. 5 Sokat szenvedünk Krisztusért,+ de sok vigaszra is lelünk Krisztus által. 6 Ha tehát próbákat* élünk át, az azért van, hogy megvigasztalódjatok és megmeneküljetek. És ha vigasztalnak bennünket, az azért van, hogy megvigasztalódjatok, és így könnyebben el tudjátok viselni azokat a szenvedéseket, amelyeket mi is átélünk. 7 Maradéktalanul bízunk bennetek, mert tudjuk, hogy mivel ugyanolyan szenvedéseket éltek át, mint mi, ugyanolyan vigaszban is lesz részetek, mint nekünk.+

8 Mert szeretnénk, ha tudnátok, testvérek, hogy milyen nyomorúságot éltünk át Ázsia tartományban.+ Rendkívüli nyomás nehezedett ránk, mely erőnkön felüli volt, és abban sem voltunk biztosak, hogy életben maradunk.+ 9 Igen, úgy éreztük, mintha halálra ítéltek volna minket. Ez azért volt, hogy ne saját magunkban bízzunk, hanem Istenben,+ aki feltámasztja a halottakat. 10 Megmentette az életünket ebben az életveszélyes helyzetben, és bízunk benne, hogy ezt máskor is meg fogja tenni.+ 11 Ti is tudtok segíteni nekünk, ha imádkoztok értünk.+ Ha sokan imádkoznak értünk,* Isten meg fogja hallgatni az imájukat, és segít nekünk, ami miatt sokan hálát fognak adni.+

12 Mert ezzel dicsekszünk: Tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy amiként Isten tanított minket, erkölcsösen és őszintén viselkedünk a világban, és főleg veletek. Nem emberi* bölcsességre,+ hanem Isten ki nem érdemelt kedvességére támaszkodunk. 13 Mert csak olyasmiről írunk nektek, amiket könnyű elolvasni és megérteni,* és remélem, hogy továbbra is teljesen* megértitek ezeket, 14 mint ahogy néhányan meg is értettétek, hogy dicsekedhettek velünk, mint ahogy majd mi is fogunk veletek Jézusnak, a mi Urunknak a napján.

15 Ezzel a tudattal szerettem volna először hozzátok elmenni, hogy másodszor is örülhessetek,* 16 mert meg akartalak látogatni titeket útban Makedóniába és Makedóniából visszafelé is, hogy majd tőletek mehessek Júdeába.+ 17 Nos, amikor ezt szerettem volna, talán könnyelmű voltam? Vagy talán én is úgy tervezek, ahogy az emberek,* hogy azt mondom, „igen, igen”, aztán meg „nem, nem” lesz belőle? 18 De ahogy bízni lehet Istenben, úgy biztos az is, hogy ha azt mondjuk nektek, hogy „igen”, nem lesz belőle „nem”. 19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akiről prédikáltunk köztetek, mármint én és Szilvánusz* meg Timóteusz+, nem lett „igen” és mégis „nem”, hanem az „igen” „igen” lett az ő esetében. 20 Mert bármennyi ígérete van is Istennek, ezek őáltala lettek „igenné”.+ Így tehát az „áment” is általa mondjuk Istennek,+ amivel dicsőítjük őt. 21 De Isten az, aki garantálja, hogy ti is, és mi is Krisztushoz tartozunk, és ő az, aki felkent bennünket.+ 22 A pecsétjét is ránk tette,+ és a szívünkbe adta a zálogát mindannak, ami a jövőben történik,* vagyis a szellemet+.

23 Isten a tanúm*, hogy azért nem mentem még el Korintuszba, hogy kíméljelek benneteket. 24 Nem akarunk uralkodni a hiteteken,+ hanem a munkatársaitok vagyunk, hogy örömet szerezzünk nektek, mert szilárdan álltok a hiteteknek köszönhetően.