Fiatalok kérdezik:

Hogyan lehetek boldog, noha csak az egyik szülőmmel élek együtt?

„Azoknak a gyermekeknek, akik mindkét szülőjükkel élnek együtt, saját szobájuk van és tudnak új ruhákat vásárolni. De nekem meg kell osztanom a szobám mással; szinte sohasem kapom meg azokat a ruhákat, amiket szeretnék viselni. Édesanyám azt mondja, nincs miből megvennie. És ha otthoni munkát kell végeznem, miközben ő dolgozik, cselédnek érzem magam — olyannak, akit részben megfosztanak gyermekkorától” (Shalonda, 13 éves).

IDEÁLIS az az otthon, ahol a gyermeknek mindkét szülője megvan. Két szerető szülő rendszerint több útbaigazítást, védelmet és támogatást tud nyújtani, mint ha csak egy szülő tenné ezt. „Jobban boldogul kettő, mint egy — mondja a Biblia —, mert együttes munkájuk így eredményesebb” (Prédikátor 4:9, Today’s English Version).

Nem meglepő tehát, hogy az egyszülős családok egyre növekvő száma ellenére sok fiatal szégyelli, ha ilyen családban nevelkedik fel. Úgy érzik, nem képesek megbirkózni azokkal a nehézségekkel és bajokkal, amelyeknek ily módon ki vannak téve. Mi a helyzet, ha rajtad kívül álló okok miatt kénytelen vagy nélkülözni valamelyik szülőd szeretetét és törődését? Ez azt jelenti, hogy boldogtalanságra vagy kárhoztatva? Egyálatalán nem!

Sok múlik azon, hogyan állsz a dolgokhoz. A Példabeszédek 15:15. vers ezt mondja: „A szomorkodónak mindig rossz napja van; a jókedvű pedig állandóan ünnepel.” Ezzel az alapelvvel összhangban dr. Helen Mendes ezt mondja: „Az egyszülős családoknak úgy kell tekinteniük magukat, mint egy csapatot, és megbontatlan családként kell kezelniük magukat”, nem pedig felbomlott családként. Hozzáfűzi: „Az ilyen családoknak mindjárt más a nézetük és az elképzelésük az életről, ha társadalmilag is elfogadható egységként kezdik magukat tekinteni.” Reális-e ilyen pozitív szemléletet vallani?

A minőség — s nem a mennyiség

A Family Relations című újság kutatói erre emlékeztetnek: „Mindkét szülő jelenléte a családban nem feltétlen garancia arra, hogy a gyerekek szeretetet, jó nevelést és bölcs útmutatást kapnak.” Azt is megjegyzik: „Egy testileg otthon tartózkodó szülő lélektanilag [lelki szempontból] talán sokszor nincs is otthon.” Ennélfogva a boldogságod nem attól függ, hány szülővel élsz együtt, hanem attól, milyen szülővel vagy szülőkkel vagy egy lakásban, és mennyire érdeklődnek irántad és mennyire törődnek a jóléted iránt. Richard A. Gardner pszichológus ezt figyelte meg: „A rossz szülők — akár egyről, akár kettőről van szó — képesek gyermekeik életét boldogtalanná tenni. A jó szülők — akár egyről, akár kettőről van szó — sokat tehetnek azért, hogy gyermekeik egészségesebben és boldogabban nőjenek fel.” A gyermekeiket egyedül nevelő szülők gyakran csodálatra méltó erőfeszítést tesznek azért, hogy gyermekeiknek kellő figyelmet szenteljenek.”

A tizenhét éves Melanie ezt mondja: „Nem könnyű az életünk, amióta édesapám elhagyott bennünket. Anyukámra nagy teher nehezedik, mivel most dolgoznia kell. De eljárunk a keresztény összejövetelekre, és rendszeres bibliatanulmányozást folytatunk, amire ritkán került sor, amíg édesapám otthon volt.” Majd hozzáfűzi: „Több dolgot közösen, családként végzünk el, és így közelebb kerültünk egymáshoz. Természetesen hiányzik az édesapám is, de nagyon boldog vagyok édesanyám mellett.” Ha szüleid közül valamelyik hasonlóan ilyen erőfeszítést tesz azért, hogy „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” neveljen téged, akkor valóban boldog lehetsz és szépen fejlődhetsz, még ha a családi keret nem is a legideálisabb (Efézus 6:4).

Kevesebbel beérni

Természetesen felmerülhetnek gondok is. Az egyik tanulmányból kiderül, hogy nyomban a válás után az egyszülős családban 73 százalékos életszínvonal-csökkenés állhat be. Érthető módon a pénz jelenti a fő gondot a legtöbb egyszülős családban.a

Mit tehetsz ilyenkor? Valószínűleg nem sokat tudsz változtatni azon, hogy a család anyagi helyzete jobb legyen. Ellenben a meglévő anyagi lehetőségeket jobban meg lehet becsülni, nem pazarolva el semmit, és csak annyit költekezve, amennyit muszáj. (Vö. János 6:12.) A fiatal Rodney ezt mondja: „A ház körül vigyázok arra, hogy lehetőleg ne törjek el vagy ne dobáljak szét semmit, mivel pénzbe kerülne a megjavítása és a kicserélése. Az elektromos készülékeket és a világítást is kikapcsolom, mihelyt azok nem szükségesek. Ezzel is kisebb lesz a villanyszámla összege.”

A 14 éves Tony más módon közelíti meg ezt a kérdést. Ezt mondja: „Osztálytársaim azt követelik a szüleiktől, hogy a legdivatosabb ruhákat és gumitalpú cipőket vásárolják meg nekik. Ezek nélkül nem hajlandók iskolába járni.” Tony hozzáfűzi: „Az én ruháim nem a legújabb divat szerintiek, de tisztán és csinosan járok, és vigyázok a meglévő holmijaimra. Édesanyám mindent megtesz, ami tőle telik; nem akarom még jobban megnehezíteni a helyzetét.” Az ilyen együttérzés nemcsak arra jó, hogy megbecsüljék azt a keveset, ami van, hanem felettébb buzdító a gyermekét egyedül nevelő szülő számára is (1Péter 3:8).

Az is hasznosnak bizonyulhat, ha csökkentjük vagy kiiktatjuk a nassolást és az alacsony tápértékű ételek fogyasztását. A fiatal Rita megjegyzi: „Az otthoni étkezés talán nem annyira vonzó, mint a gyorsbüfében való étkezés, de ezzel is pénzt lehet megtakarítani.” Valóban bölcs felismerés! Vannak fiatalok, akik részidős állásukból származó keresetük egy részével hozzájárulnak a családi kasszához. A tizenhárom éves Danny a papírgyűjtésért kapott pénzét odaadja édesanyjának. Édesanyja ezt mondja: „Miután kifizetem a jelzálogkölcsön részletet, a gázszámlát, a telefont, az élelmet, és megveszem a szükséges ruhaneműt, ez az a pénz, amiből meg kell élnünk. És Danny igazán jó gyermek, megérti a helyzetet.” Az ilyenfajta együttműködés az egyik módja annak, hogy kimutasd: eleget teszel a „tiszteld szüleidet” parancsnak (Máté 15:4).

Mielőtt valamilyen részidős munkát keresnél, beszéld meg ezt a szüleidel.b Az ilyen munkavállalás esetleg akadályozhatja az iskolai felkészülésedet, otthoni feladataid elvégzését és a keresztényi összejöveteleken való részvételedet (Zsidók 10:24, 25). A szülők rendszerint elő tudják teremteni gyermekeik számára a megélhetéshez szükséges összeget anélkül, hogy a gyermekeknek kellene e tekintetben nagyobb felelősséget magukra vállalniuk. Ennek ellenére talán szűkösebb jövedelemmel kell beérnetek. Ilyenkor gondolj arra, hogy bár az anyagi javak hasznosak és a pénz is az, a keresztények arra kapnak felszólítást, hogy elégedjenek meg az ’élelemmel és a ruházattal’ (1Timótheus 6:8-10; Lukács 12:15).

Előfordulhat például, hogy családotoknak egy nagyobb lakásból egy kisebbe kell költözni, vagy talán bérlakással kell beérni, ami azt is jelentheti, hogy a család valamelyik tagjával közös szobád lesz. Azonban még ilyenkor is megelégedett maradhatsz. Egy kis leleményességgel kialakíthatsz egy kis zugot magadnak, ahová elvonulhatsz. Egyes családok például hálósarkot alakítottak ki a nappaliban, amelyet könyvespolcokkal rejtettek el a szem elől. A meglévő tér ügyes kihasználásával vagy térelválasztók alkalmazásával el lehet érni, hogy legalább egy kicsi zug legyen mindenkinek, ahova elhúzódhat.

Mindenesetre Richard A. Gardner pszichológus az egyszülős fiatalokat erre emlékezteti: „Nem szabad elfelejteni, hogy a pénz — és a pénzen megvehető tárgyak — nem az élet legfontosabb dolgai . . . Azok a szempontok, hogy milyen ember vagy, hogyan bánsz másokkal, sokkal jobban meghatározzák boldogságodat és az életben való boldogulásodat.” (Vö. Cselekedetek 20:35.) Ezzel összhangban Pál apostol ezt mondta: „Megtanultam, hogy megelégedjek azzal, amim van . . . így bárhol és bármikor elégedett vagyok” (Filippi 4:11, 12, TEV).

Esetleg nagyobb felelősséget kell vállalnod abban a vonatkozásban, hogy a családi élet jó legyen, mint ha olyan otthonban nőnél fel, ahol két szülő van. De ahelyett, hogy csak a rossz oldaláról néznéd a dolgokat, próbáld úgy, mint ami lehetőséget nyújt arra, hogy segíts a szüleidnek, de ugyanakkor jó felkészülésnek is bizonyulhat a jövőbeni felelősségeid vállalása tekintetében.

A túlterhelés kiküszöbölése

Néha azonban több felelősség hárul a fiatalra, mint amennyinek eleget tud tenni. Ennek valószínűsége főként akkor áll fenn, ha te vagy a legidősebb gyermek. Mit kell tenned ilyenkor? Próbálj beszélni a szülőddel, aki nevel, és fejtsd ki előtte, hogyan érint téged ez a helyzet. Talán javasolhatod, hogy a ház körüli teendőket el lehetne osztani igazságosabban is. Például egyes családok listát vezetnek arról, kinek mi a feladata. Ez esetben senkinek sem kell mindig csak ugyanazt a kellemetlen feladatot ellátnia, vagyis körforgásszerűen minden munkaképes családtag sorra kerül.

Az előbbi javaslatok segíthetnek abban, hogy jelen helyzetedet minél előnyösebben kihasználd. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy időnként ne óhajtanád: bárcsak mindkét szülőd otthon lenne veletek. De egy Carrie nevű fiatal ezt így fogalmazta meg: „Az ember igazában nem tud felülkerekedni fájdalmán, de idővel mégis csillapodik. Ez olyan, mint egy nagy szeplő a kezeden. Mindig ott van, de van idő, amikor észre sem veszed.”

Sok múlik azon, hogyan igyekszel megbirkózni a helyzeteddel. Mert bár hátrányos lehet egyszülős családban felnőni, ettől függetlenül elősegítheted, hogy az életed még ez esetben is boldog és sikeres legyen!

[Lábjegyzetek]

[Kép a 18. oldalon]

Az ebédkészítéssel például időt és pénzt takaríthatsz meg szülődnek