Veszélyben egy nemzedék

„Két hónappal ezelőtt még boldog és aktív voltam. Most meg, ha lehetőségem adódik megtenni valamit, túl fáradtnak érzem magam hozzá. Nyomott a hangulatom, és annyira ingerlékeny lettem, hogy nem is tudom, mások hogy bírnak elviselni. Fogalmam sincs, hogy egyszerre miért érzem ilyen szörnyen magam” (Paul).

„Rengetegszer sírok, és fáj a lelkem mélyén valami. Amikor éppen nem így érzek, akkor meg tompa vagyok. Nincs kedvem semmihez, és nem szívesen vagyok a barátaimmal, hanem alszom, de azt sokat. Legtöbbször fel sem tudok kelni, pedig iskolába kellene mennem, és persze az osztályzataim is sokat romlottak” (Melanie).

PAUL és Melanie helyzete nem egyedülálló. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban élő serdülőkorúaknak hozzávetőlegesen a 8 százaléka szenved a depresszió valamilyen formájában, és évente körülbelül 4 százalékuk lesz súlyos depressziós. Ezek a statisztikai adatok azonban korántsem mondanak el mindent erről a témáról, ugyanis a depressziónál gyakran nem jó diagnózist állítanak fel, vagy teljesen elsiklanak felette. „Áttekintve a gyermekekkel és serdülőkorúakkal végzett vizsgálatokat, úgy gondolom, hogy négy fiatalból több mint egy fog átélni súlyos depressziós epizódot, még mielőtt betöltené a tizennyolcadik életévét” — írja David G. Fassler, aki serdülőkorúak kezelésére szakosodott pszichológus.

Lesújtóan hat

A depresszió lesújtóan hat a serdülőkorúakra, olyannyira, hogy a szakemberek szerint jelentős mértékben hozzájárul a körükben megfigyelhető étkezési zavarokhoz, pszichoszomatikus betegségekhez, az iskolai nehézségekhez és a függőséget okozó anyagokkal való visszaélésekhez.

Ami még tragikusabb, hogy a depresszió összefüggésbe hozható a tizenévesek által elkövetett öngyilkosságokkal. Az egyesült államokbeli Országos Mentálhigiénés Intézet szerint a súlyos depresszióban szenvedő fiataloknak bizony a 7 százaléka végez önnön életével.a De még ezzel sem teljes a kép, hiszen az öngyilkosságot elkövető fiatalokon kívül vélhetően olyanok is sokan vannak, akik megkísérlik azt. Okkal írja tehát a Carnegie Serdülőkorúak Fejlődésével Foglalkozó Tanács egyik beszámolója a következőket: „Ha ma felületesen bánunk a serdülőkorúak gondjaival, akkor azzal katasztrófát idézünk elő, hiszen az effajta felszínesség igazán veszélybe sodorhat egy nemzedéket.”

Gondtalanul élhetnek?

Vannak, akik nehezen tudják elhinni, hogy a tizenévesek egyáltalán depressziósak lehetnek. „Gyerekek még! — érvelhetnek a felnőttek. — Gondtalanul élhetnek, és egyáltalán nem kell olyasmikért aggódniuk, mint a felnőtteknek!” Vagy mégsem ez a helyzet? Az igazság az, hogy a serdülőkorúak sokkal erőteljesebb nyomásokkal néznek szembe, mint ahogy azt sok felnőtt gondolja. Dr. Daniel Goleman kijelenti: „Azóta, hogy a [XX.] századba léptünk, világszerte minden egyes soron következő nemzedék nagyobb kockázatnak van kitéve, mint a szülei, hogy az élete során valamikor súlyos depressziót kell átélnie — és itt a depresszión nem csupán szomorúságot értek, hanem bénító fásultságot, levertséget, önsajnálatot és nyomasztó kilátástalanságot. Ezek a depressziós epizódok egyre fiatalabb korban kezdődnek.”

Sok szülő mégis ezt hozza fel ellenvetésként: „Mi is voltunk serdülőkorúak, de mi nem voltunk depressziósak. Miért nyomasztják a gyermekünket pesszimista érzések?” Csakhogy a felnőtteknek nem szabad a saját serdülőkorukhoz hasonlítani a mai fiatalokét. Elvégre minden ember másképp látja a világot, és másképp is reagál rá.

Emellett a mai tizenévesek egy további nehézséggel néznek szembe. „Olyan világban nőnek fel, amely meglehetősen különbözik attól, amilyen a szüleik fiatalkorában volt” — írja dr. Kathleen McCoy az Understanding Your Teenager’s Depression című könyvében. Miután dr. McCoy megemlít jó néhány jelentős változást, mely az elmúlt évtizedekben ment végbe, ezt a következtetést vonja le: „A mai fiatalok kevésbé érzik magukat biztonságban, kevésbé magabiztosak és bizakodóak, mint amilyenek mi voltunk egy nemzedékkel korábban.”

Minthogy a depresszió ilyen elterjedt a tizenévesek között, a következő cikkek három kérdést fognak tárgyalni:

• Milyen tünetei vannak a serdülőkori depressziónak?

• Mi okozza?

• Hogyan segíthetünk a depressziós tizenéveseknek?

[Lábjegyzet]

Árulkodó jelek

„A szomorúság normális, egészséges érzés, a depresszió viszont betegség. Nem könnyű megérteni és felismerni a kettő közti különbséget” (dr. David G. Fassler).

MINT a legtöbb betegségnek, úgy a depressziónak is vannak árulkodó jelei. De azért mégsem olyan egyszerű felismerni ezeket a tüneteket. Vajon miért mondjuk ezt? Azért, mert olykor-olykor szinte minden fiatalnak az életében vannak hullámvölgyek, akárcsak a felnőttek esetében. Mi a különbség a szomorú hangulat és a depresszió között? Sok függ az állapot intenzitásától és időtartamától.

Intenzitás alatt azt értjük, hogy milyen mértékben sújtják a fiatalt negatív érzések. A depressziónál nemcsak rövid ideig tartó kétségbeesésről van szó, hanem a személyt teljesen felemésztő érzelmi betegségről, amely nagymértékben akadályozza a tizenévest abban, hogy a megszokott életritmusa szerint éljen. Dr. Andrew Slaby így ír a betegség súlyosságáról: „Képzeljük el a legszörnyűbb fájdalmat, melyet valaha is éreztünk — egy lábtörést, fogfájást vagy szülést —, majd szorozzuk be tízzel, és képzeljük hozzá, hogy még azt sem tudjuk, mitől érezzük. Ez valószínűleg megközelíti a depresszió okozta fájdalmat.”

Az időtartam arra utal, hogy mennyi ideig tart a fásultság. Két klinikai professzor, Leon Cytryn és ifj. Donald H. McKnew szerint „amikor a gyermeken egy héttel a lehangoltság kezdete után sem látszik, hogy megvigasztalódna vagy visszatérne a rendes kerékvágásba — bármilyen okból következzen is be a lehangoltság —, vagy ha egy számára súlyos veszteség után hat hónappal sem áll helyre a fiatal, akkor feltehetően depresszió van kialakulóban nála”.

Gyakori tünetek

Csak akkor állapítanak meg depressziót, ha a fiatalnál mindennap, a nap legnagyobb részében, legalább két héten át megfigyelhető több tünet. A betegség egy-egy viszonylag rövid ideig tartó szakaszát depressziós epizódnak nevezik. Dysthymiát, azaz enyhe vagy mérsékelt, krónikus depressziót akkor állapítanak meg, amikor a tünetek legalább egy évig tapasztalhatók, és ez alatt az idő alatt nem figyelhető meg két hónapnál tovább tartó enyhülés. Bármelyik esetről legyen is szó, melyek a depresszió gyakori tünetei?a

Hirtelen hangulati és viselkedésbeli változás. A nemrég még engedelmes tizenéves egyszer csak barátságtalan lesz. Gyakran előfordul, hogy a depressziós tizenévesek lázadókká válnak, vagy akár még el is szöknek otthonról.

A társasági élettől való elszigetelődés. A depressziós serdülőkorú visszahúzódik a barátaitól, vagy az is lehet, hogy a barátok húzódnak el a depressziós fiataltól, mert nemkívánatos változást tapasztalnak a magatartásában.

Csökkent érdeklődés szinte minden tevékenység iránt. A tizenéves szokatlanul passzív. A nemrég még érdekfeszítőnek tekintett hobbikat most unalmasnak véli.

Feltűnő változás az étkezési szokásokban. Több szakember úgy véli, hogy az olyan rendellenességek, mint a kóros étvágytalanság (anorexia), a farkaséhség (bulimia), valamint a kényszeres túlevés sokszor a depresszió velejárója (és időnként a következménye is lehet).

Alvászavarok. A tizenéves vagy túl sokat, vagy túl keveset alszik. Egyeseknek felborul a szokásos alvási ritmusuk, és egész éjjel fenn maradnak, majd átalusszák a napot.

Az iskolai eredmények romlása. A depressziós serdülőkorú nem tud kijönni a tanárokkal és a társaival, valamint az osztályzatai is sokat romlanak, úgyhogy rövidesen már egyáltalán nem is akar iskolába menni.

Kockázatos vagy önkárosító cselekedetek. Ha a fiatal „játszik a halállal”, az azt mutathatja, hogy nincs életkedve. Az öncsonkítás (például a bőr bevagdosása) szintén egy tünet lehet.

Értéktelenség érzése vagy túlzott bűntudat. A tizenéves túl kritikusan nézi önmagát, úgy érzi, hogy neki semmi sem sikerül, noha a tények talán mást igazolnak.

Pszichoszomatikus gondok. Amikor nem állapíthatók meg fizikai okok, akkor a fej-, gyomor- és hátfájás, valamint ehhez hasonló panaszok mögött a depresszió húzódhat meg.

A halállal és öngyilkossággal kapcsolatos visszatérő gondolatok. Ha egy fiatal folyton csak hátborzongató témákkal foglalkozik, akkor az depresszióra utalhat, akárcsak az, ha azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkosságot követ el. (Lásd a lenti, rövid cikkünket.)

Mi az a bipoláris zavar?

Ugyanezek közül a tünetek közül néhány egy másik rejtélyes betegségnél is jelentkezik, a bipoláris zavarnál. Dr. Barbara D. Ingersoll és dr. Sam Goldstein szerint a bipoláris zavar (vagy más néven mániás-depressziós betegség) „egy állapot, melyre az jellemző, hogy a depressziós epizódok közé olyan időszakok ékelődnek, amikor a személy túlzottan felhangolt és aktív, jóval meghaladva a normális szintet”.

Ezt a felhangolt szakaszt nevezik mániának, és a tünetei közé sorolhatók a száguldó gondolatok, a túlzott beszédesség és a csökkent alvásigény, mely azt jelentheti, hogy akár napokon át nem alszik a beteg, és látszólag mégsem veszít az energiájából. A bipoláris zavar egy másik tünete a nagyfokú meggondolatlanság, a következmények figyelmen kívül hagyása. Az egyesült államokbeli Országos Mentálhigiénés Intézet egyik beszámolója szerint „a mánia gyakorta oly módon hat ki a gondolkodásra, az ítélőképességre és a másokkal való viselkedésre, hogy azzal súlyos gondokat és kínos helyzeteket idéz elő”. Mennyi ideig tart a mániás időszak? Néha csak egy-két napig, máskor viszont több hónapig, s aztán jelentkezik a „párja”, vagyis a depresszió.

A bipoláris zavar kialakulása többek között leginkább azokat fenyegeti, akiknek a családjában már előfordult ez a betegség. Jó hír viszont, hogy van remény a betegek számára. A The Bipolar Child​—The Definitive and Reassuring Guide to Childhood’s Most Misunderstood Disorder című könyvben ez olvasható: „Ha korán megállapítják és megfelelően kezelik ezt a betegséget, akkor az abban szenvedő gyermekek családjukkal együtt határozottan kiegyensúlyozottabb életet élhetnek.”

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy egy-egy tünet önmagában nem jelez depressziót vagy bipoláris zavart, hanem legtöbbször akkor állítható fel a diagnózis, ha a tünetek együttesen figyelhetők meg egy bizonyos időn át. De még ezek után is nyitott kérdés, hogy miért sújtja ez az érthetetlen betegség a tizenéveseket.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

MI A TEENDŐ, AMIKOR EGY GYERMEK MEG AKAR HALNI?

Az egyesült államokbeli Járványügyi Központ szerint az egyik évben több fiatal halt meg abban az országban öngyilkosság miatt, mint amennyi rákban, szívbetegségben, AIDS-ben, születési rendellenességben, stroke-ban, tüdőgyulladásban, influenzában és krónikus tüdőbetegségben együttesen. Egy másik nyugtalanító tény pedig az, hogy drámaian megnövekedett az öngyilkosságok száma a 10 és 14 év közöttiek körében.

Meg lehet előzni valahogyan egy serdülőkori öngyilkosságot? Néhány esetben igen. „A statisztikai vizsgálatok rámutatnak, hogy sok öngyilkosságnak van előzménye: öngyilkossági kísérlet, megjegyzések és előzetes figyelemfelhívások — írja dr. Kathleen McCoy. — Már akkor komolyan oda kell figyelni, és lehetőleg szakszerű segítséget kell keresni, ha egy tizenéves csak elvétve ejt néhány szót az öngyilkossági gondolatairól.”

A depresszió tizenévesek körében tapasztalt gyakorisága azt hangsúlyozza, hogy a szülőknek és más felnőtteknek komolyan kell venniük minden egyes célzást, mely egy fiatal szájából elhangzik arra nézve, hogy véget akar vetni az életének. „Az általam áttekintett öngyilkossági eseteknek majdnem mindegyikében átsiklottak az arra utaló jelek felett, hogy mire készül a serdülőkorú, vagy jelentéktelennek tartották azokat — írja dr. Andrew Slaby a No One Saw My Pain című könyvében. — A családtagok és a barátok nem fogták fel, milyen óriási változásoknak a szemtanúi. A következményekre összpontosítottak, nem pedig a háttérben meghúzódó gondra, így csak olyanokat állapítottak meg, hogy »családi gondokkal«, »drogfüggőséggel« vagy »kóros étvágytalansággal« küzd. A kezelés olykor a haragra, az ingerlékenységre vagy arra irányult, hogy a személy össze van zavarodva, de a depressziót nem kezelték, így a háttérben meghúzódó gond továbbra is megmaradt, kínokat okozott, és egyre jobban elmérgesedett.”

Világos, hogy mi a tanulság ebből: minden öngyilkosságra utaló jelet komolyan kell venni!

[Kép a 7. oldalon]

A lázadó viselkedés mögött időnként depresszió húzódhat meg

[Kép a 7. oldalon]

A depressziós tizenévesek gyakran már nem érdeklődnek a korábban lebilincselőnek tekintett tevékenységek iránt

Mi idézi elő?

„A serdülőkori depresszió általában nem alakul ki pusztán egyetlen ok miatt, hanem a stresszt kiváltó körülmények együttes hatására lép fel” (dr. Kathleen McCoy).

MI AZ oka a serdülőkori depressziónak? Sok körülmény játszhat közre. Először is a pubertáskorral járó fizikai és érzelmi változások következtében a bizonytalanság és félelem érzése hathat át egy fiatalt, amitől különösen hajlamossá válik a borúlátó gondolkodásra. Sok esetben akkor is nagy az esély a negatív érzelmek kialakulására, amikor úgy érzi, hogy a társai vagy egy olyan valaki, aki iránt romantikus érzéseket táplál, elutasító vele szemben. Aztán ott van még az is, hogy — amint arról az első cikkünkben már beszéltünk — a mai tizenévesek olyan világban nőnek fel, amely önmagában véve lehangoló. Valóban „válságos időkben” élünk, ’amelyekkel nehéz megküzdeni’ (2Timóteus 3:1).

Csak tetézi a gondokat, hogy a fiatalok életükben először néznek szembe nyomásokkal, és nincs sem olyan jártasságuk, sem olyan tapasztalatuk, mint a felnőtteknek. Ezért a tizenévesek sokszor olyanok, mint a turisták, akik egy ismeretlen területen keresik az utat: nem tudják feldolgozni mindazt, ami körülveszi őket, és sok esetben nincs kedvük segítséget kérni. Ez pedig táptalaja lehet a depresszió csírájának.

De sok más körülmény is hozzájárulhat a serdülőkori depresszióhoz. Nézzünk most meg néhányat ezek közül.

A depresszió és a veszteség

A depresszió nemegyszer valamilyen súlyos veszteségnek — talán egy szeretett személy halálának vagy egy szülő válás miatti elvesztésének — a következménye. Sőt mi több, egy házi kedvenc elpusztulása is elkeseríthet egy tizenévest.

Vannak kevésbé feltűnő veszteségek is, például amikor valaki elköltözik egy számára új környékre, és maga mögött hagyja a megszokott környezetet meg a szeretett barátokat. Vagy akár egy régen kitűzött cél megvalósítása — mondjuk az, hogy sikerüljön leérettségizni — is veszteségérzést kelthet, elvégre egy új életszakasz kezdete azt jelzi, hogy a fiatal búcsút inthet a korábbi kényelmes és biztonságos életnek. Ezenkívül vannak még olyan tizenévesek is, akiknek valamilyen krónikus betegséget kell elviselniük, és ebben az esetben a fájdalom, mely abból ered, hogy ők mások, mint a többi fiatal — akik talán semmibe is veszik őket —, azt az érzést keltheti bennük, hogy ők kilógnak a sorból.

Igaz, hogy sok fiatalon nem vesznek erőt az ilyesféle veszteségek. Rosszkedvűek, sírnak, búskomorak és bánkódnak ugyan, ám idővel beletörődnek az új helyzetbe. De miért van az, hogy amíg a legtöbb tizenéves könnyedén elviseli az élet nyomásait, addig mások magukba roskadnak a depresszió okozta fájdalomtól? A válasz nem is olyan egyszerű, mivel a depresszió összetett betegség, de egyes tizenévesek sebezhetőbbek.

A biokémiai összefüggés

Sok elmegyógyász szakorvos úgy véli, hogy a depresszióban kulcsszerepe van annak, hogy felborul az agy biokémiai egyensúlya.a Ennek az egyensúlynak a felborulása genetikailag öröklődhet, mivel a kutatók megállapították, hogy ha egy tizenéves egyik szülője depressziós, akkor ő maga is nagyobb valószínűséggel lesz az. A Lonely, Sad and Angry—A Parent’s Guide to Depression in Children and Adolescents című könyvben még ez olvasható: „A depressziós gyermekek szülei közül az esetek többségében legalább az egyik szintén depressziós.”

Ennek kapcsán felmerül a kérdés: a gyermekek csakugyan öröklik a depressziót, vagy egyszerűen csak tanulás útján válnak depresszióssá azért, mert egy depressziós szülővel élnek? Nem könnyű felelni arra a kérdésre, hogy az öröklött hajlamok vagy a környezeti hatások váltják-e ki a betegséget, hiszen az agy rendkívül bonyolult, akárcsak az a sok más ok, amely még hozzájárulhat a serdülőkori depresszióhoz.

A depresszió és a családi légkör

A depressziót családi ügynek tartják, és joggal. Amint már szó volt róla, lehet, hogy a depresszióra való hajlam genetikusan öröklődik egyik nemzedékről a másikra. Ám ezenkívül a családi légkörnek is szerepe lehet. „Azoknál a gyermekeknél nagy a depresszió kialakulásának kockázata, akiket a szüleik bántalmaznak — írja dr. Mark S. Gold. — Ugyanez mondható el azokról a tizenévesekről is, akiknek a szülei túlságosan bírálóak, és arra összpontosítanak, amiben a gyermekük ügyetlen.” Az is depresszióhoz vezethet, amikor a szülők agyonkényeztetik és a széltől is óvják a gyermekeket. Érdekes viszont, hogy egy kutató megállapította: a gyermekeknek még nagyobb hajlamuk van a depresszióra akkor, amikor a szülők egyszerűen nem érdeklődnek irántuk.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden depressziós tizenévest rosszul nevelnek. Egy ilyen túlzó kijelentés figyelmen kívül hagyná a betegséget kiváltó egyéb körülmények hosszú sorát. Esetenként mégis a családi légkör az elsődleges oka a gondoknak. Dr. David G. Fassler ezt írja: „Nagyobb a depresszió kockázata azoknál a gyermekeknél, akik olyan otthonban élnek, ahol állandó feszültség van a szülők között, mint azoknál, akiknél békésebb a légkör. A kockázat egyik oka az, hogy az egymással viaskodó szülők annyira belebonyolódnak a vitatkozásba, hogy észre sem veszik, mire van szükségük a gyermekeknek. Vagy egy másik szempont, hogy a szülők nemegyszer a gyermekről vitatkoznak, ami a fiatalban bűntudatot, haragot és neheztelést ébreszthet.”

Most csupán néhány körülményt említettünk azok közül, amelyek hozzájárulhatnak a depresszió kialakulásához a serdülőkorúak körében, de még sorolhatnánk az okokat. Egyes szakértők például azt mondják, hogy a környezeti hatások (mint amilyen a szegényes táplálkozás, a méreganyagok és a függőséget okozó anyagokkal való visszaélés) is depressziót válthatnak ki. Mások bizonyos gyógyszereket okolnak (például egyes antihisztaminokat és nyugtatókat). Úgy tűnik, hogy a tanulási zavarral küszködő gyermekek különösen hajlamosak a depresszióra, valószínűleg azért, mert ahogy észreveszik, hogy képtelenek utolérni osztálytársaikat, az önbecsülésük fokozatosan csökken.

Ám a kiváltó októl függetlenül létfontosságú még megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy miként segíthetünk a depressziós tizenéveseknek.

[Lábjegyzet]

[Képek a 8–9. oldalon]

A családi feszültség gyakorta elősegíti a depressziót

Hogyan segíthetünk?

„A depressziós gyerekeknek segítségre van szükségük, de maguktól nem tudják megszerezni ezt a segítséget. A felnőttek feladata először is felismerni a gondot, azután pedig komolyan venni — és ez bizony nem könnyű” (dr. Mark S. Gold).

MIT tehetsz, ha arra gyanakszol, hogy tizenéves gyermeked depressziós? Először is ne vonj le elhamarkodottan következtetést, elvégre a tünetek egészen másra is utalhatnak.a Ezenkívül időnként minden fiatallal megtörténik, hogy rosszkedvű lesz. Ám ha ez az állapot tartós, és úgy tűnik, hogy a tizenéves gyermek nem csupán átmenetileg roskad magába, akkor jobb lenne orvoshoz fordulni. Ezzel kapcsolatban jó, ha észben tartjuk Jézus szavait: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegségben szenvedőknek viszont igen” (Máté 9:12).

Nyíltan beszélj mindenről az orvosnak, amivel csak segíteni tudsz, köztük a tizenéves életében nemrég bekövetkezett változásokról is, amelyek hozzájárulhatnak a fásultságához. Intézd úgy, hogy az orvos a diagnózis felállítása előtt elegendő időt fordítson arra, hogy meghallgassa, milyen tünetei vannak a gyermekednek. Dr. David G. Fassler erre hívja fel a figyelmet: „Ahhoz, hogy a gyermek helyzetét teljes alapossággal felmérje az ember, lehetetlen egy mindössze húszperces beszélgetés alatt összegyűjteni az információkat.”

Nyugodtan kérdezz meg mindent az orvostól, ami csak felmerül benned. Például ha az orvos úgy gondolja, hogy serdülőkorú gyermeked klinikai depresszióban szenved, megkérdezheted, hogy miért zárt ki más eshetőségeket. Ha kétségeid vannak afelől, hogy az orvos jól látja-e a dolgot, akkor mondd meg neki, hogy egy másik orvos véleményét is szeretnéd kikérni. Biztos, hogy egyetlen becsületes és őszinte orvos sem fog lebeszélni erről.

Megbékélés a helyzettel

Ne szégyelld, ha tizenéves gyermeked klinikai depresszióban szenved. Az igazság az, hogy a depresszió még a legkiválóbb fiatalt is sújthatja. A Biblia rámutat, hogy a lehangoló érzelmek még olyanokat is kínoztak — kortól függetlenül —, akik a tőlük telhető legtöbbet igyekeztek megtenni Isten szolgálatában. Gondoljunk csak a hűséges Jóbra, aki úgy érezte, hogy Isten elhagyta őt, és ezért megutálta az életet (Jób 10:1; 29:2, 4, 5). Anna — aki szintén Isten szolgája volt — „lelkében elkeseredve” még enni sem tudott (1Sámuel 1:4–10). Azután ott volt az istenfélő férfi, Jákob, aki a fia halála után sokáig csak sírt, és „nem akara vígasztalódni”. Sőt Jákob még azt is mondta, hogy a fia után akar menni a sírba! (1Mózes 37:33–35). Tehát az érzelmi gyötrelem nem mindig szellemi hiányosságban gyökerezik.

De szó se róla, a depresszió nagy terhet róhat a tizenéves fiú vagy lány szüleire. „Nagyon óvatosnak kell lennem, hogy mit mondok és teszek — mondja az egyik anyuka, akinek depressziós a gyermeke. — Aggódom, meg vagyok ijedve, barátságtalan, mérges és kimerült vagyok.” Egy másik édesanya beismeri: „Többször előfordult, hogy amikor elmentem itthonról, és megláttam egy anyukát a kamasz lányával vásárolgatni, majd megszakadt a szívem. Úgy éreztem, hogy én nem tehetem meg ezt [a lányommal], és soha nem is fogom tudni megtenni.”

Természetes, hogy az ember ilyet érez, de van, hogy elemi erővel törnek rá ezek az érzelmek. Ha ez történik veled is, miért ne avatnál a bizalmadba egy megbízható barátot? A Példabeszédek 17:17 kijelenti: „Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” Emellett ne hanyagold el az imát sem. A Biblia arról biztosít minket, hogy ha Istenre vetjük a terheinket, akkor ő gondot visel ránk (Zsoltárok 55:23).

Amikor magadat hibáztatod, vagy másokat

A depressziós tizenévesek szülei közül sokan nagyon elkeserednek, és úgy érzik, hogy így vagy úgy ők hibáztathatók a helyzetért. Egy szülő elismeri: „Ha a gyermeked depressziós, határozottan bűntudatot érzel, és senki sem tud meggyőzni az ellenkezőjéről. Folyton az jár az eszedben: »Hol rontottuk el? Mi volt a fordulópont? Hogyan járultam hozzá én ehhez?«” Miként lehet kiegyensúlyozott a szülők gondolkodása egy ilyen helyzetben?

Kétségtelen, hogy ha az otthoni légkör feszült, akkor az rossz hatással lehet a gyermekre. A Biblia jó okkal tanácsolja ezt az apáknak: „ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek” (Kolosszé 3:21). Ezért a szülőknek át kellene gondolniuk, hogyan bánnak a gyermekeikkel, és ha szükséges, változtatásokat kell tenniük ezen a téren. Ám a depresszió nem mindig annak a következménye, hogy a szülők nem jól nevelik a gyermekeket. Sőt, ez a betegség még olyan családokban is előfordul, ahol túláradó a szeretet. Tehát azoknak a szülőknek, akik megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy segítsenek gyermekeiknek, semmi okuk a bűntudatra.

Ugyanilyen fontos az is, hogy a depressziós tizenévest se hibáztassuk, elvégre feltehetőleg nem tud uralkodni a betegségen. Egy anyuka elmondta: „Sosem hibáztatnám a gyermekemet, ha bárányhimlős lenne, vagy tüdőgyulladást kapna.” Ám beismerte: „Amikor azonban depressziós lett, mégis ezt tettem. A gyermekemet hibáztattam azért, hogy beteg — és emiatt most szörnyen érzem magam.” Ha a szülők és mások nem gyengeségnek tekintik a depressziót, hanem betegségnek, az segíteni fog nekik arra összpontosítani, hogy miként tudják megkönnyíteni a szenvedő helyzetét.

A depressziós tizenéves felnevelése óriási feszültséget okozhat a szülők kapcsolatában. „Egymást hibáztattuk — meséli egy feleség —, főleg amikor arra gondoltunk, hogy milyen életet szerettünk volna, és ehhez képest milyen életünk van a fiunk miatt.” Tim, akinek a lánya depressziós, beismeri: „Könnyű a házastársat hibáztatni ezért. Ha a szülők házasságában gondok merülnek fel, amikor a gyermeken még nem látszik, hogy depressziós, akkor előfordulhat, hogy a gyermek furcsa viselkedése az utolsó csepp a pohárban.” Ne hagyd, hogy a gyermek depressziója megosztottságot idézzen elő a házasságodban! Igazából semmi jó nem származik abból, ha magunkat hibáztatjuk, vagy ujjal mutogatunk másokra, mondjuk a gyermekre vagy a házastársra. Az a fontos, hogy segítsünk a beteg fiatalnak.

Segítségnyújtás

A Biblia ezt tanácsolja a keresztényeknek: „beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez” (1Tesszalonika 5:14). Ha a depressziós fiatalnak kevés az önbecsülése, segíthetsz neki. Hogyan? Természetesen nem azzal, hogy elítélő megjegyzéseket teszel, mondjuk így: „Nem kellene így érezned!”, vagy „Ez nem helyes gondolkodásmód.” Inkább próbálj meg együtt érző lenni azáltal, hogy ’rokonérzést tanúsítasz’ (1Péter 3:8). Pál arra buzdította a keresztényeket, hogy ’sírjanak a sírókkal’ (Róma 12:15). Ne feledd, hogy aki igazán depressziós, annak nagyon fáj valami a lelke mélyén. A fájdalmat nem képzeli be magának, és nem is pusztán színleli, csak azért, hogy mások rá figyeljenek. Először csak hallgasd őt, utána pedig próbáld felszínre hozni belőle a legbensőbb érzéseit. Kérdezd meg tőle, hogy miért érez úgy, ahogy érez. Azután szelíden és türelmesen segíts a tizenévesnek meglátni, hogy az ilyen alacsony önbecsülés miért nem állja meg a helyét. Biztosítsd őt arról, hogy Isten szereti őt, és könyörületes vele, mert ez enyhíthet a szorongásán (1Péter 5:6, 7).

Vannak még más gyakorlatias lépések is, amelyeket megtehetsz. Például gondoskodhatnál arról, hogy a serdülőkorú gyermeked eleget pihenjen, egyen és mozogjon (Prédikátor 4:6). Ha gyógyszert kap a betegségére, akkor bölcs lenne megértetni vele, hogy miért fontos azt beszednie. Soha ne hagyj fel a segítségnyújtással, és soha ne szűnj meg szeretetet tanúsítani iránta.

El kell ismerni, hogy a depresszió gyötrelmes lehet a serdülőkorúnak, sőt nemcsak neki, hanem a családjának is. Idővel azonban a türelem, a kitartás és a szeretet alapul szolgál majd ahhoz, hogy a depressziós tizenéves megkapja a segítséget.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Aki igazán depressziós, annak nagyon fáj valami a lelke mélyén, és ezt nem képzeli be magának

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

NÉHÁNY SZÓ A DEPRESSZIÓS TIZENÉVESEKHEZ

Nem vagy egyedül, és a helyzeted semmiképpen sem reménytelen. A depressziód vagy a biokémiai egyensúly felborulásával, vagy olyan életkörülményekkel lehet kapcsolatban, amelyeket nem, vagy csak alig tudsz befolyásolni. Bármelyik eset álljon is fenn, nem te vagy a hibás a betegségért! Mégis mit tehetsz ellene?

A Biblia azt írja, hogy „van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Miért ne keresnél egy ilyen barátot, és öntenéd ki a szívedet neki? Valamelyik szülőd vagy egy másik érett felnőtt lehet a legjobb partnered a depresszió elleni harcban.

Ha a szüleid arra gyanakszanak, hogy klinikai depresszióban szenvedsz, lehet, hogy elvisznek egy orvoshoz, akinek van már tapasztalata a kezelésben. Ez bölcs lépés a részükről, mert ha van mód a kezelésre, akkor az gyakran nagyon sokat segít a depresszió enyhítésében. Például ha a kémiai egyensúly felborulása miatt vagy depressziós, akkor talán felírnak neked egy antidepresszáns szert. Ha ez a helyzet, ne szégyelld, hogy gyógyszert kell szedned. Csak segít, hogy a szervezetedben helyreálljon a kémiai egyensúly, és ez lehet a kulcsa annak, hogy újra tudj örülni valamennyire, valamint hogy egy bizonyos fokig megint stabil legyen az életed.

Sokan, akik depresszióval küszködnek, vigaszt merítenek a Biblia olvasásából, és abból, hogy ima által közelednek Istenhez. A Biblia bizton állítja: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsoltárok 34:19).b

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 14. oldalon]

SEGÍTSÉG ÉS REMÉNY A DEPRESSZIÓ ÁLDOZATAINAK

Mivel a depresszió összetett téma, nem tudtunk minden részletre kitérni ebben a rövid cikksorozatban. Az Ébredjetek! kiadói azonban biztosak abban, hogy az említett gondolatok segíteni tudnak a tizenéveseknek és a szüleiknek elviselni ezt az erőpróbát jelentő betegséget.

Talán észrevehető az előző cikkből, hogy az útmutatások nagy része a Biblián alapul. Bár ez egy régi könyv, a tanácsai még ma is éppolyan gyakorlatiasak, mint amikor leírták őket. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert noha az idők változtak, az emberi természet nem. Alapvetően ugyanolyan gondokkal küszködünk, mint a korábbi nemzedékek, s a helyzet csak annyiban más, hogy ma ezek a gondok súlyosabbak és elterjedtebbek.

Van azonban egy másik oka is annak, hogy a Biblia miért ilyen rendkívül gyakorlatias: Isten ihlette (2Timóteus 3:16). Mivel Isten a Teremtőnk, tudja, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy örömteljes és megelégedett életet éljünk.

Persze a Biblia nem orvosi kézikönyv, tehát továbbra is szükségünk van arra, hogy a betegségekre — például a depresszióra — megfelelő kezelést kérjünk. De a Bibliában olyan alapelvek vannak, melyeknek a segítségével vigasztalást nyújthatunk a depresszióban szenvedőknek. Sőt, Isten ígérete is benne van, mely szerint Isten hamarosan meggyógyít mindenkit a betegségéből (Zsoltárok 103:3). Igen, Jehovának az a szándéka, hogy ’megelevenítse a megtörtek szívét’ (Ézsaiás 57:15).

Aki szeretne többet megtudni erről a nagyszerű reménységről, azt arra buzdítjuk, hogy lépjen kapcsolatba a környékén élő Jehova Tanúival, vagy írjon e folyóirat 5. oldalán található címek közül a neki megfelelőre.

[Kép a 10. oldalon]

Próbálj meg rokonérzést tanúsítani

[Kép a 11. oldalon]

Ha a tizenéves lehangoltsága nem szűnik, bölcs lenne orvoshoz fordulni

[Képek a 12. oldalon]

Szülőként ne hibáztasd elhamarkodottan sem magadat, sem a házastársadat vagy a tizenéves gyermekedet