-
Amikor a táplálék az ellenségedÉbredjetek! – 1999 | január 22.
-
-
Amikor a táplálék az ellenséged
Tizenéves korán tűnődve, Jean élénken emlékszik arra, hogy ő volt a bosszantás és a gúnyolódás célpontja. Hogy miért? Mert ő volt méreteiben és magasságában a legnagyobb lány az osztályában. Ez azonban még nem volt minden. „Nagy méretemnél még rosszabb volt, hogy félénk voltam és társaságban zavarban éreztem magam — mondja Jean. — Gyakran voltam magányos, be akartam illeszkedni valahova, de legtöbbször kívülállónak éreztem magam.”
Jean meg volt győződve róla, hogy minden gondjának a testmérete az oka, és hogyha sovány, illetve karcsú volna, az mindent rendbe hozna. Nem mintha Jean el lett volna hízva. Éppen ellenkezőleg — 183 centiméteres magasságával és 66 kilogrammjával nem volt túlsúlyos. Jean mégis kövérnek érezte magát, és 23 évesen úgy döntött, hogy le fog fogyni. Így érvelt: „Ha vékony leszek, az emberek szívesen lesznek majd a társaságomban. Végre úgy fogom érezni, hogy elfogadnak, és hogy különleges személy vagyok.”
Jean ezt mondja: „Ez az ostoba logika ahhoz vezetett, hogy tizenkét évig voltam az anorexia nervosa és a bulimia nevű betegség csapdájában. Persze annyira lesoványodtam, hogy majdnem meghaltam, de ahelyett hogy ezzel boldoggá tettem volna az életemet, ártottam az egészségemnek, és több mint tíz évig tartó depressziót és gyötrelmet okoztam magamnak.”
JEAN nincs ezzel egyedül. Egy becslés szerint Amerikában minden századik tizenéves vagy fiatal felnőtt nőnél anorexia nervosa (pszichés eredetű étvágytalanság) alakul ki, és talán háromszor ennyien szenvednek bulimiában (ideges túlevésben). „Már évek óta dolgozom iskolákban, illetve egyetemeken, s így első kézből tapasztalom, hogy a táplálkozási zavarok sohasem voltak még ennyire elterjedve” — mondja dr. Mary Pipher.
Ezeknek a zavaroknak több fajtája is létezik. Régebben azt gondolták, hogy táplálkozási zavarokban csak a jómódú emberek szenvednek, de most már úgy tekintenek ezekre a betegségekre, mint amelyek minden emberfajtánál, valamint mindenféle társadalmi és gazdasági helyzetben lévő embernél általánosan elterjedtek. Sőt, azoknak a férfiaknak a száma is nő, akiknél ezt a zavart állapították meg, és ezért a Newsweek című folyóirat a táplálkozási zavarokról azt írta, hogy „nemre való tekintet nélkül bárkinél felléphetnek”.
Különösen vészjósló azonban, hogy úgy tűnik, egyre alacsonyabb az átlagéletkoruk azoknak az embereknek, akiket táplálkozási zavarok miatt kezelnek. „Vannak tíz éven aluli lányok, sőt hatévesek, akiket kórházi kezelési programokra vesznek fel” — mondja Margaret Beck, az egyik, Torontóban lévő, táplálkozási zavarokkal foglalkozó központ igazgatóhelyettese. Majd hozzáfűzi még: „Ezek az emberek még nincsenek sokan, de számuk folyamatosan emelkedik.”
Mindent egybevetve, a táplálkozási zavarok több millió embert érintenek — elsősorban lányokat és fiatal hölgyeket.a „Ők nem úgy gondolnak a táplálékra vagy a táplálkozásra, mint a legtöbb ember — jegyzi meg Nancy Kolodny szociális dolgozónő. — Nem akkor táplálkoznak, amikor éhesek, nem a tápérték és a jó egészség miatt esznek, nem az öröm érzéséért vagy azért táplálkoznak, hogy kellemesen eltöltsék az időt másokkal. Ehelyett furcsa kapcsolatban vannak a táplálékkal, és olyan dolgokat művelnek, amelyek nem tekinthetők »normálisnak« — például szokatlan rítusokat végeznek, mielőtt megengedik maguknak, hogy táplálkozzanak, illetve szükségét érzik annak, hogy evés után rögtön megszabaduljanak az elfogyasztott tápláléktól.”
Vizsgáljunk meg közelebbről két általánosan elterjedt táplálkozási zavart: az anorexia nervosát és a bulimia nervosát.
[Lábjegyzet]
a Mivel a táplálkozási zavarok több nőt érintenek, mint férfit, ebben a cikksorozatban a betegekre általában úgy utalunk, mint nőkre.
-
-
Anorexia és bulimia — Tények, veszélyekÉbredjetek! – 1999 | január 22.
-
-
Anorexia és bulimia — Tények, veszélyek
„A táplálék sokkal nagyobb érzelmi terhet jelent bármi másnál, amit kalóriában vagy grammban lehet mérni” (Janet Greeson írónő).
AZ ANOREXIA és a bulimia a két leggyakrabban előforduló táplálkozási zavar. Mindkettőnek megvannak a sajátságos jellemvonásai. De amint azt látni fogjuk, mind a kettő veszélyes, sőt halálos lehet.
Anorexia — Önéheztetés
Az anorexiában szenvedők, vagyis az anorexiások, vagy megtagadják az evést, vagy oly keveset esznek, hogy alultáplálttá válnak. Figyeld meg a 17 éves Antoinette esetét, aki elmondja, hogy egyszer a testsúlya talán 37 kilogrammra csökkent — ez nagyon kevés egy 170 centiméter magas tinédzsernek. „Naponta nem ettem többet 250 kalóriánál, és egy jegyzetfüzetbe írtam, hogy mit ettem” — mondja.
Az anorexiások a táplálék megszállottjai, és túlzásokba esnek, hogy elkerüljék a testsúly gyarapodását. „Azt a látszatot keltve, hogy a szájamat törlöm, kezdtem a szalvétámba köpni az ételt” — mondja Heather. Susan kimerítő testmozgást végzett, hogy ne növekedjen a testsúlya. Ezt mondja: „Majdnem minden nap 12 kilométert futottam, vagy egy órát úsztam, mert ha ezeket nem tettem, akkor szörnyen nyugtalan voltam, és bűnösnek éreztem magam. Viszont minden reggel a lehető legnagyobb örömöt éltem át, amikor a mérlegre állva megbizonyosodtam afelől, hogy a testsúlyom jóval 45 kilogramm alatt van — egyébként általában ez volt az egyetlen igazi örömöm.”
Ironikus, hogy néhány anorexiás személyből kiváló szakács lesz, pompás ételeket tálal fel, de ő maga meg se kóstolja őket. Antoinette ezt mondja: „Amikor a legrosszabb állapotban voltam, mindig én főztem otthon a vacsorát, valamint én csomagoltam uzsonnát az öcsémnek és a húgomnak. Nem engedtem őket a hűtő közelébe. Úgy éreztem, mintha csak az enyém volna az egész konyha.”
Az A Parent’s Guide to Anorexia and Bulimia című könyv szerint egyes anorexiás betegek „a rend megszállottjaivá válnak, és azt kívánhatják, hogy az egész család feleljen meg az irreális, kényes irányadó mértékeiknek. Talán egyetlen folyóirat, papucs vagy kávéscsésze sem maradhat egy pillanatig sem szanaszét a lakásban. Ugyanennyire vagy még inkább a testápolás és a megjelenés megszállottjaivá válhatnak — több órára bezárkóznak a fürdőszobába, és nem engednek be másokat, hogy az iskolába vagy a munkahelyre készülődjenek.”
Hogyan alakul ki ez az anorexiának nevezett szokatlan zavar? A tizenévesekre vagy a fiatal felnőttekre — leggyakrabban nőkre — jellemző, hogy elhatározzák, leadnak valamennyi kilogrammot. De amikor a nő eléri a célját, nincs megelégedve. A tükörben még mindig kövérnek látja magát, így arra az elhatározásra jut, hogy jobb lesz, ha még néhány kilogrammot lead. Ez addig megy így, amíg a fogyókúrázó testsúlya 15 vagy ennél is nagyobb százalékkal a magasságához képest normálisnak tekintett súly alá csökken.
Ekkor a barátok és a családtagok kezdik aggodalmukat kifejezni amiatt, hogy a fogyókúrázó rendkívül soványnak, sőt véznának néz ki. Az anorexiában szenvedő azonban másképp látja a dolgot. „Nem gondoltam, hogy sovány lennék” — mondja Alan, egy 175 centiméter magas, anorexiában szenvedő fiú, aki egyszer 33 kilogrammra fogyott. Ezt mondja: „Minél jobban lefogysz, az elmédben annál inkább elferdültek lesznek a gondolatok, és nem látod reálisan saját magadat.”a
Idővel az anorexia súlyos egészségi gondokhoz, csontritkuláshoz és vesekárosodáshoz vezethet. Még végzetes is lehet. „Az orvosom azt mondta, hogy testemet oly sok tápanyagtól vontam meg, hogy ha még két hónapig folytattam volna azokat az étkezési szokásaimat, alultápláltságban meghaltam volna” — mondja Heather. A The Harvard Mental Health Letter című kiadvány arról számol be, hogy egy tízéves időszakon keresztül a nőknek úgy 5 százalékánál állapították meg, hogy anorexiában halt meg.
Bulimia — Falási roham és ürítés
A bulimia nervosaként ismert táplálkozási zavart a következők jellemzik: falási roham (nagy mennyiségű táplálék, talán 5000 vagy ennél is több kalória gyors elfogyasztása), majd ürítés (a gyomor kiürítése, gyakran hányás vagy hashajtók segítségével).b
Az anorexiával ellentétben a bulimiát nem könnyű felismerni. A beteg talán nem szokatlanul sovány, táplálkozási szokásai pedig elég normálisnak tűnhetnek, legalábbis mások előtt. A bulimiában szenvedőnek azonban az élet minden, csak nem normális. Valójában annyira a táplálék megszállottja, hogy minden más jelentéktelen a számára. „Minél többször volt falási rohamom, és minél többször hánytam, annál kevésbé törődtem más dolgokkal és más emberekkel — mondja a 16 éves Melinda. — Valójában elfelejtettem, hogyan érezzem jól magam a barátaimmal.”
Geneen Roth, aki írónő és tanárnő a táplálkozási zavarok területén, úgy jellemzi a falási rohamot, mint amely „egy félórás őrjöngést, a pokolba szállást” jelenti. Azt mondja, hogy a falási roham alatt „semmi sem számít — nem számítanak a barátok, nem számít a család . . . Semmi sem számít, csak a táplálék.” Lydia, egy 17 éves beteg, élénk hasonlattal írja le állapotát. Ezt mondja: „Úgy érzem magam, mint egy zúzda. Belapátolom az ételt, összezúzom, majd kidobom magamból. Újra meg újra ugyanezt teszem.”
A bulimiás beteg kétségbeesetten igyekszik megakadályozni testsúlya gyarapodását, mely rendszerint a szabadjára engedett falási rohamból következne. Ezért rögtön a falási roham után vagy előidézi, hogy hányjon, vagy hashajtókat szed be, hogy így még azelőtt távolítsa el a táplálékot, míg az át nem alakul zsírrá a testében.c Míg ennek pusztán a gondolata is visszataszítónak tűnhet, a tapasztalt bulimiás beteg ezt nem így tekinti. „Minél többször van falási rohamod, és minél többször üríted ki magadból a táplálékot, annál könnyebb lesz ez a szokás — magyarázza Nancy Kolodny szociális dolgozó. — Azokat a korai érzéseidet, hogy visszatetszőnek tartod ezt a szokást, vagy hogy félelem alakul ki benned, gyorsan az a kényszer váltja fel, hogy megismételd ezeket a bulimiás szokásokat.”
A bulimia rendkívül veszélyes. Például a hányás általi ismételt ürítés olyan maró gyomorsavaknak teszi ki a szájat, amelyek szétmarhatják a bulimiás beteg fogzománcát. Ez a szokás a beteg nyelőcsövét, máját, tüdejét és szívét is károsíthatja. Szélsőséges esetekben a hányás gyomorrepedést, sőt halált okozhat. A hashajtók túlzott szedése is kockázatos lehet. Tönkreteheti a bélműködést, és folyamatos hasmenéshez, valamint végbélvérzéshez vezethet. Szélsőséges esetekben az ismételt hányáshoz hasonlóan a hashajtók túlzott szedése is halálhoz vezethet.
Az amerikai Nemzeti Elmeegészségügyi Intézet szerint a táplálkozási zavarok egyre inkább elterjednek. Mi indít egy fiatal nőt arra, hogy saját maga éheztetésével a halállal kacérkodjon? Mások miért válnak annyira a táplálék megszállottjaivá, hogy először falási rohamuk van, majd annyira a testsúlyuk megszállottjaivá válnak, hogy kényszerítve érzik magukat az elfogyasztott étel kiürítésére? Ezeket a kérdéseket fogja feltárni a következő cikk.
[Lábjegyzetek]
a Néhány szakértő azt állítja, hogy ha egy személy a teljes testsúlyának 20-25 százalékát leadja, akkor ez olyan kémiai változásokat okoz az agyban, amelyek megváltoztathatják a felfogóképességét, és emiatt ott is hájt lát, ahol nincs.
b Néhányan az ürítés nélküli kényszeres túlevést is táplálkozási zavarnak tekintik.
c A testsúlygyarapodás megelőzésére sok bulimiás nap mint nap kimerítő testmozgást végez. Közülük néhányan annyira sikeresek a testsúlyuk csökkentésében, hogy idővel anorexiássá válnak, és ezért talán váltakozik náluk az anorexiás és a bulimiás viselkedés.
-
-
Mi okoz táplálkozási zavarokat?Ébredjetek! – 1999 | január 22.
-
-
Mi okoz táplálkozási zavarokat?
„A táplálkozási zavar nem csak úgy a semmiből bukkan fel. Ez egy tünet, amely jelzi, hogy valami nincs rendben az egyén életében” (Nancy Kolodny szociális dolgozó).
A TÁPLÁLKOZÁSI zavarok nem új keletűek. Az anorexia nervosát hivatalosan először 1873-ban állapították meg egy személynél, és a tüneteket állítólag már 300 évvel ezelőtt is megfigyelték. A II. világháború óta azonban úgy tűnik, az anorexiás betegek száma drámaian megnőtt. Hasonló a helyzet a bulimiával is. Ez a betegség már évszázadok óta ismert, de ahogyan azt az erről a témáról szóló egyik könyv írja, az elmúlt évtizedekben „rendkívüli mértékben elterjedt”.
Mi van a táplálkozási zavarok mögött? Örökletesek, vagy szokatlan reakciók egy olyan kultúrára, amely a soványságot dicsőíti? Milyen szerepet játszik a családi kör? Ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni. Nancy Kolodny szociális dolgozó azt mondja, hogy egy táplálkozási zavart „nem lehet olyan egyértelműen” meghatározni, mint „más, orvosi kezelésre szoruló állapotot, például a rózsahimlőt vagy a bárányhimlőt, amelyeknél az orvos pontosan tudja, mi okozza a betegséget, hogyan lehet elkapni, mennyi idő a lefolyása és hogyan lehet a leghatásosabban kezelni”.
Ennek ellenére a kutatók számos tényezőre mutatnak, amelyek hozzájárulhatnak a táplálkozási zavarok kialakulásához. Vizsgáljunk meg közülük néhányat.
A soványság kultúrája
A magas életszínvonalú országokban a divatcégek nádszáltermetű manökeneket mutogatnak a fiatal, befolyásolható nézőknek, és ezzel azt az elképzelést ültetik beléjük, hogy a lányok szépsége a soványságban mérhető. Ez az elferdített üzenet sok nőt arra kényszerít, hogy olyan testsúly elérésére törekedjen, amely egészségtelen és irreális is egyben. Dr. Christine Davies megjegyzi: „Az átlagos nő 165 centiméter magas és 66 kilogramm. Az átlagos manöken 180 centiméter magas és 50 kilogramm. 95 százalékunk nem felel meg ennek, és soha nem is lesz ilyen.”
E tény ellenére néhány hölgy szélsőségekbe esik, hogy az általa ideálisnak vélt teste legyen. Például 1997-ben egy felmérés keretében, amelyet 3452 hölgy bevonásával végeztek el, a hölgyek 24 százaléka mondta, hogy hajlandó volna három évet feláldozni az életéből, csak hogy elérje a testsúllyal kapcsolatos célját. A felmérésből kiderült, hogy a hölgyek kis csoportja, amely azért jelentősnek mondható, úgy nyilatkozott, hogy „csak akkor érdemes élni, ha az ember vékony”. Mivel a felmérésben szereplők 22 százaléka mondta, hogy fiatal korában a divatlapokban lévő manökenek befolyásolták a testről alkotott elképzeléseit, a beszámoló így fejeződik be: „Többé nem lehet megcáfolni azt a tényt, hogy a hírközlési eszközökben megjelenő manökenek képei szörnyen nagy hatással vannak arra, hogy miként tekintenek magukra a hölgyek.”
Persze először valószínűleg azok esnek a hírközlési eszközök mesterséges ideáljairól alkotott nézetének az áldozatául, akiknek kevés az önbecsülésük. Ez úgy van, ahogyan azt Ilene Fishman klinikai szociális dolgozó mondja: „A lényeg az önbecsülés.” Megfigyelték, hogy azok az emberek, akik elfogadják a kinézetüket, csak ritkán megszállottjai a tápláléknak.
Táplálkozás és érzelmek
Sok szakértő azt mondja, hogy egy táplálkozási zavarnál nem csak a táplálék játszik szerepet. Nancy Kolodny szociális dolgozó azt állítja, hogy „a táplálkozási zavar egy vészcsengő, amely jelzi, hogy figyelned kell valamilyen élethelyzetedre, amelyet figyelmen kívül hagysz, vagy amelyet kerülsz. A táplálkozási zavar emlékeztet arra, hogy nem beszélsz valamilyen benned lévő stresszről vagy csalódottságról, amelyet esetleg átélsz.”
Milyenfajta stresszről és csalódottságról van itt szó? Néhány embernek ez magában foglalhatja az otthoni gondokat. Például Geneen Roth visszaemlékszik, hogy gyermekkorában a táplálék, különösen az édességek „az ajtócsapkodások és a felemelt hangok elleni menedékké” váltak neki. Ezt mondja: „Mikor éreztem, hogy a szüleim között összecsapás készülődik, akkor olyan könnyedén, mint ahogyan átváltasz egy tévécsatornára, átkapcsoltam a tudatomat — nem éreztem, hogy ki vagyok szolgáltatva az anyukámnak és az apukámnak. Abba a világba mentem át, ahol semmi más nem létezett, csak én és az, hogy szájpadlásomon éreztem az édes ízt.”
A táplálkozási zavar néha mélyebben gyökerezik. A The New Teenage Body Book című könyv például megjegyzi: „A tanulmányok azt mutatják, hogy akik szexualitással kapcsolatos traumát szenvedtek el (megerőszakolták vagy molesztálták őket), talán öntudatlanul is úgy próbálják megvédeni magukat, hogy a testüket szexuálisan visszataszítóvá teszik, és figyelmüket valami biztonságos dologra, például a táplálékra összpontosítják.” Természetesen nem szabad olyan hirtelen következtetést levonni, hogy valaki azért szenved táplálkozási zavarban, mert szexuális zaklatást élt át.
A táplálkozási zavar magjai nyugodt talajnak tűnő közegben is el lehetnek vetve. Sőt elsősorban az a lány válhat anorexiássá, aki olyan környezetben él, ahol egyáltalán nem szabad kifejeznie saját döntéseit, vagy nem nyilváníthatja ki negatív érzéseit. Kívülről úgy tűnik, hogy engedelmeskedik, belül azonban nyugtalan, és úgy érzi, hogy nincs hatalma az élete felett. Mivel nem mer nyíltan lázadni, életének csak arra a részletére összpontosít, melyet irányítani tud — ez pedig a teste.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a táplálkozási zavarok nem mindig a családban lévő zűrzavar vagy szexualitással kapcsolatos trauma következményei. Egyeseknél egyszerűen azért alakulnak ki táplálkozási zavarok, mert a családjukban a testsúly a fő téma. Talán az egyik szülő túlsúlyos, vagy állandóan fogyókúrázik, és így túlzott óvatosság vagy esetleg félelem alakul ki a táplálékkal kapcsolatban. Másoknál maga a serdülőkor kezdete játszik fontos szerepet. A testben lejátszódó változások, amelyek lényeges részei a felnőtté válás folyamatának, azt az érzést kelthetik egy lányban, hogy kövér — különösen akkor, ha a lány gyorsabban fejlődik, mint a vele egykorúak. Talán még szélsőséges lépéseket is megtesz, hogy megakadályozza a nőies alak kialakulását, ha úgy látja, hogy ez a változás rémisztő.
Az érzelmi tényezők említésén kívül néhány kutató azt állítja, hogy testi tényezőknek is szerepük van ebben a betegségben. Például arra hívják fel a figyelmet, hogy a bulimia talán a betegségben szenvedő agyának kémiai felépítésében gyökerezik. Azt mondják, hogy az agynak a hangulatot és az étvágyat irányító része játszik szerepet a betegségben, és ez lehet a magyarázata annak, hogy időnként miért hatásosak az antidepresszáns gyógyszerek a bulimiás tünetek enyhítésében.
A kutatóknak mindenesetre nehéz egyetlen tényezőre mutatniuk, amely anorexiát vagy bulimiát vált ki. De mit lehet tenni, hogy segítsünk azoknak, akik ezekkel a táplálkozási zavarokkal küszködnek?
[Kép a 7. oldalon]
Az anorexiásoknak gyakran elferdült véleményük van a kinézetükről
[Kép a 8., 9. oldalon]
A hírközlési eszközök elősegítik azt a nézetet, hogy a soványság a szépséggel egyenlő
-
-
Táplálkozási zavarok — Mi segíthet?Ébredjetek! – 1999 | január 22.
-
-
Táplálkozási zavarok — Mi segíthet?
HA LÁNYOD táplálkozási zavarban szenved, segítségre van szüksége. Ne halogasd a dolgokat azt feltételezve, hogy majd magától el fog múlni a betegség. A táplálkozási zavar bonyolult betegség, melynek fizikai és érzelmi összetevői vannak.
Természetesen a szakértők a táplálkozási zavarokra a kezelések zavarba ejtő sokaságát nyújtják. Néhányan a gyógyszeres kezelést javasolják. Mások a pszichoterápiát támogatják. Sokan azt mondják, hogy a kettő kombinációja a leghatásosabb. Majd ott van a családi tanácsadás, melyről egyesek azt állítják, hogy különösen akkor fontos, ha a beteg még mindig otthon lakik.a
Bár a szakértők különböző megközelítéseket alkalmazhatnak, legtöbbjük legalább egy dologban egyetért: A táplálkozási zavarokban nem csak a táplálék játszik szerepet. Vizsgáljunk meg néhány mélyebben gyökerező kérdést, amelyekkel általában foglalkozni kell, ha segítünk valakinek felépülni az anorexiából vagy a bulimiából.
A testről alkotott kiegyensúlyozott nézet
„Egyáltalán nem vettem többet divatlapokat, mikor úgy 24 éves lettem — mondja egy hölgy. — Nagyon nagy és kedvezőtlen hatással volt rám, mikor a manökenekhez hasonlítottam magamat.” Amint arról már írtunk, a hírközlési eszközök elferdíthetik egy lánynak a szépségről alkotott elképzelését. Sőt egy táplálkozási zavarban szenvedő lány édesanyja arról beszél, hogy „az újságaink, a folyóirataink és a tévé reklámaiban elszántan azt hirdetik, hogy legyél sovány, sovány és sovány”. Ezt mondja még: „Lányommal mindketten szeretnénk karcsúk lenni, de érezzük, hogy ez az állandó reklámözön a karcsúságról alkotott felfogásunkat úgy alakítja, hogy ez legyen az életünkben a legfontosabb.” Világos, hogy ha fel szeretnénk épülni valamilyen táplálkozási zavarból, az megkívánhatja, hogy változtassunk a valódi szépségről alkotott addigi nézeteinken.
A Biblia segíthet ebben. A keresztény Péter apostol ezt írta: „A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt” (1Péter 3:3, 4).
Péter arról beszél itt, hogy jobban kell érdekelnie bennünket a belső tulajdonságoknak, mint a külső megjelenésnek. Valójában a Biblia a következőkről biztosít minket: „az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ez vigasztaló, mert bár nem tudunk változtatni bizonyos testalkatbeli vonásainkon, de állandóan javíthatunk a személyiségünkön (Efézus 4:22–24).
Mivel a táplálkozási zavarok az önértékelés hiányából fakadhatnak, talán újra át kell gondolnod, milyen személy vagy. Igaz, hogy a Biblia azt írja, hogy a szükségesnél ne gondoljunk többet magunkról (Róma 12:3). De azt is írja, hogy még egy verébnek is van értéke Isten szemében, és hozzáfűzi: „sok verébnél drágábbak vagytok” (Lukács 12:6, 7). A Biblia tehát segíthet neked az egészséges önbecsülés kifejlesztésében. Ha értékeled a testedet, akkor vigyázni fogsz rá. (Vesd össze: Efézus 5:29.)
Mi a helyzet azonban akkor, ha tényleg le kell fogynod? Talán az egészséges étrend és egy testmozgási program segít. A Biblia kijelenti, hogy bár csak korlátozott mértékben, de „a test gyakorlásának . . . haszna van” (1Timótheus 4:8). De sohase válj a testsúlyod megszállottjává. A testről szóló egyik tanulmány erre a következtetésre jutott: „Talán az a legbölcsebb, ha sokat mozogsz, és elfogadod magadat olyannak, amilyen vagy, és nem próbálod belepréselni magad egy szigorúan körülírt, zsarnoki ideálba.” Egy 33 éves amerikai hölgy ezt a megközelítést hasznosnak találta. „Nekem csak egy egyszerű szabályom volt — mondja. — Dolgozz rajta, hogy javíts azon, amit reálisan meg tudsz változtatni, és ne azzal töltsd az időt, hogy a többi dolog miatt aggódsz.”
Ha kedvezően tekintesz az életre, és ezt egészséges étrenddel, valamint ésszerű testmozgási programmal egészíted ki, akkor valószínűleg le fogsz adni annyi kilogrammot, amennyit szükséges.
Az „igaz barát” megtalálása
Miután James Pennebaker professzor számos bulimiában szenvedőt tanulmányozott, azt a következtetést vonta le, hogy ezeket a nőket főleg a táplálkozási és ürítési ciklusaik kényszerítették arra, hogy kettős életet éljenek. Ezt mondja: „Gyakorlatilag minden egyes megkérdezett önkéntelenül megjegyezte, hogy rendkívül sok idő és erőfeszítés kell ahhoz, hogy elrejtse az étkezési szokásait a közeli barátai és a családja elől. Mindannyian hazugságban éltek, és ezt gyűlölték.”
A felépülésben ezért jelentős lépést jelent, ha megtöröd a csendet. Az anorexiában és a bulimiában szenvedőknek egyaránt beszélniük kell a betegségről. De kivel? Egy bibliai példabeszéd így szól: „Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17). Ez az „igaz barát” lehet egy szülő vagy egy másik érett felnőtt. Néhányan azt is szükségesnek érezték, hogy megbízzanak valakiben, aki gyakorlott a táplálkozási zavarok kezelésében.
Jehova Tanúinak még további segítségforrásaik is vannak — a gyülekezeti vének. Ezek a férfiak olyanok lehetnek, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésaiás 32:2). Természetesen a vének nem orvosok, így a hasznos tanácsukon kívül talán orvosi kezelésre is szükséged lehet. De ezek a szellemileg képesített férfiak csodálatos támasznak bizonyulhatnak a felépülésedben (Jakab 5:14, 15).b
Legfőbb bizalmas barátod azonban a Teremtőd lehet. A zsoltáríró lejegyezte: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23). Igen, Jehova Istent érdeklik a földi gyermekei. Így hát sose hanyagold el, hogy elmondd neki imában, mi nyugtalanít a leginkább. Péter erre figyelmeztet bennünket: „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:7).
Amikor szükség van a kórházban való elhelyezésre
Önmagában a kórházban való elhelyezés még nem jelenti, hogy a beteg meg is fog gyógyulni. Ha azonban egy lány súlyos anorexia miatt alultáplálttá válik, szükség lehet rá, hogy speciális gondozásban részesüljön. Kétségkívül nem könnyű egy szülőnek megtennie ezt a lépést. Figyeld meg Emilyt, akinek a lányát kórházban kellett elhelyezni, miután Emily szavai szerint az élet „elviselhetetlenné vált a számára és a számunkra is”. Hozzáfűzi még: „Az volt életem legnehezebb feladata és legrosszabb napja, amikor bevittük a lányunkat a kórházba, miközben sírt.” Hasonló volt Elaine helyzete, akinek szintén kórházban kellett elhelyeznie a lányát. „Nem emlékszem, hogy lett volna annál rosszabb pillanatom, mint amikor a lányom a kórházban volt, elutasította az evést, és ezért infúzióval kellett táplálni. Úgy éreztem, mintha megsértették volna az akaratát.”
Nem lehet kellemes arra gondolni, hogy valakit kórházban kell elhelyezni, de némely esetben talán szükségessé válhat. A táplálkozási zavarban szenvedők közül sokaknak ez a felépüléshez vezető út volt. Emily ezt mondja a lányáról: „Szüksége volt arra, hogy kórházba vigyük. A kórházban való elhelyezés segített neki, hogy javulni kezdjen az állapota.”
Táplálkozási zavarok nélküli élet
A felépülés részeként az anorexiában és a bulimiában szenvedőknek meg kell tanulniuk táplálkozási zavar nélkül élni. Ez nehéz lehet. Kim szerint például az anorexiás időszaka alatt 18 kilogrammot fogyott tíz hónapon belül. De kilenc évbe telt, mire 16 kilogrammot visszaszedett! Kim ezt mondja: „Nagy nehézségek árán lassan megtanultam újra normálisan enni, anélkül hogy minden egyes kalóriát számolnék, hogy méricskélném a táplálékomat, hogy csak »biztonságos« ételeket ennék, hogy pánikba esnék, ha nem tudom, milyen hozzávalók vannak a raguban vagy a desszertben, vagy hogy csak olyan éttermekben ennék, ahol van salátabár.”
De Kim esetében a felépülés még valami mást is jelentett. „Megtanultam felismerni és szavakkal is kifejezni az érzéseimet. Most már nem csak tettekkel, illetve étkezési szokásokkal fejezem ki magamat — mondja. — Mivel tudatára ébredtem azoknak az új módszereknek, amelyek segítségével szembe tudok nézni a másokkal kialakult konfliktusaimmal, és meg tudom oldani ezeket, megnyílt az ajtó előttem, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsak ki a barátokkal és a családommal.”
Kétségtelenül nehéz felépülni egy táplálkozási zavarból, de végül megéri az erőfeszítést. Jean, akit ennek a cikksorozatnak az első cikkében idéztünk, így gondolja. Ezt mondja: „Ha visszatérnék a rendellenes táplálkozáshoz, olyan volna, mintha visszatérnék a kipárnázott cellába, miután már egy ideig szabadon éltem.”
[Lábjegyzetek]
a Az Ébredjetek! egy konkrét kezelés mellett sem foglal állást. A keresztényeknek saját döntést kell hozniuk, hogy biztosak legyenek abban, hogy az általuk gyakorolt egyetlen kezelés sem ütközik bibliai alapelvekbe. Másoknak nem szabad kritizálniuk vagy megítélniük ezeket a döntéseket.
b Arról, hogy miként lehet segíteni az anorexiában és a bulimiában szenvedőknek, további felvilágosítást találhatsz az Ébredjetek! 1992. február 22-ei számában a „Segítség a táplálkozási rendellenességekkel küzdő embereknek” című cikkben és az 1990. december 22-ei angol számában a „Táplálkozási zavarok — Mit lehet tenni?” című cikksorozatban.
[Kiemelt rész a 11. oldalon]
A felépülés megalapozása
MIT kell tenned, ha gyanítod, hogy a lányod táplálkozási zavarban szenved? Nyilván nem hagyhatod figyelmen kívül a helyzetet. De hogyan hozd szóba a témát? „Néha beválik, ha egyenesen rákérdezel nála, de ez a megközelítés gyakran azzal végződik, hogy úgy érzed, falba ütközöl” — jegyzi meg Michael Riera író.
Ezért egy szelídebb megközelítés talán hatásosabbnak fog bizonyulni. Riera a következőt javasolja: „Mikor a lányoddal beszélgetsz, arra van szüksége, hogy megértsd őt, és érezze, hogy nem vádolod semmilyen rossz tettéért. Ha ilyen légkört tudsz teremteni, sok fiatal egészen őszinte lesz hozzád, sőt valamennyire még meg is fog könnyebbülni. Vannak szülők, akik úgy értek el sikert, hogy levelet írtak serdülőkorú gyermeküknek, melyben kifejezték aggodalmukat és azt, hogy segítenek a gyermeknek. Majd amikor beszélgetésre került a sor, ennek az alapja már meg volt vetve.”
[Kiemelt rész a 12. oldalon]
Kihívás a szülőnek
A SZÜLŐKNEK számos kihívást jelent, ha a gyermekük táplálkozási zavarban szenved. Egy apa ezt mondja: „Vasból vagy kőből kell lenned. Szemed láttára megy tönkre a gyermeked.”
Ha táplálkozási zavarban szenvedő lányod van, számítanod kell rá, hogy időnként csalódottá fogsz válni a makacs viselkedése miatt. De légy türelmes. Sose hagyj fel a szeretet kimutatásával. Emily, akinek a lánya anorexiában szenvedett, elismeri, hogy ez nem volt mindig könnyű. Ennek ellenére ezt mondja: „Megpróbáltam gyakran megérinteni őt; megpróbáltam átölelni és megpuszilni . . . Arra gondoltam, hogy ha nem bánok vele gyengéden, és ha felhagyok a szeretet kimutatásával, akkor sohasem lesz újra szeretetteljes kapcsolat közöttünk.”
Többek között úgy tudsz a legjobban segíteni lányodnak, hogy felépüljön a táplálkozási zavarból, ha kommunikálsz vele. Ha így teszel, talán többet kell hallgatnod, mint beszélned. És tartózkodj attól az ösztöntől, hogy olyan kijelentésekkel szakítsd félbe, mint: „Ez nem igaz” vagy „Ne érezd így”. Inkább ne ’dugd be füledet a szegény kiáltására’ (Példabeszédek 21:13). Ha a szülők és a gyermekek között nyílt kommunikáció létezik, akkor a fiatalnak lesz hová fordulnia a gyötrődés időszaka alatt, és talán kevésbé valószínű, hogy egészségtelen táplálkozási szokásokhoz fog folyamodni.
[Képek a 10. oldalon]
Türelmet, megértést és sok szeretetet igényel, hogy segítsünk a táplálkozási zavarokban szenvedő embereknek
-