TÉRT HÓDÍTANAK a fiatal és agg varázslók, elbűvölő boszorkányok és jóképű vámpírok. Az ilyen és ehhez hasonló természetfelettia szereplők egyre többször bukkannak fel a könyvekben, filmekben és számítógépes játékokban. Miért ilyen népszerűek?

„Korábban az amerikaiak tíz százaléka hitt a szellemekben, de az utóbbi évtizedekben ez annyira megváltozott, hogy most már minden harmadik amerikai hisz bennük – írja egy szociológiaprofesszor, Claude Fischer. – Kétszer annyi fiatal állítja magáról, mint az idősebb korosztály, hogy hisz a szellemekben és a kísértetházakban, illetve hogy már járt médiumnál.”

Nem meglepő, hogy ijesztő mértékben terjednek az embereket megszálló, gonosz szellemekről szóló történetek. „A démonok elsöprő sikere a médiában az elmúlt évtizedekben felkapottá vált zombiknak, vérfarkasoknak és vámpíroknak köszönhető” – írja Michael Calia (The Wall Street Journal).

Egy felmérés szerint „a világ bármelyik részén igaz, hogy az emberek 25–50 százaléka hisz a szellemekben, és a legtöbb kultúrában ez a téma egyre inkább átitatja a könyveket”. Az Egyesült Államokban Christopher Bader és Carson Mencken szociológiaprofesszorok a kutatásuk során megdöbbentő eredményre jutottak: az amerikaiak 70-80 százaléka teljesen meg van győződve legalább egy paranormális jelenség létezéséről.

Vajon csupán ártalmatlan szórakozás, ha érdeklődünk a természetfeletti erők iránt?

SOKAN szkeptikusan vélekednek az okkultizmusról. Ügyes trükknek tartják a természetfeletti jelenségeket, vagy azt gondolják, hogy az okkult történetek csupán a filmipar szövegíróinak kreativitását dicsérik. A Biblia nézőpontja ezzel teljesen ellentétes. Nyíltan beszél az okkultizmus veszélyeiről. Például az 5Mózes 18:10–13-ban ezt olvashatjuk: „Ne lehessen találni közötted olyat, aki. . . jóslással foglalkozik, mágiát űz, vagy aki előjelek után kutat, varázsló, vagy aki másokat megigéz, aki szellemidézőtől vagy jövendőmondótól tudakozódik, vagy aki halottaktól kérdez.” Miért írja ezt? A továbbiakból kiderül: „Mert mindaz, aki ilyesmiket tesz, utálatos Jehovának. . . légy feddhetetlen Jehova, a te Istened előtt.”

Miért kifogásolja a Biblia az okkultizmus minden formáját?

KÉTES EREDET

A Biblia szerint jóval azelőtt, hogy Isten megteremtette a földet, több millió szellemteremtményt, vagyis angyalt is alkotott (Jób 38:4, 7; Jelenések 5:11). Mindegyiket szabad akarattal ruházta fel, vagyis dönthettek arról, hogy szerintük mi helyes és helytelen. Néhányan fellázadtak Isten ellen, és elhagyták égi lakhelyüket, amivel rengeteg kárt okoztak a földön. A Biblia úgy fogalmaz, hogy „megtelt a föld erőszakkal” (1Mózes 6:2–5, 11; Júdás 6).

A Szentírás feltárja, hogy a gonosz angyalok több millió embert vezetnek félre (Jelenések 12:9). Kihasználják, hogy az emberek természetükből adódóan kíváncsiak a jövőre (1Sámuel 28:5, 7; 1Timóteusz 4:1).

Igaz, néha úgy tűnik, hogy a természetfeletti erők segítik az embereket (2Korintusz 11:14). A valóság azonban az, hogy a gonosz angyalok megpróbálják megvakítani az embereket, hogy ne tudják meg az igazságot Istenről (2Korintusz 4:4).

Isten Szavából az is kiderül, hogy nem csupán ártalmatlan szórakozás kapcsolatba lépni a gonosz szellemekkel. Ezért amikor ezt Jézus tanítványai megtudták, „a mágiát űzők közül elég sokan összehordták könyveiket, és mindenki előtt elégették őket”, pedig igen nagy értékük volt (Cselekedetek 19:19).

Ma sokan egyáltalán nem engedik, hogy az okkultizmus beszivárogjon az életükbe, még a kikapcsolódásukba se. Nézzük, hogyan jutott Mariaa erre az elhatározásra. Tizenkét évesen meg tudott jósolni bizonyos eseményeket vagy veszélyeket. Tarot-kártyát vetett az osztálytársainak, és mivel valóra váltak a jövendölései, elbűvölte őt az okkultizmus.

Maria Isten ajándékának tekintette, hogy ilyen módon tud segíteni az embereknek. „De valami nagyon zavart. A kártyákból csak mások jövőjét tudtam kiolvasni. A saját életembe nem láttam bele, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá” – mondja.

Nyugtalanította, hogy nagyon sok kérdésére nem kapott választ, ezért Istenhez imádkozott. Később találkozott Jehova Tanúival, akikkel elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Megtudta, hogy a jövőbe látó képességét nem Istentől kapta. Azt is felismerte, hogy aki szoros kapcsolatba szeretne kerülni Istennel, annak meg kell szabadulnia minden olyan tárgytól, amely az okkultizmushoz kötődik (1Korintusz 10:21). Mit tett ezután? Kidobta az összes ilyen könyvét és kellékét. Ma arról beszél másoknak, hogy a kérdéseinkre a Bibliában találhatunk megbízható válaszokat.

Michael tizenévesen megszállott olvasója volt a természetfelettiekről szóló regényeknek. „Nagy élvezettel éltem bele magam a velem egykorú hősök szerepébe, akik képzeletbeli világokat fedeztek fel” – mondja. Idővel teljesen rászokott, hogy varázslással és sátánista rituálékkal foglalkozó könyveket olvasson. „A kíváncsiságom vitt rá, hogy ilyen témájú könyveket bújjak, és ilyen filmeket nézzek” – teszi hozzá.

Miután Michael tanulmányozni kezdte a Bibliát, arra érzett késztetést, hogy átgondolja, miket olvas. „Írtam egy listát a dolgaimról, amik az okkultizmushoz kötődnek, és megszabadultam tőlük – mondja. – A Bibliából valami nagyon fontosat tanultam. Az 1Korintusz 10:31-ben azt olvassuk, hogy mindent Isten dicsőségére tegyünk. Fel szoktam tenni magamnak a kérdést: »Azzal, amit olvasok, Istent dicsőítem?« Ha nem, akkor nem olvasom.”

A Bibliát találóan hasonlítják egy lámpához. Egyedül ez a könyv képes úgy megvilágítani az okkultizmust, hogy reálisan láthassuk (Zsoltárok 119:105). De ennél többet is megtudhatunk belőle. Egy olyan csodálatos világról ír, mely felett nem lesz hatalmuk a gonosz szellemeknek. A Zsoltárok 37:10, 11-ben például arról olvashatunk, milyen nagy változást élhetnek majd át az emberek: „Egy kis idő még, és nincs többé gonosz, nézed a helyét, és nincsen sehol. A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében.”