Támogassuk a szervezet helyi és világszerte folyó tevékenységét!

JÉZUS utolsó napokra vonatkozó próféciájának a beteljesüléseként Jehova Tanúi „a föld legtávolabbi részéig” hirdetik a jó hírt (Csel 1:8; Máté 24:14). Nagylelkűen adnak az idejükből és az erejükből, hogy bibliai igazságokat oszthassanak meg másokkal. Bízva abban, hogy Jehova gondot visel a munkatársaira, Isten királyságát teszik első helyre az életükben (Máté 6:25–34; 1Kor 3:5–9). Az eredmények egyértelműen Jehova áldását bizonyítják.

TÁMOGASSUK A SZERVEZET VILÁGSZERTE FOLYÓ TEVÉKENYSÉGÉT

² Amikor az emberek látják, hogy milyen módszerekkel prédikálunk, és hogy díjmentesen terjesztünk Bibliákat és bibliai témájú kiadványokat, felvetődhet bennük a kérdés: „Hogyan lehetséges mindez?” Való igaz, hogy a nyomdáink működéséhez pénzre van szükség. Ezenkívül költségekkel jár felépíteni és fenntartani a Bétel-otthonokat, ahol azok laknak, akik a nyomdákban dolgoznak, felvigyázzák a prédikálótevékenységet, vagy a munkájukkal más módon támogatják a jó hír terjesztését. A körzetfelvigyázók, a misszionáriusok, a különleges úttörők és más, különleges teljes idejű szolgák szintén kapnak némi anyagi támogatást, hogy végezni tudják a munkájukat. Világos tehát, hogy a jó hír prédikálása helyi és nemzetközi szinten tetemes kiadásokkal jár. Honnan van minderre pénz?

³ Sokan értékelik Jehova Tanúi világméretű bibliai oktatómunkáját, ezért boldogan támogatják az adományaikkal. Az adományok azonban elsősorban maguktól a Tanúktól származnak. Némelyek például a helyi fiókhivatalokba küldenek önkéntes adományokat. Ugyanolyan készségesek, mint Isten ókori szolgái, akik nagylelkűen támogatták Jehova imádati helyének a felépítését (2Móz 35:20–29; 1Krón 29:9). Vannak végrendeletben meghatározott hagyatékból származó adományok, de adakozhatnak az egyes személyek, gyülekezetek és körzetek is – ilyenkor általában kisebb összegről van szó. Ezek az ajándékok összességükben lehetővé teszik, hogy a szolgálat folytatódjon.

⁴ Kiváltságnak tartjuk, hogy a pénzünkkel és egyéb erőforrásainkkal is támogathatjuk a prédikálómunkát. Jézusnak és a tanítványainak is volt egy dobozuk, amelyben a pénzt tartották, és abból fedezték a költségeiket (Ján 13:29). A Bibliában olvashatunk olyan asszonyokról, akik Jézusnak és a tanítványainak szolgáltak (Márk 15:40, 41; Luk 8:3). Pál apostol hálásan fogadta a szeretetteljes anyagi segítségnyújtást azoktól, akik szívükön viselték a jó hír hirdetését, és támogatni kívánták a szolgálatát (Flp 4:14–16; 1Tessz 2:9). Ezeknek a régi hűségeseknek a példáját követve, Jehova Tanúi lelkesek a szolgálatban és nagylelkűen adakoznak. Így a tiszta szívű emberek mindenütt ingyen hozzájuthatnak az élet vizéhez (Jel 22:17).

JÁRULJUNK HOZZÁ A HELYI GYÜLEKEZET KÖLTSÉGEINEK FEDEZÉSÉHEZ

⁵ A helyi gyülekezet költségeinek fedezése ugyancsak önkéntes adományokból történik. Nincsenek gyűjtések, nincs meghatározva, hogy kinek mennyit kell adnia, és senkit sem szólítanak fel adakozásra. Ehelyett adományládák vannak elhelyezve az összejöveteli helyeken, hogy mindenki úgy adakozhasson, „ahogy elhatározta a szívében” (2Kor 9:7).

⁶ Az adományokból befolyó pénz elsősorban a királyságterem működését és fenntartását biztosítja. A vének testülete úgy dönthet, hogy a pénz egy részét elküldi Jehova Tanúi helyi fiókhivatalának a világméretű munka támogatására. Az erről szóló határozat akkor lép érvénybe, ha a gyülekezet elfogadja. Így sok gyülekezet tudja rendszeres adományokkal támogatni a világméretű munkát. Ha mindenki tisztában van azzal, hogy milyen költségek merülhetnek fel időről időre a helyi királyságteremmel kapcsolatban, akkor elkerülhető, hogy gyakran hangozzanak el adományokkal kapcsolatos bejelentések.

A HOZZÁJÁRULÁSOK KEZELÉSE

⁷ Két testvér minden összejövetel után kiveszi az adományládákba helyezett pénzt, és feljegyzi az összeget (2Kir 12:9, 10; 2Kor 8:20). A vének testülete intézkedik, hogy a pénz biztonságban legyen addig, amíg el nem küldik a fiókhivatalba, vagy fel nem használják a gyülekezet szükségletei szerint. A gyülekezeti könyveléssel foglalkozó testvér havi jelentést készít a gyülekezet tájékoztatására, a vének testületének koordinátora pedig háromhavonta megszervezi a számlák ellenőrzését.

A KÖRZETEK KIADÁSAI

⁸ A körzetkongresszusok költségeit, illetve a körzet egyéb költségeit a körzethez tartozó Tanúk adományaiból fedezik. A körzetkongresszusokon adományládák vannak elhelyezve, így önkéntes adományokkal lehet támogatni a körzetet. Emellett a folyamatosan felmerülő kiadások fedezésére a gyülekezetek máskor is adhatnak adományokat.

⁹ Ideális esetben a körzetek fedezni tudják a felmerülő kiadásokat, a többletpénzt pedig továbbítják a világméretű munkára. Ha a körzet számláján levő pénz nem elegendő a körzetkongresszus költségeinek fedezésére vagy a következő körzetkongresszus előkészítésére (például a létesítmény használatát biztosító foglalóra), akkor a körzetfelvigyázó úgy dönthet, hogy tájékoztatni kell a gyülekezeteket, hogy lehetőségük van adakozni. A vének testületei külön-külön megbeszélik a dolgot, és meghatározzák, hogy a saját gyülekezetük mekkora adományt tudna küldeni a körzetnek. Erről aztán határozatot terjesztenek a gyülekezet elé.

¹⁰ Amikor olyan pénzügyi kérdés merül fel, melyről a körzet véneinek kell dönteniük, akkor a körzetkongresszus napján tartanak egy összejövetelt a körzetben szolgáló vénekkel. Minden költségről, mely nem tartozik a körzet megszokott kiadásaihoz, a véneknek kell dönteniük határozat formájában. Ezeknek a határozatoknak pontos összegeket kell tartalmazniuk, és minden alkalommal jóvá kell hagyni azokat, amikor pénz kerül kifizetésre.

¹¹ Emellett azt is megszervezik, hogy a körzet könyvelése rendszeresen ellenőrizve legyen.

TÖRŐDJÜNK A SZEGÉNYEKKEL

¹² Jézusnak és a tanítványainak egyebek mellett azért volt egy dobozuk, amelyben a pénzt tartották, hogy segítsenek a szegényeknek (Márk 14:3–5; Ján 13:29). A keresztényeknek ez ma is kötelességük, hiszen Jézus kijelentette: „a szegények mindig veletek vannak” (Márk 14:7). Hogyan tesznek ennek eleget Jehova Tanúi?

¹³ Előfordul, hogy a gyülekezet egyes hűséges tagjai anyagi segítségre szorulnak az előrehaladott koruk, egy betegség vagy valamilyen rajtuk kívül álló okból bekövetkezett komoly nehézség miatt. A családtagok, a rokonok, és azok, akik tudomást szereznek erről, biztosan indíttatást éreznek arra, hogy segítsenek, János apostol szavaival összhangban: „Akinek pedig vannak anyagi javai, és látja, hogy a testvére nélkülöz, és mégsem könyörületes vele, az hogyan állíthatja magáról, hogy szereti Istent? Kisgyermekeim, ne szóval szeressünk, hanem tettekkel és őszintén” (1Ján 3:17, 18; 2Tessz 3:6–12). Az igaz imádathoz az is hozzátartozik, hogy odafigyelünk hűséges társainkra, akik esetleg anyagi segítségre szorulnak (Jak 1:27; 2:14–17).

¹⁴ Pál apostol az 1Timóteusz 5:3–21-ben kifejtette, hogy miként lehet anyagi segítséget nyújtani az arra méltóknak. Minden egyes kereszténynek alapvető felelőssége, hogy gondoskodjon a saját háznépe szükségleteiről. Az idősebb vagy beteg személyeknek a gyermekeik, unokáik vagy más közeli hozzátartozóik segítsenek. Anyagi segítség olykor állami vagy szociális intézményektől is igényelhető. Ilyenkor a rokonok vagy mások kedvesen segíthetnek a rászorulónak a támogatás kérvényezésében. Bizonyos esetekben talán a gyülekezetnek mint egésznek is el kell gondolkodnia azon, hogy milyen formában tudna segítséget nyújtani egyes szükségben levő testvéreknek vagy testvérnőknek, akik régóta hűségesen szolgálnak. Ha nincsenek családtagok vagy más rokonok, akik támogathatnák őket, és állami intézmények sem tudják megadni a szükséges segítséget, akkor a vének testülete átgondolt javaslatokat tehet arra, hogy miként lehetne segíteni. A keresztények kiváltságnak tekintik, hogy megoszthatják az anyagi javaikat a rászorulókkal.

¹⁵ Ezekben a válságos időkben az üldözés, háborúk, földrengések, árvizek, éhínségek vagy más csapások miatt sok testvérünk szorulhat még segítségre (Máté 24:7–9). Ilyenkor előfordulhat, hogy a helyi gyülekezeteknek semmijük sincs, amit megoszthatnának egymással, ezért a vezetőtestület megszervezi, hogy a máshol élő testvérek segítséget nyújtsanak nekik. A kis-ázsiai keresztények hasonló módon gondoskodtak élelemről a Júdeában élő testvérek számára az éhínség idején (1Kor 16:1–4; 2Kor 9:1–5). Ha követjük a példájukat, azzal a testvéreink iránti szeretetünket bizonyítjuk, és azt, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai vagyunk (Ján 13:35).

KIADVÁNYOK TERJESZTÉSE

¹⁶ A Bibliák és a bibliai témájú kiadványok terjesztésének fontos szerepe van a királyságról szóló üzenet hirdetésében. A vének testülete általában egy kisegítőszolgát bíz meg azzal, hogy foglalkozzon a gyülekezet irodalomkészletével. Az ezzel megbízott testvérek komolyan veszik a feladatukat. Pontos feljegyzéseket vezetnek, hogy a gyülekezet mindig el legyen látva kiadványokkal.

¹⁷ Önátadott keresztényekként felismerjük, hogy az időnk, az értelmi és fizikai képességeink, az anyagi javaink, sőt maga az életünk is mind-mind Istentől kapott ajándékok, amelyeket a szolgálatában kell felhasználnunk (Luk 17:10; 1Kor 4:7). Ha helyesen élünk mindazzal, amink van, akkor kimutatjuk a Jehova iránti szeretetünk mélységét. Értékeinkkel Jehovát akarjuk tisztelni, hiszen tudjuk, hogy ő minden olyan ajándéknak örül, amely teljes lelkű odaadásból fakad (Péld 3:9; Márk 14:3–9; Luk 21:1–4; Kol 3:23, 24). Jézus ezt mondta: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:8). Ha önfeláldozóan szolgáljuk Jehovát, nagy örömben lesz részünk (Csel 20:35).