A gyülekezetek felépítése

PÁL apostol a korintusziaknak írt első levelében fontos igazságot fogalmazott meg: „Isten. . . nem a zűrzavar Istene, hanem a békéé.” Ezután a gyülekezeti összejövetelekről szólva ezt mondta: „minden illendően és rendezetten történjen” (1Kor 14:33, 40).

² Ugyanennek a levélnek az elején Pál a korintuszi gyülekezeten belüli viszályokról írt. Arra intette a testvéreket, hogy egyetértésben beszéljenek, és legyenek teljesen egységesek, ugyanúgy gondolkodjanak, és ugyanazon a véleményen legyenek (1Kor 1:10, 11). Ezután tanácsot adott néhány dologban, amely a gyülekezet egységét érintette. Az emberi testtel szemléltette, hogy mennyire fontos az egység és az együttműködés. Ezért arra buzdított mindenkit a keresztény gyülekezetben, hogy a szerepétől függetlenül szeretettel törődjön másokkal (1Kor 12:12–26). Ahhoz, hogy a gyülekezet ilyen jól együttműködjön, szervezettségre volt szükség.

³ De hogyan kellett megszervezni a keresztény gyülekezetet? Ki szervezte meg? Hogyan épült fel, és kik töltöttek be felelősségteljes pozíciókat? Ha engedjük, hogy a Biblia vezessen bennünket, világos válaszokat kapunk ezekre a kérdésekre (1Kor 4:6).

TEOKRATIKUSAN MEGSZERVEZVE

⁴ A keresztény gyülekezet i. sz. 33 pünkösdjén alakult meg. Az első századi gyülekezetet teokratikusan, tehát Isten (görögül: the·oszʹ) uralma (kraʹtosz) alatt szervezték meg és vezették. Ez a két görög szó szerepel az 1Péter 5:10, 11-ben. A csaknem 2000 évvel ezelőtti jeruzsálemi eseményekről szóló ihletett beszámoló nem hagy kétséget afelől, hogy a felkent keresztények gyülekezetét maga Isten alapította (Csel 2:1–47). Az ő épülete, az ő háznépe volt ez (1Kor 3:9; Ef 2:19). A keresztény gyülekezet ma ugyanúgy van megszervezve, és ugyanúgy működik, mint az első századi gyülekezet.

⁵ A gyülekezet kezdetben mintegy 120 tanítványból állt. Először rájuk áradt ki a szent szellem a Jóel 2:28, 29 beteljesedéseként (Csel 2:16–18). Ám még aznap mintegy 3000 további személy is megkeresztelkedett vízben, és így ők is az Isten felkentjeiből álló gyülekezethez csatlakoztak. Örömmel fogadták a Krisztusról szóló szót, és „továbbra is kitartóan tanultak az apostoloktól”. Ezután „Jehova továbbra is naponta gyarapította őket olyanokkal, akik megmentésben részesülnek” (Csel 2:41, 42, 47).

⁶ A jeruzsálemi gyülekezet olyan szépen növekedett, hogy a zsidó főpap amiatt panaszkodott, hogy a tanítványok betöltötték Jeruzsálemet a tanításukkal. Az új tanítványok között sok zsidó pap is volt, aki csatlakozott a gyülekezethez (Csel 5:27, 28; 6:7).

⁷ Jézus ezt mondta: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). Így is történt. Amikor István halála után heves üldözés támadt Jeruzsálemben, az ott élő tanítványok szétszóródtak Júdeában és Szamáriában. De bárhová mentek is, folytatták a jó hír prédikálását, és még több embert tettek tanítvánnyá, akik között voltak szamáriaiak is (Csel 8:1–13). Később a körülmetéletlen nem zsidóknak is hirdetni kezdték a jó hírt, és szép eredményeket értek el (Csel 10:1–48). A prédikálásnak és a sok-sok új tanítvány képzésének köszönhetően új keresztény gyülekezetek alakultak Jeruzsálemen kívül (Csel 11:19–21; 14:21–23).

⁸ Mi tette lehetővé, hogy minden újonnan alakult gyülekezet teokratikusan, tehát Istennek tetsző módon legyen megszervezve és vezetve? Isten a szelleme által alpásztorokról gondoskodott, hogy gondját viseljék a nyájnak. Pál és Barnabás az első misszionáriusi útjuk során véneket neveztek ki minden gyülekezetben, amelyet meglátogattak (Csel 14:23). Lukács, a bibliaíró beszámol róla, hogy Pál apostol találkozott az efézusi gyülekezet véneivel, és ezt mondta nekik: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg” (Csel 20:17, 28). Ezek az emberek azért voltak alkalmasak arra, hogy vének legyenek, mert megfeleltek a szentírási követelményeknek (1Tim 3:1–7). Pál munkatársa, Titusz felhatalmazást kapott arra, hogy véneket nevezzen ki a krétai gyülekezetekben (Tit 1:5).

⁹ Amint újabb gyülekezetek alakultak, a jeruzsálemi apostolok és vének továbbra is fontos felvigyázókként szolgálták az egyre növekvő, nemzetközi gyülekezetet. Ők alkották a vezetőtestületet.

¹⁰ Az efézusi gyülekezetnek szóló levelében Pál apostol kifejtette, hogy Isten szellemével együttműködve a keresztény gyülekezet meg tudja őrizni az egységét, mégpedig úgy, hogy aláveti magát Jézus Krisztus vezetésének. Az apostol arra buzdította ezeket a keresztényeket, hogy legyenek alázatosak, és tartsák meg „a szellem egységét” azáltal, hogy a gyülekezetben mindenkivel békés kapcsolatot ápolnak (Ef 4:1–6). Ezután idézte a Zsoltárok 68:18-at, és rámutatott, hogy Jehova gondoskodott érett férfiakról, hogy mint apostolok, próféták, evangéliumhirdetők, pásztorok és tanítók szolgálják a gyülekezetet. Az ilyen férfiak Jehovától kapott ajándékok, és az egész gyülekezetet építik, míg az éretté nem válik, örömet szerezve Istennek (Ef 4:7–16).

A MAI GYÜLEKEZETEK AZ ELSŐ SZÁZADI PÉLDÁT KÖVETIK

¹¹ Jehova Tanúi gyülekezetei ma is hasonlóan vannak megszervezve mindenütt. Egységes, világméretű gyülekezetet alkotnak, amelynek magvát a szellemmel felkent személyek képezik (Zak 8:23). Mindez azért lehetséges, mert Jézus Krisztus az ígéretéhez híven hűségesen kitart felkent tanítványai mellett „mindennap a világrendszer befejezéséig”. Akik ma részévé válnak ennek az egyre növekvő gyülekezetnek, szívesen fogadják Isten jó hírét, az életüket fenntartás nélkül átadják Jehovának, és megkeresztelkednek Jézus tanítványaiként (Máté 28:19, 20; Márk 1:14; Csel 2:41). Elismerik, hogy a „jó pásztor”, Jézus Krisztus az egész nyáj vezetője, mely nyáj a felkent keresztényekből és a más juhokból áll (Ján 10:14, 16; Ef 1:22, 23). Ez az „egy nyáj” megőrzi az egységét azáltal, hogy hűségesen elismeri, hogy Krisztus a gyülekezet feje, és aláveti magát a hű és értelmes rabszolgának, akit Krisztus nevezett ki. Bárcsak továbbra is teljesen megbíznánk ebben a rabszolgában! (Máté 24:45).

A VALLÁSI SZERVEZETEK SZEREPE

¹² Hogy mindenki megkaphassa a hű és értelmes rabszolgától jövő „táplálékot” a kellő időben, és hogy a királyság jó híre hirdetve legyen, mielőtt eljön a vég, létrejöttek bizonyos szervezetek, melyeket az érintett országok törvényei elismernek. Ezek a jogi személyek együttműködnek egymással, és lehetővé teszik, hogy a jó hírt világszerte hirdessék.

A FIÓKHIVATALOK

¹³ Amikor létrejön valahol egy fiókhivatal, kineveznek egy három vagy több vénből álló fiókbizottságot, mely felügyeli a munkát a fiókhivatal hatáskörébe tartozó országban vagy országokban. A bizottság egyik tagja a fiókbizottság koordinátoraként szolgál.

¹⁴ Az egyes fiókhivatalok alá tartozó gyülekezetek körzetekbe vannak szervezve. A körzetek nagysága különböző lehet attól függően, hogy milyen földrajzi vagy nyelvi tényezőket kell figyelembe venni, és hány gyülekezet van a fiókhivatal kijelölt területén. Minden körzetbe ki van nevezve egy körzetfelvigyázó, hogy támogassa az ottani gyülekezeteket. A körzetfelvigyázó a fiókhivatal útmutatásai szerint látja el a feladatait.

¹⁵ A gyülekezetek együttműködnek a szervezettől kapott útmutatásokkal, melyek mindenki javára vannak. Elfogadják a vének kinevezését, akik a fiókhivatalokban, körzetekben és gyülekezetekben folyó munkát felügyelik. A hű és értelmes rabszolgától várják a jelképes táplálékot a kellő időben. A hű rabszolga pedig teljesen aláveti magát Krisztus vezetésének, ragaszkodik a bibliai alapelvekhez, és követi a szent szellem irányítását. Mivel mindnyájan egységben szolgálunk, hasonló eredményeknek örülhetünk, mint az első századi keresztények. A Cselekedetek 16:5 ezt írja: „a gyülekezetek továbbra is erősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra gyarapodott.”