Remény — Csakugyan szükségünk van rá?

DANIEL még csak tízéves volt, de már egy éve harcolt a rák ellen. Az orvosok minden reményt feladtak, és ugyanígy éreztek a kisfiú hozzátartozói és közeli ismerősei is. Daniel azonban reményteli maradt. Elhatározta, hogy ha megnő, kutató lesz, és egy nap segíteni fog gyógymódot találni a rákra. Különösen nagy reményekkel töltötte el egy orvos közelgő látogatása, aki specialista volt annak a rákos betegségnek a kezelésében, amelyben ő is szenvedett. Elérkezett a nap, ám az orvosnak a rossz időjárás miatt el kellett halasztania a látogatását. Daniel magába roskadt. Ez volt az első alkalom, hogy erőt vett rajta a fásultság. Néhány napon belül meghalt.

Daniel történetét egy egészségügyi dolgozó mondta el, aki azt tanulmányozta, hogy milyen hatással van a remény és a reményvesztettség az ember egészségére. Te is hallhattál már hasonló történeteket. Például egy idős személy haldoklik, de mindenképpen meg akar élni egy várva várt eseményt, például egy szeretett személy látogatását, vagy valamilyen évfordulót. Eljön a nagy nap, majd tovaszáll, az illető pedig rövid időn belül meghal. Mi az az erő, ami élteti ezeket az embereket? Lehetséges, hogy a remény csakugyan annyira erős, ahogyan néhányan gondolják?

Egyre több kutatóorvos vallja azt, hogy az optimizmus, a remény és más pozitív érzések nagyon nagy hatással vannak az ember életére és egészségére. De közel sem mindenki osztja ezt a véleményt. Néhány kutató minden ilyen történetet a tudománytalan néphagyományok kategóriájába sorol. Jobb szeretik azt gondolni, hogy a fizikai rendellenességek kizárólag fizikai okokra vezethetők vissza.

Természetesen nemcsak napjainkban kétkednek többen a remény jelentőségében. Több ezer évvel ezelőtt a görög filozófust, Arisztotelészt megkérték, hogy határozza meg, mi a remény. Így felelt: „Az éber ember álma.” Később Benjamin Franklin amerikai politikus némi éllel megjegyezte: „Aki reményből él, éhen hal.”

Akkor hát mi az igazság? A remény mindenkor csak naiv ábrándozás, valótlan álmokban keresett vigasz? Vagy van okunk többre tartani a reménységet — hinni, hogy mindannyiunknak szüksége van rá az egészségünk és a boldogságunk érdekében, hogy a reménynek szilárd alapja és valódi haszna van?

Miért van szükségünk reményre?

MI TÖRTÉNT volna, ha Daniel, az előző cikk elején említett rákos kisfiú nem vesztette volna el sugárzó reménységét? Sikerült volna felülkerekednie a rákon? Vajon még ma is élne? Nos, még a legreménypártibb emberek sem mernének ilyen kijelentéseket tenni. És itt egy fontos ponthoz érkeztünk: nem szabad túlbecsülni a remény erejét, mert nem csodaszer.

Dr. Nathan Cherney a CBS Newsnak adott egyik interjújában felhívta a figyelmet arra, hogy veszélyes túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani a remény erejének a súlyos betegek esetében: „Többször volt már rá példa, hogy a férj becsmérlően korholta feleségét, mondván, hogy az nem elmélkedett eleget, nem gondolkodott elég pozitívan.” Dr. Cherney hozzátette: „Ez a felfogás oda vezetett, hogy az emberek azt hiszik, ők irányítják a dolgokat, s ha valakinek az állapota rosszabbodik, néhányan úgy vélekednek, hogy az illetőnek nem sikerült eléggé féken tartania a daganatát. Ez a következtetés pedig nem helytálló.”

A valóság az, hogy a halálos betegek kimerítő harcot vívnak, mely minden energiájukat felemészti. A hozzátartozóik ezért semmiképpen sem szeretnék a már amúgy is nehéz terhet bűntudattal tetézni. De akkor ezek szerint mit sem számít, hogy az ember reménykedik-e vagy sem?

Ez nem így van. Az imént említett orvos például palliatív kezelésre szakosodott, vagyis nem közvetlenül a betegség meggyógyításával vagy akár a beteg életének a meghosszabbításával foglalkozik, hanem azzal, hogy kellemesebbé tegye a beteg életét, megkönnyítse számára a hátralevő harcot. Ezek a szakemberek teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy értékesek azok a kezelések, melyek derűsebb gondolkodásmódot eredményeznek még a súlyosan beteg embereknél is. Tetemes bizonyíték támasztja alá, hogy a remény éppen ezt teszi, és még sok minden másban is szerepe van.

A remény értéke

„A remény nagyon hatásos terápia” — állítja dr. W. Gifford-Jones orvosi szakíró, aki számos olyan vizsgálatot áttanulmányozott, mely a halálos betegek érzelmi támogatásának az értékéről készült. Ez a fajta támogatás feltételezhetően segít az embereknek reményteljesebb, pozitívabb gondolkodásmódot ápolniuk. Egy 1989-es vizsgálat szerint azok a betegek, akik ilyen támogatásban részesülnek, hosszabb ideig élnek. Az újabb vizsgálatok eredményei nem ennyire egyértelműek. Mindenesetre a vizsgálatok azt bebizonyították, hogy az érzelmi támogatást élvező betegeket kevésbé gyötri depresszió és fájdalom, mint a támogatást nélkülözőket.

Nézzünk meg egy másik vizsgálatot, mely arra összpontosult, hogy milyen szerepet játszik az optimizmus és a pesszimizmus a szívkoszorúér-betegségekben. A vizsgálatba több mint 1300 férfit vontak be, és mindegyiküknél részletesen kiértékelték, hogy optimista vagy pesszimista-e a szemléletmódjuk. Tíz évvel később újból elvégezték a vizsgálatot, és kiderült, hogy több mint 12 százalékuknál időközben valamilyen szívkoszorúér-betegség alakult ki. Közel kétszer annyi volt köztük a pesszimista, mint az optimista. Laura Kubzansky adjunktus, aki az egészséggel és a társas viselkedéssel foglalkozik a Harvard Egyetem Közegészségügyi Karán, megjegyzi: „Mindeddig a legtöbb bizonyíték annak alátámasztására, hogy a »pozitív gondolkodásmód« jót tesz az egészségnek, anekdotaszerű történet volt. Ez a vizsgálat az egyik első kézzelfogható orvosi bizonyíték arra, hogy az elképzelés a szívbetegségekkel kapcsolatban igaz.”

Néhány vizsgálatból kiderült, hogy azok, akik úgy érzik, rossz az egészségük, lassabban épülnek fel egy műtét után, mint azok, akik optimálisnak tartják az egészségüket. Még abban is szerepet tulajdonítanak az optimizmusnak, ha valaki sokáig él. Vizsgálatot készítettek például arról, hogy milyen hatással van az idősekre, ha pozitív, illetve ha negatív színben tüntetik fel előttük a korosodást. Miután olyan üzeneteket villantottak fel a szemük előtt egy-egy pillanatra, amelyek az öregedést a bölcsesség és az élettapasztalat gyarapodásával hozták kapcsolatba, azt figyelték meg, hogy az idősek nagyobb lendülettel és erővel gyalogoltak, mint azelőtt. Valójában olyan nagy volt a változás, mintha egy 12 hetes edzésprogramon vettek volna részt!

Miért válik minden jel szerint egészségére az embernek, ha olyan érzelmeket táplál, mint a remény, az optimizmus és a pozitív gondolkodásmód? A tudósok és az orvosok talán még nem ismerik az emberi elmét és testet annyira, hogy határozott válasszal tudjanak szolgálni. Mindamellett a témával foglalkozó szakemberek feltételezései ismereten alapulnak. A következő feltevés például egy ideggyógyász professzortól származik: „Jóleső érzés boldognak és reménytelinek lenni. Kellemes állapotot eredményez, melyben a stressz-szint nagyon alacsony, és a szervezet erőre kap. Az ilyen érzések ápolásával is hozzájárulhatunk saját egészségünk megőrzéséhez.”

Ez az elgondolás talán fontos felfedezésnek számít néhány orvos, pszichológus és tudós között, a Biblia tanulmányozóira azonban egyáltalán nem hat az újdonság erejével. Majdnem 3000 évvel ezelőtt a bölcs Salamon király a következő gondolatot írta le ihletés alatt: „Az örömteli szív jó orvosság, de a megtört szellem kiszárítja a csontokat” (Példabeszédek 17:22). Figyeljük meg ezt a kiegyensúlyozott szemléletmódot. A bibliavers nem azt mondja, hogy az örömteli szív bármilyen betegséget meggyógyít; csak annyit mond, hogy az ilyen érzés „jó orvosság”.

Tulajdonképpen nyugodtan megkérdezhetnénk: „Ha a remény orvosság lenne, ki az az orvos, aki nem írná fel a betegének?” De a remény nemcsak a jó egészséghez járul hozzá. Sokkal több jótékony hatása van.

Optimizmus, pesszimizmus és az életünk

A kutatók rájöttek, hogy az optimistáknak többféleképpen is hasznukra válik derűlátó szemléletmódjuk. Rendszerint jobb eredményeket érnek el a tanulásban, a munkájukban, sőt még a sportokban is. Vizsgálatot végeztek például egy női atlétikacsapattal. Az edzők részletes elemzést állítottak össze a nőkről, de kizárólag a fizikai képességekre összpontosítottak. Eközben magukkal a nőkkel is felmérést készítettek, és kiértékelték, mennyire pozitív a szemléletmódjuk. Amint kiderült, az, hogy mekkora reményekkel viseltettek a nők, sokkal pontosabb képet adott a teljesítményükről, mint az edzők által összeállított összes adat együttvéve. Miért van a reménynek ekkora ereje?

Sokat sikerült kideríteni az optimizmus ellentétének, a pesszimizmusnak a tanulmányozása által. Az 1960-as években végzett kísérletek meglepő eredményt szültek az állatok viselkedésével kapcsolatban. A kutatók ennek kapcsán új kifejezést alkottak: „tanult tehetetlenség.” Azt tapasztalták, hogy az embereknél is hasonló reakció figyelhető meg. Például egy kísérlet során az alanyok kellemetlen zajt voltak kénytelenek hallgatni, ám — amint azt a tudtukra adták — megtanulhatták megszüntetni a zajt; csak a megfelelő sorrendben meg kellett nyomniuk néhány gombot. A zaj csakugyan megszűnt.

Egy másik csoport ugyanezt az útmutatást kapta, ám amikor megnyomták a gombokat, semmi sem történt. Nem nehéz kitalálni, hogy sokukban a tehetetlenség érzése alakult ki. Az ezután végzett tesztek során már bizonytalanok voltak, még csak meg sem próbáltak tenni valamit. Meg voltak róla győződve, hogy semmivel sem változtathatnak a helyzetükön. De a csoport optimista tagjai még ebben a helyzetben sem engedték, hogy eluralkodjon rajtuk a tehetetlenség érzése.

Dr. Martin Seligman, aki segített néhány ilyen korábban végzett kísérlet kidolgozásában, életét az optimizmus és a pesszimizmus tanulmányozásának szentelte. Mélyreható kutatásokat végzett olyan emberek gondolkodásmódjával kapcsolatban, akik hajlamosak tehetetlennek érezni magukat. Megállapította, hogy a pesszimista szemléletmód sokféle tevékenységben akadályként emelkedik az ember előtt, sőt, bénító ereje van. Dr. Seligman így foglalja össze a pesszimizmusról és annak hatásairól tanultakat: „Huszonöt évi kutatás után meg vagyok róla győződve, hogy ha pesszimista módjára megrögzötten azt hisszük, hogy a balszerencse a mi hibánk, hogy mindig utolér minket, és hogy mindent tönkretesz, amibe belefogunk, akkor többször leszünk balszerencsések, mint ha nem így gondolkodnánk.”

Az ilyen megállapítások, ahogyan említettük, új gondolatként hangozhatnak némelyeknek napjainkban, a Biblia tanulmányozóinak azonban ismerősen csengenek. Figyeld csak meg a következő példabeszédet: „Elcsüggedsz a nyomorúság napján? Szűkös lesz az erőd” (Példabeszédek 24:10). Igen, a Biblia egyértelműen rámutat, hogy a csüggedtség, és az azzal járó negatív gondolatok elszívják az embertől az erőt, melyre szüksége van, hogy cselekedni tudjon. De mit tehet az ember, hogy leküzdje a pesszimizmusát, és optimistábban, reménytelibben lássa az életét?

[Kép a 4–5. oldalon]

A reménynek sok jótékony hatása van

Úrrá lehetsz a pesszimizmuson!

HOGYAN tekintesz az életedben felmerülő nehézségekre? Sok szakember egyetért abban, hogy a válaszod nagyban elárulja, hogy optimistán vagy pesszimistán gondolkodsz-e. Mindannyiunknak számos kemény próbával kell szembenéznie az életben, egyeseknek többel, másoknak kevesebbel. Miért van az, hogy néhány ember látszólag egykettőre talpra áll, ha csapás éri, és kész újra próbálkozni, míg mások már egy viszonylag apró kudarc miatt feladják a harcot?

Képzeld magad például egy olyan ember helyzetébe, aki állást keres. Elmész egy interjúra, de nem vesznek fel. Hogyan gondolsz a történtekre? Talán úgy, mintha személyes sérelem ért volna, mintha egy örökös problémáról lenne szó, és ezt mondogatod magadnak: „Senki sem venne fel egy olyan embert, mint én. Soha nem fogok munkát találni.” Vagy ami még rosszabb, engeded, hogy ez az egy kudarc az életed minden percére árnyékot vessen, és így morfondírozol: „Szerencsétlen alak vagyok. Senkinek semmi haszna belőlem.” Mindkét gondolkodásmód egyértelműen pesszimizmust tükröz.

Küzdelem a pesszimizmus ellen

Hogyan vehetjük fel a harcot a pesszimizmus ellen? Az első és nagyon lényeges teendő az, hogy az embernek meg kell tanulnia felismerni a negatív gondolatokat. Ezután pedig le kell győznie őket. Keress ésszerű magyarázatokat. Például valóban azért nem kaptad meg az állást, mert senki sem venne fel? Vagy lehetséges, hogy a munkáltató egyszerűen csak valaki mást keresett, más adottságokkal?

Ha konkrét tényekre összpontosítasz, fel fogod ismerni azokat a negatív gondolatokat, amelyek hamis színben tüntetik fel a valóságot. Vajon teljes vereséget jelent az, hogy egyetlen alkalommal elutasítanak? Vagy más dolgokban nagyobb sikereket érsz el, például a szellemi tevékenységek végzésében, a családi kapcsolatok ápolásában vagy barátságok kialakításában? Ne dramatizáld túl a helyzeteket. Tanuld meg elvetni azokat a gondolatokat, amelyek meglehetősen végzetes képet festenek a jövőről. Végtére is csakugyan tudhatod, hogy soha nem fogsz munkát találni? De mást is tehetsz, hogy kiszorítsd a fejedből a negatív gondolatokat.

Pozitív szemléletmód, céltudatos élet

Az utóbbi években a kutatók egy nagyon érdekes, noha kissé leegyszerűsített definíciót alkottak a reményre. Azt mondják, a remény az abban való hit, hogy az ember el tudja érni a céljait. Ahogy a következő cikkben látni fogjuk, a remény ennél sokkal többet jelent, de ez az egyszerű meghatározás több szempontból is hasznosnak tűnik. A segítségével sikerülhet céltudatos, pozitív szemléletmódot kialakítanunk.

Ha szeretnénk bízni benne, hogy el tudjuk érni a jövőbeli céljainkat, kell hogy legyenek olyan céljaink, amelyeket már megvalósítottunk. Ha úgy érzed, hogy neked nincsenek ilyenek, érdemes lenne komolyan elgondolkodnod azon, hogy milyen célokat tűzöl ki magadnak. Először is vannak egyáltalán céljaid? Olyan könnyű belefeledkezni a hétköznapokba; az ember a nagy rohanásban meg sem áll elgondolkodni azon, hogy mi az, amit tényleg szeretne elérni, mi a legfontosabb az életében. Ezzel a gyakorlatias alapelvvel kapcsolatban — vagyis hogy konkrétan határozzuk meg, mi élvez elsőbbséget az életünkben — a Bibliában ismételten bölcs gondolatot jegyeztek fel sok-sok évvel ezelőtt: ’bizonyosodjatok meg a fontosabb dolgokról’ (Filippi 1:10).

Ha sikerül megállapítanunk, hogy melyek a fontosabb dolgok, könnyebb lesz az élet különböző területein — például a szellemi tevékenységekben, a családi életben vagy a munkahelyen, illetve az iskolában — néhány fontos célt kitűznünk magunk elé. Arra viszont nagyon figyeljünk oda, hogy kezdetben ne állítsunk fel túl sok célt, és hogy olyan célokat válasszunk, amelyeket könnyen el is tudunk érni. Ha egy célt túl nehéz megvalósítani, az megijesztheti az embert, úgy, hogy talán fel is adja. Ezért rendszerint az a legjobb, ha a nagyobb, hosszú távú célokat kisebb, rövid távú célokra bontjuk fel.

„Mindent lehet, csak akarni kell” — szól egy régi közmondás, és úgy tűnik, van benne némi igazság. Ha már tudjuk, hogy melyek a legfontosabb céljaink, akaraterőre van szükségünk, vagyis erős vágynak és elszántságnak kell bennünk lennie, hogy erőfeszítéseket tegyünk a megvalósításukra. Növelni tudjuk az elszántságunkat, ha eltűnődünk a céljaink fontosságán és azon, hogy milyen jutalma lesz, ha elérjük őket. Természetesen akadályokra számítanunk kell, de kihívásnak tekintsük őket, ne zsákutcának.

De azon is el kell gondolkodnunk, hogy konkrétan hogyan fogjuk megvalósítani a céljainkat. C. R. Snyder író, aki átfogó vizsgálatot végzett a remény szerepéről, azt javasolja, hogy az embernek minden egyes cél felállításakor több kivitelezési mód legyen a tarsolyában. Így, ha az egyik út járhatatlannak bizonyul, megpróbálkozhat egy másikkal, egy harmadikkal és így tovább.

Az író továbbá azt tanácsolja, hogy tanuljuk meg, mikor van ideje lemondani egy célról, és újat kitűzni helyette. Ha mozdíthatatlan akadályok állják utunkat, semmi értelme tépelődni, az csak letöri az embert. De ha új, elérhetőbb célt állítunk fel, máris van valami, amiben reménykedhetünk.

A Bibliában olvashatunk ezzel kapcsolatban egy tanulságos esetet. Dávid királynak szíve vágya volt, hogy templomot építsen Istenének, Jehovának. Ám Isten azt mondta Dávidnak, hogy a fiáé, Salamoné lesz ez a kiváltság. Dávid nem kezdett el neheztelni, és nem is próbálta meg mindenáron megvalósítani, amit elhatározott, látva a szomorú fejleményeket. Inkább változtatott a céljain. Abba fektette energiáját, hogy összegyűjtse a pénzt és az anyagokat, melyekre a fiának szüksége lesz a templom megépítéséhez (1Királyok 8:17–19; 1Krónikák 29:3–7).

Ám még ha sikerül is derűlátó szemléletmódot kialakítanunk azáltal, hogy küzdünk a pesszimizmus ellen, és pozitív gondolkodásra, valamint céltudatosságra törekszünk, még mindig keservesen híján lehetünk a reménységnek. Miért? Nos azért, mert a reménytelenség, amivel ebben a világban meg kell küzdenünk, többnyire olyan dolgokból fakad, melyeket egyáltalán nem tudunk befolyásolni. Amikor az emberiség válságos helyzetére gondolunk — a szegénységre, a háborúkra, az igazságtalanságra, valamint a betegségekre meg a halálra, melyek bármelyik pillanatban az egészségünket vagy az életünket követelhetik —, hogyan tudjuk megőrizni reményteli, derűlátó szemléletmódunkat?

[Kép a 7. oldalon]

Ha nem kapsz meg egy állást, elkönyveled, hogy már soha nem lesz munkád?

[Kép a 8. oldalon]

Dávid király tudta, mikor kell változtatnia a céljain

Hol találhatsz valódi reménységet?

MEGÁLLT az órád, valószínűleg elromlott, és meg szeretnéd javíttatni. A lehetőségek korlátlanok. Rengeteg órás reklámozza magát, mind bizalomgerjesztő — esetenként ellentmondásos — szlogenekkel csalogat. De mit teszel, ha a füledbe jut, hogy az egyik szomszédod nem más, mint az a férfi, akinek évekkel ezelőtt kipattant a fejéből az óra szerkezetének a terve? Sőt, azt is megtudod, hogy a mester szívesen megjavítja az órádat, ráadásul ingyen. Nem is kérdéses, hogy kihez fordulnál, ugye?

Most hasonlítsd ezt az órát ahhoz a képességedhez, hogy reménykedni tudsz. Ha úgy veszed észre, hogy kezdesz reményvesztetté válni — mint ahogyan sokan mások is ezekben a bajokkal terhes időkben —, hová fordulsz segítségért? Számtalan ember állítja magáról, hogy helyre tudja hozni a dolgokat, de a javaslatok tömkelege zavaros és ellentmondásos lehet. Miért ne fordulnál hát Ahhoz, aki létrehozta az emberiséget, és belénk ültette azt a képességet, hogy reménykedjünk? A Biblia azt mondja róla, hogy „nincs messze egyikünktől sem”, és hogy örömmel segít nekünk (Cselekedetek 17:27; 1Péter 5:7).

A remény egy mélyrehatóbb meghatározása

A Bibliában a reménynek átfogóbb és mélyrehatóbb jelentése van annál, amiről napjaink orvosai, tudósai és pszichológusai beszélnek. Azok a szavak, amelyeket reménynek vagy reménységnek fordítanak a Bibliában, az eredeti nyelveken azt jelentik, hogy ’lelkesen várni’ és ’jóra számítani’. A reménykedés alapjában véve két tényezőből áll. A jóra való vágyakozásból, valamint abból, hogy van alapja hinni, hogy valami jobb fog jönni. A Biblián alapuló reménység nem naiv ábrándozás. Szilárd tényeken és bizonyítékokon alapszik.

Ebben az értelemben a remény és a hit rokon fogalmak. A hitről azt mondja a Biblia, hogy bizonyítékokon kell alapulnia, nem hiszékenységen (Héberek 11:1). Mindamellett különbséget tesz a hit és a reménység között (1Korintusz 13:13).

Szemléltetésként: ha megkéred az egyik jó barátodat egy szívességre, ugye, azt reméled, hogy segíteni fog? Reményeid nem alaptalanok. Hiszed, hogy megkapod tőle a segítséget, mert jól ismered, és már máskor is láttad kedvesen és nagylelkűen cselekedni. A hited és a reményeid összefonódnak, mi több, egymástól függenek, mégis két különálló fogalomról van szó. Hogyan reménykedhetsz hasonló módon Istenben?

A reménység alapja

Isten a valódi reménység forrása. A bibliai időkben Jehovát ’Izrael reménységének’ nevezték (Jeremiás 14:8). Népének minden megbízható reménysége tőle származott; ezért ő maga volt a reménységük. Az Istentől remélt dolgok nemcsak puszta vágyálmok voltak. Az effajta reménység szilárd alapokon nyugodott. Az évszázadok folyamán úgy ismerte meg a nemzet Istent, mint aki betartja az ígéreteit. Vezetőjük, Józsué ezt mondta nekik: „jól tudjátok . . . , hogy egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jó szóból, melyet Jehova, a ti Istenetek mondott nektek” (Józsué 23:14).

Több ezer év telt el azóta, de ezek a beteljesített ígéretek nem merültek feledésbe. A Biblia tele van Isten nagyszerű ígéreteivel és a megvalósításukat részletező pontos történelmi beszámolókkal. Prófétai ígéretei annyira megbízhatóak, hogy néhányuk úgy van feljegyezve, mintha már akkor beteljesedett volna, amikor ki lett jelentve.

Ezért a Bibliát a reménység könyvének nevezhetjük. Amint tanulmányozod azokat a beszámolókat, amelyek rávilágítanak, hogy miként bánik Isten az emberekkel, egyre erősebb lesz a meggyőződésed, hogy a belé vetett reménységed nem alaptalan. Pál apostol ezt írta: „mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4).

Milyen reménységet kapunk Istentől?

Mikor érezzük a leginkább, hogy reményre van szükségünk? Nem akkor, amikor szembekerülünk a halállal? Sokan azonban éppen olyankor érzik azt, hogy a remény csalóka, amikor a halál magával ragadja egy szeretett hozzátartozójukat. Végtére is mi tölthetné el nagyobb reménytelenséggel az embert, mint a halál? Mindnyájunknak folyton a nyomában van. Egy ideig elkerülhetjük, de végül utolér minket; onnan pedig visszahozni senkit sem tudunk. Találóan hívja a Biblia a halált az ’utolsó ellenségnek’ (1Korintusz 15:26).

Mi nyújthat hát reménységet még a halállal szemben is? Nos, az a bibliavers, amely utolsó ellenségként utal a halálra, azt is kijelenti, hogy ez az ellenség ’meg fog semmisülni’. Jehova Isten erősebb a halálnál. Ezt már többször is bebizonyította. Hogyan? Úgy, hogy feltámasztott olyanokat, akiket magával ragadott a halál. A Biblia kilenc esetről számol be, amikor Isten arra használta fel a hatalmát, hogy visszahozzon embereket az életbe.

Kiemelkedő példa erre az, amikor Jehova hatalmat adott Fiának, Jézusnak, hogy az feltámassza egy kedves barátját, Lázárt, aki már négy napja halott volt. Jézus nem titokban, hanem a nyilvánosság előtt, egy egész tömeg szeme láttára vitte ezt véghez (János 11:38–48, 53; 12:9, 10).

„Miért lett néhány ember feltámasztva? Később úgyis megöregedtek, és újból meghaltak, nemde?” — merülhet fel benned. Igen, ez igaz. Ám az imént említett példához hasonló, megbízható beszámolóknak köszönhetően nemcsak holmi vágyakozással gondolhatunk arra, hogy elhunyt szeretteink újból köztünk lesznek, hanem okunk is van hinni, hogy ez így lesz. Más szavakkal valódi reménységünk van.

Jézus kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (János 11:25). Ő az, akinek Jehova hatalmat fog adni, hogy minden halottat feltámasszon. „Eljön az óra — mondta Jézus —, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Krisztus] hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Igen, mindenki, aki a sírban nyugszik, fel lesz támasztva, hogy egy paradicsomi földön élhessen.

Ézsaiás próféta ezt a megható képet festette a feltámadásról: „Élni fognak halottaid. Holttesteink feltámadnak. Ébredjetek és örömmel kiáltsatok, ti porban lakozók! Mert harmatod olyan, mint a mályva harmatja, és a föld világra hozza a tehetetlen halottakat” (Ézsaiás 26:19).

Hát nem vigasztaló? A halottak a lehető legnagyobb biztonságban vannak; olyan védelmet élveznek, mint egy magzat az anyaméhben. A Mindenható Isten tökéletesen megőrzi korlátlan emlékezetében azokat, akik a sírban nyugszanak (Lukács 20:37, 38). Hamarosan pedig visszatérnek közénk, s a világ olyan boldog és szívélyes fogadtatásban részesíti majd őket, akárcsak egy újszülöttet az őt nagyon szerető és már nagyon váró családja! A halál árnyékában is van hát remény.

Hogyan válhat javadra, ha van reménységed?

Páltól sokat megtudunk a remény értékéről. Beszélt például egy szellemi fegyverzetről, melynek sisak gyanánt elengedhetetlen részét képezi a reménység (1Tesszalonika 5:8). Mit értett ezalatt? A bibliai időkben a katonák fémsisakot viseltek a csatában, mely alatt gyakran egy nemezből vagy bőrből készült sapka volt. A sisak a legtöbb ütést kivédte, így a katonán nem esett halálos seb. Mit próbált Pál szemléltetni ezzel? Azt, hogy miként a sisak védi a fejet, úgy a reménység is megóvja az elmét, a gondolkodóképességet. Ha a reménységed összhangban van Isten szándékaival és szilárd, a nehézségek idején nem fogsz könnyen pánikba esni vagy annyira elkeseredni, hogy elveszítsd a belső békédet. Melyikünknek ne lenne szüksége egy ilyen sisakra?

Pál egy másik élénk szemléltetést is használt az Isten akaratához fűződő reménységre. Ezt írta: „Ez a reménység a lélek horgonyaként szolgál nekünk; biztos is, szilárd is” (Héberek 6:19). Pál több hajótörést is átélt, így jól tudta, mennyire értékes a horgony. Amikor a hajó viharba keveredett, a tengerészek leengedték a horgonyt. Ha az megakadt a tengerfenéken, és nem mozdult el a helyéről, megvolt az esélye, hogy a hajó viszonylagos biztonságban átvészeli a vihart, és nem sodródik a part felé, ahol nekicsapódhat a szikláknak.

Ehhez hasonlóan, ha Isten ígéreteit ’biztos és szilárd’ reménységként őrizzük, akkor ez a reménység segíthet átvészelnünk ezeket a viharos, zűrzavaros időket. Jehova megígéri, hogy hamarosan eljön az idő, amikor nem fogja többé háború, bűnözés, bánat, sőt még halál sem sújtani az emberiséget. (Lásd a 10. oldalt.) Ha ragaszkodunk ehhez a reménységhez, sikerülhet távol tartanunk magunkat a veszélyektől. Ezenkívül az ösztönzést is megkapjuk ahhoz, hogy Isten irányadó mértékei szerint éljünk, és ne adjuk meg magunkat a fejetlenségnek és az erkölcstelenségnek, mely annyira jellemző napjaink világára.

A Jehova által nyújtott reménység téged is személy szerint érint. Jehova azt szeretné, hogy olyan életnek örvendj, amilyennek ő az életet eredetileg szánta. Arra vágyik, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön”. Hogyan? Az első lépés az, hogy minden ember „az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteusz 2:4). Ennek a folyóiratnak a kiadói arra buzdítanak, hogy szerezd meg az Isten Szavának igazságáról szóló életadó ismeretet. Az a reménység, melyet ezáltal Istentől kapsz, sokkalta fényesebb bármilyen reménységnél, melyet a világ nyújthat.

Ilyen reménységgel soha nem kell majd tehetetlennek érezned magad, mert Isten meg tudja adni az erőt ahhoz, hogy az összes olyan célodat elérd, amely megegyezik az ő akaratával (2Korintusz 4:7; Filippi 4:13). Hát nem ilyen reménységre van szükséged? Ha tehát híján vagy a reménynek, ha már egy ideje próbálsz reményt találni az életedben, ne csüggedj. A reménység nincs is olyan messze tőled. Megtalálhatod!

[Kiemelt rész/kép a 10. oldalon]

Van okunk reménykedni

Ezek a szentírási gondolatok segíthetnek reménytelibbnek lenned:

◼ Isten boldog jövőt ígér.

Szavában kijelenti, hogy az egész föld paradicsom lesz, ahol az emberiség boldog, egységes családként fog lakni (Zsoltárok 37:11, 29; Ézsaiás 25:8; Jelenések 21:3, 4).

◼ Isten nem hazudhat.

A hazugság minden formáját gyűlöli. Jehova végtelenül szent, vagyis tiszta, ezért lehetetlen, hogy hazudjon (Példabeszédek 6:16–19; Ézsaiás 6:2, 3; Titusz 1:2; Héberek 6:18).

◼ Istennek korlátlan hatalma van.

Egyedül Jehova mindenható. Nincs semmi, ami megakadályozhatná abban, hogy véghezvigye, amit megígér (2Mózes 15:11; Ézsaiás 40:25, 26).

◼ Isten azt akarja, hogy örökké élj.

János 3:16; 1Timóteusz 2:3, 4.

◼ Isten tele van reményekkel velünk kapcsolatban.

Nem a hibáinkra és gyengeségeinkre figyel, hanem a jó tulajdonságainkra és az erőfeszítéseinkre (Zsoltárok 103:12–14; 130:3; Héberek 6:10). Reménykedik benne, hogy azt fogjuk tenni, ami helyes, és örül, amikor sikerül a jót cselekednünk (Példabeszédek 27:11).

◼ Isten megígéri, hogy segít elérned az általa is helyeselt céljaidat.

A szolgáinak soha nem kell tehetetlennek érezniük magukat. Isten bőségesen ad a létező legnagyobb erőből, a szent szelleméből, hogy segítsen nekünk (Filippi 4:13).

◼ Az Istenbe vetett remények soha nem hiábavalóak.

Isten, aki maradéktalanul megbízható, soha nem fog csalódást okozni neked (Zsoltárok 25:3).

[Kép a 12. oldalon]

Miként a sisak védi a fejet, úgy a reménység is megóvja az elmét

[Kép a 12. oldalon]

Akárcsak egy horgony, a biztos alapokon nyugvó reménység stabilitást nyújthat

[Forrásjelzés]

Courtesy René Seindal/Su concessione del Museo Archeologico Regionale A. Salinas di Palermo