GONDOLKODÓKÉPESSÉG

A héber mezim·máʹ szó ’gondolkodóképességet’ jelent, vagyis azt a képességet, hogy valaki a mélyreható ismeretei alapján bölcsen és megfontoltan tud végiggondolni valamit (Pl 5:2; 8:12); jelentheti még a gonosz emberek cselszövéseit, galádságát és ostoba gondolatait, elképzeléseit (Zs 10:2, 4; 21:11; 37:7; 139:19, 20; Pl 12:2; 24:8; Jr 11:15); vagy Jehova Istennek, illetve az ő „szívének” határozott „gondolatait” (Jób 42:2; Jr 23:20; 30:24; 51:11).

A Példabeszédek könyvének egyik célja, hogy ismeretet és gondolkodóképességet adjon az ifjúnak (Pl 1:1–4). Az ebben a bibliai könyvben található ismeret segíthet, hogy építő gondolatai és elképzelései legyenek egy személynek, amelyek céltudatos vezetést nyújthatnak az életében. A gondolkodóképesség megóvja őt attól, hogy helytelen úton járjon, és hogy olyanokkal ápoljon kapcsolatot, akik rosszra befolyásolják, hiszen látja, hogy mi lesz a következménye az ilyen tetteknek. Ennek eredményeként áldásokat fog tapasztalni az életében. A bölcsesség és a gondolkodóképesség életet jelent a lelkének, mivel megóvja őt attól, hogy olyan tevékenységekben vegyen részt, amelyek bajt hoznának rá. Biztonságban érezheti magát, hiszen nem követ el helytelenséget, ezért nem kell attól félnie, hogy utoléri őt a büntetés (Pl 3:21–25).

Ám azok, akik tényleg használják a gondolkodóképességüket, gyűlölet célpontjaivá válhatnak. Talán erre utalnak a Példabeszédek 14:17 szavai: „a gondolkodóképességét használó embert. . . gyűlölik.” Azok, akik nem szoktak elmélyülten gondolkodni, gyakran rossz szemmel néznek azokra, akik viszont használják az értelmi képességüket. Ezenkívül alapelvként az is elmondható, hogy azok is gyűlölet célpontjai, akik Isten akaratának a cselekvése érdekében használják a gondolkodóképességüket. Jézus Krisztus ezt mondta erről: „Mivel. . . nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ” (Jn 15:19). Természetesen a Példabeszédek 14:17-ben az eredeti nyelven a „gondolkodóképesség” szóra használt kifejezés utalhat ártó szándékú gondolatokra is. Vagyis a vers jelentheti azt is, hogy a cselszövő embert gyűlölik, és néhány fordítás ennek megfelelően így adja vissza ezt a verset: „a cselszövő férfi gyűlölséges lesz” (Kár., ÚRB).