HENNA

(héb.: kóʹfer):

Egy cserje, amely sárgásfehér, négyszirmú kicsiny virágokból álló fürtöket hoz az ágai végén. Erőteljes illatát nagyon kedvelik a közel-keleti népek. A hennaágakat gyakran csokrokba kötik, amiket a nők a hajukba és a keblükre tűznek. A hennát már ősidőktől fogva szépítőszerként is használják.

Ez a cserje (Lawsonia inermis), amely Palesztinában még mindig vadon nő, legfeljebb kb. 4 m magas. Csak az Énekek éneke említi (1:14; 4:13; 7:11).

A hennapasztát, amelyet a henna porrá tört leveleiből készítenek, szépítőszerként használják. A paszta a lemosás után általában narancssárga vagy vöröses színt hagy maga után. A hennát használják a köröm, ujjbegy, kéz, lábfej, szakáll és a haj, sőt még a lovak sörényének és farkának a befestésére is, de állatbőr festésére is. A kóʹfer szóról úgy vélik, hogy egy olyan héber alapszóból származik, amelynek a jelentése ’bevon, befed’, ami arra utalhat, hogy a hennát festékként használták. (Vö.: 1Mó 6:14.)