AKÁCIA

(héb.: sit·táʹ ):

Egy fa, amelyből bőven van abban a pusztában, ahol az izraeliták tartózkodtak. Meglehetősen nagy deszkákat (a 2Mó 36:20, 21 szerint közel 4,5 m hosszúakat) lehetett belőle készíteni, és az izraeliták ezekből a deszkákból állították össze a szállítható hajlékot. Mivel erről a fáról kevés szó esik a Bibliában azután, hogy az izraeliták bementek az Ígéret földjére, ez arra utalhat, hogy az akácia nem volt gyakori Palesztina minden részén. Ez alapján arra következtethetünk, hogy leginkább az Acacia seyal és az Acacia tortilis fajok jöhetnek szóba, mint olyan növények, amelyek ezen a vidéken éltek. Ezekből az akáciafákból még mindig sok van a Negeb és a Sínai-félsziget területén, és akad belőlük a Jordán völgye mentén is, a Galileai-tengertől D-re, de É-Palesztinában nincs belőlük.

A rovarok támadásának ellenálló fája igen kemény, finom erezetű, tömör, és ezt érdes, fekete kéreg borítja. Ezen jellemzői, valamint az, hogy megél a sivatagban, különösen alkalmassá tették az akáciát arra, hogy belőle készítsék a hajlékot és annak felszerelését. Akáciából készültek a következők: a szövetségláda (2Mó 25:10; 37:1); a jelenlét kenyerének az asztala (2Mó 25:23; 37:10); az oltárok (2Mó 27:1; 37:25; 38:1); az előbbiek hordozására szolgáló rudak (2Mó 25:13, 28; 27:6; 30:5; 37:4, 15, 28; 38:6); oszlopok a függönynek és a lepelnek (2Mó 26:32, 37; 36:36); deszkakeretek (2Mó 26:15; 36:20); és a deszkakereteket összetartó rudak (2Mó 26:26; 36:31).