Használata a hajléknál és a templomnál: Az arany alakíthatósága lehetővé teszi, hogy sokféle formájúra verjék, azaz kalapálják. A hajlék építésekor az aranyból aranylapokat vertek, hogy bevonjanak vele más anyagokat, vagy ha vékony lapokat készítettek belőle, fonalakká vágták, és beleszőtték a főpap némely ruhájába (2Mó 25:31; 30:1–3; 37:1, 2; 39:2, 3). A Salamon által épített templomban is használtak aranyat (1Ki 6:21–35; 2Kr 3:5–9). Ha az aranyat más fémmel ötvözik, keményebb lesz, és több mindenre lehet használni. Az ókori Izraelben is alkalmazták ezt az eljárást (1Ki 10:16; lásd: ARANY-EZÜST ÖTVÖZET).

A hajléknál rengeteg aranyat használtak, melynek a mai értékét kb. 11 269 000 dollárra becsülik (2Mó 25:10–40; 38:24). Ám a felhasznált arany mennyiségét tekintve a pusztában lévő hajlék eltörpült Salamon dicsőséges temploma mellett. Dávid a templom építéséhez nem kevesebb, mint 100 000 talentum aranyat tett félre, melynek az értéke ma meghaladja a 38 535 000 000 dollárt (1Kr 22:14). A lámpatartók és a templomi eszközök – villák, tálak, kancsók, edények, poharak és egyéb eszközök – aranyból és ezüstből készültek, néhány más eszköz pedig rézből; a szentek szentjében lévő kerubok, a füstölőoltár, sőt, az egész ház belseje arannyal volt bevonva (1Ki 6:20–22; 7:48–50; 1Kr 28:14–18; 2Kr 3:1–13).

A Mózes által épített hajlékban aranyat használtak az elkülönített részekben: a szenthelyen, ahová a papok léptek be, és ahol szolgálatot végeztek; és a szentek szentjében, ahová csak a főpap lépett be. Mivel a szentek szentje és az arany szövetségláda az eget, Isten lakhelyét jelképezte, és mivel csak a papok léphettek be a szenthelyre – az átlag izraeliták nem –, ezek logikusan olyan dolgokat jelképeznek, melyek Isten egeivel és a ’királyi papságával’ kapcsolatosak, vagyis az égi elhívású személyekkel, illetve az Istennek végzett tevékenységükkel és feladataikkal (1Pt 2:9; Héb 9:1–5, 9, 11, 12, 23–25; 3:1). Ez a papság tehát jelképesen meg van különböztetve a földön lévő emberektől, akiket szolgál.