Helyek megszentelése: Az a hely, ahol Jehova lakozik vagy ahol jelképesen lakozik, megszentelt, vagyis szent hely, szentély. A pusztában a hajlékot, valamint a templomot, melyet később Salamon, illetve Zorobábel épített (és amelyet Nagy Heródes állított helyre és bővített) a miq·dásʹ vagy a qóʹdhes szavakkal nevezték meg, melyek jelentése ’elkülönített’ és ’szent’. Mivel ezeket a helyeket egy bűnös nép vette körül, időről időre meg kellett tisztítani őket (előképi, vagyis jelképes módon) a beszennyeződéstől, amit úgy végeztek el, hogy meghintették őket az áldozati állatok vérével (3Mó 16:16).

Megszentelt és felszentelt tárgyak: Mivel a hajlék és a templom megszentelt épületek voltak, ezért a bennük lévő tárgyaknak úgyszintén szenteknek, azaz megszentelteknek kellett lenniük. A szövetségláda, a füstölőoltár, a jelenlét kenyerének asztala, a lámpatartó, az égő felajánlás oltára, a medence, az összes felszerelési tárgy, a füstölőszer, a felkenetési olaj, sőt a papok ruhái is felszentelt, azaz megszentelt tárgyak voltak. Ezeket csakis megszentelt személyek – a papok és a léviták – használhatták és hordozhatták (2Mó 30:25, 32, 35; 40:10, 11; 3Mó 8:10, 11, 15, 30; 4Mó 4:1–33; 7:1). A hajléknál szolgáló papok „az égi dolgoknak egy mintaképi ábrázolatában és árnyékában [végeztek] szent szolgálatot; mint ahogy Mózes, amikor a sátor elkészítése előtt állt, megkapta az isteni parancsot. Mert így szól: »Vigyázz, hogy mindent a szerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen mutattak neked«” (Héb 8:4, 5).

Áldozatok és eledel: Az áldozatok és a felajánlások azért voltak megszenteltek, mert a megszentelt oltáron lettek felajánlva a meghatározott módon (Mt 23:19). A papok járandósága szent volt, és a pap háznépén kívül más nem ehetett belőle, sőt ’tisztátalan’ állapotban még a pap sem ehetett belőle (3Mó 2:3; 7:6, 32–34; 22:1–13). A jelenlét kenyere ugyancsak szent, azaz megszentelt volt (1Sá 21:4; Mk 2:26).