HÉBER IRATOK

A Bibliának a nagyobb részét alkotja. Harminckilenc, Istentől ihletett könyvből áll. A legtöbb mai Bibliában a Mózes első könyvével kezdődik, és a Malakiás könyvével zárul.

Számos bibliafordítás szerint három részre lehet felosztani a Héber Iratokat: 1. történelmi (1Mózestől Eszter könyvéig, 17 könyv); 2. költői (Jób könyvétől az Énekek énekéig, 5 könyv); 3. prófétai (Ézsaiás könyvétől Malakiás könyvéig, 17 könyv). Ám ez a felosztás nagyvonalú, mivel a történelmi részben ugyancsak található költészet (1Mó 2:23; 4:23, 24; 9:25–27; 2Mó 15:1–19, 21; Bí 5.) és prófécia (1Mó 3:15; 22:15–18; 2Sá 7:11–16); ahogy a költői rész is tartalmaz történelmi feljegyzést (Jób 1:1–2:13; 42:7–17) meg próféciát (Zs 2:1–9; 110:1–7); és a próféciák között is van történelmi rész és költői kép (Ézs 7:1, 2; Jr 37:11–39:14; 40:7–43:7; Si 1:1–5:22).

Ezt a 39 könyvet másképp is lehet tagolni. A zsidók csak 24, illetve 22 kanonikus könyvre osztják fel ezeket a hagyományaik alapján, és a következőképpen tagolják őket: Az első főcsoport a Törvény (héb.: Tó·ráʹ), amelyet Pentateuchusnak is neveznek, és Mózes öt könyvét (1–5.) tartalmazza. (Lásd: MÓZES ÖT KÖNYVE.) Másodikként következik a Próféták (héb.: Neví·ʼímʹ), amelyet további részekre lehet osztani. Az egyik a „korábbi próféták”, amelybe a következő könyvek tartoznak: Józsué (6.), Bírák (7.), Sámuel (az első és második könyv egyben) (8.), Királyok (az első és második könyv egyben) (9.). A másik ilyen rész a „későbbi próféták”, amelyet még tovább lehet tagolni: „nagypróféták” és „kispróféták”. A „nagypróféták” közé tartozik: Ézsaiás (10.), Jeremiás (11.) és Ezékiel (12.). A „kispróféták” elnevezés egyetlen könyvet jelöl (13.), amely 12 próféta írását tartalmazza: Hóseás, Jóel, Ámós, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás és Malakiás. A harmadik főcsoport a Szent írások (Hagiografa, héb.: Kethú·vímʹ). Ennek első három könyve: Zsoltárok (14.), Példabeszédek (15.), Jób (16.). Ezeket követi az öt „megillot”, azaz öt tekercs, mégpedig: Énekek éneke (17.), Ruth (18.), Siralmak könyve (19.), Prédikátor (20.), Eszter (21.). Majd Dániel (22.), Ezsdrás és Nehémiás (egybefűzve) (23.) következik, végül pedig a Krónikák (az első és második könyv egyben) (24.). Ruth könyvét időnként a Bírák könyvéhez csatolják, a Siralmak könyvét pedig Jeremiás könyvéhez, tehát 22 könyvre osztják fel a Héber Iratokat, annyi részre, ahány betű van a héber ábécében. Napjainkban azonban általában nem ilyen a héber Bibliák felosztása.

Az ősi kánonjegyzékek közül nem mindegyik követte a fent említett beosztást, mivel akkoriban az egyes könyvek külön tekercseket alkottak. Példaképpen a Babilóniai Talmud (Baba Bathra 14b) a következőket jelenti ki: „Rabbijaink tanítása szerint a Próféták sorrendje a következő: Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok, Jeremiás, Ezékiel, Ézsaiás és a 12 kispróféta” (M. Simon és I. Slotki ford.). Ez magyarázatot ad arra, hogy sok héber kéziratban – amelyet Németországban és Franciaországban készítettek – miért előzi meg Ézsaiás könyvét Jeremiás könyve.

A Héber Iratok kánonja: A mai Bibliákban nem a megírás sorrendjében következnek a Héber Iratok könyvei. Jóel, Ámós és Jónás úgy két évszázaddal korábban élt, mint Jeremiás, Ezékiel és Dániel. Ráadásul a könyvek címéből nem minden esetben tudhatjuk meg, hogy ki volt az írója. Jób könyvét például feltehetően Mózes írta, Ruth könyvét pedig Sámuel. Ha szeretnéd megtudni, hogy melyik könyvet mikor és ki írta, lásd a BIBLIA szócikkben „A bibliai könyvek táblázata a megírásuk sorrendjében” c. részt. És ha szeretnél többet megtudni a Héber Iratok könyveinek a tartalmáról, jelentőségéről, arról, hogy mi bizonyítja a hitelességüket stb., lásd az egyes könyvekről szóló cikkeket.

Jézus Krisztus földi szolgálatának az idejére már rögzítve volt, hogy mely könyvek tartoznak a Héber Iratok kánonjába. Ezt támasztják alá a Keresztény Görög Iratokban feljegyzett kijelentései is. Jézus például a következő szavaival utalt arra, hogy három fő részre osztható a Biblia: „ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban” (Lk 24:44). A tanítványai írtak, illetve beszéltek ’a Törvény és a Próféták nyilvános felolvasásáról’, az ’Írásokról’, ’Mózes törvényéről és a Prófétákról’ és ’a szent Írásokról’ (Cs 13:15; 18:24; 28:23; Ró 1:2; 2Ti 3:15; lásd: KÁNON).

Érdekes, hogy a Héber Iratok eredeti kánonjába nem kerültek apokrif iratok. I. e. az V. században, Ezsdrás és Malakiás idejében zárult le a Héber Iratok kánonja. Ettől kezdve gondosan ügyeltek arra, nehogy belekerüljön olyasmi, aminek megkérdőjelezhető az eredete. (Lásd: APOKRIF IRATOK.) A szóféreknek nevezett másolók, majd később az őket felváltó maszoréták aprólékos gonddal végezték a munkájukat.