Királyok, kormányzók és mások rendszeresen ettek birka- és bárányhúst (1Sá 8:17; 1Ki 4:22, 23; Ne 5:18; Ám 6:4).

A húst megfőzték vagy megsütötték. A pászkához egészben sütöttek meg egy egyesztendős kost vagy kecskebakot, miután megnyúzták és a belső részeit megtisztították (2Mó 12:5, 9). Amikor pedig megfőztek egy juhot, először megnyúzták, majd feldarabolták. Néha eltörték a csontjait, hogy kivegyék a csontvelőt. A húst és a csontokat egy nagy edényben megfőzték (Ez 24:3–6, 10; Mi 3:1–3). Ezután a húst kivették a fazékból, a levest pedig külön szolgálták fel. (Vö.: Bí 6:19.) A vendégszeretet jele volt, ha valakit bárányhússal kínáltak meg (2Sá 12:4).

A mózesi törvény szerint tilos volt megenni a juh kövérjét (3Mó 7:23–25),