Ellentétben azzal, amit a mózesi törvény előtt és után követeltek az igaz imádat gyakorlóitól, az izraeliták nem ehettek kövérjét, amíg a mózesi törvény volt érvényben. Az áldozati állat kövérjét a táperőben legdúsabb vagy legértékesebb résznek tekintették, ezért az oltáron el kellett égetni az Istennek ajánlott áldozatul (3Móz 3:3–5, 16). E tekintetben bizonyos hasonlóság áll fenn abban, hogy a Törvény hatálya alatt állók hogyan tekintették és használták a vért, illetve a kövérjét. Ugyanakkor bizonyos különbség is fennáll. Legalábbis akkor, ha egy állat természetes úton múlt ki, vagy másik állat ölte meg, Isten törvénye kimondta, hogy a kövérjét ’minden elképzelhető célra fel lehet használni, de megenni nem szabad’. Ugye látod a lényeget? Bár sem a vért, sem a kövérjét, nem volt szabad megenni, Jehova azt mondta, hogy a kövérjét, az áldozati felhasználáson kívül más célra is fel lehet használni.

(3Móz 7:22–27)