„Tiszteld Jehovát értékeiddel!”

„TISZTELD Jehovát értékeiddel és minden terméked zsengéjével. Akkor csordultig telnek magtáraid, és új bor árasztja el préskádjaidat” (Példabeszédek 3:9, 10). Ezekben a Salamon királytól származó ihletett szavakban rejlik annak a kulcsa, hogy ki részesül Jehova bőséges áldásaiban. Jehovának tetszik, ha értékeinkkel is tiszteljük őt, abban a tudatban, hogy milyen öröm és előny származik abból nekünk, embereknek.

De hát milyen „értékeink” lehetnek nekünk? Az életünk, az időnk, a természetes adottságaink és képességeink, valamint a rendelkezésünkre álló anyagi javaink. S mit jelent a ’minden terméked zsengéje’ kifejezés? Azt jelenti, hogy mindenből, amink van, a legjobbat Jehovának kell adnunk. Jehova örömmel fogadja el „értékeinknek” ezeket a „zsengéit”, mint kezünk ajándékát.

KÖVETENDŐ JÓ PÉLDÁK

Isten Szavában jó példát találunk a jószívű adakozásra, különösen a különböző építési programokra vonatkozóan, melyek célja az igaz imádat előmozdítása volt Isten előképes népe, Izrael között.

Például, amikor elérkezett az idő, hogy Jehova a szent hajlékról gondoskodjon a pusztában, hogy az izraeliták ott végezzék el az imádatot, Izrael fiai eljöttek, „mindenki, akit a szíve arra indított, és mindazok, akiket a szellemük hajtott, adakoztak Jehovának a gyülekezet sátorának elkészítéséhez, annak minden szolgálatához és a szent ruhákhoz. És jöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, mind szolgálatkész szívűek . . . Minden férfi és asszony, akit a szíve önként indított, hozott valamit, hogy áldozzon az egész munkára, amelyet Jehova megparancsolt Mózes által, hogy véghez vigyenek: Izrael fiai önként hoztak ajándékot Jehovának” (2Mózes 35:21, 22, 29).

Igaz, Jehova határozta meg a különféle anyagot, amit a szent hajlék építésénél fel kellett használni, ámde az izraelitákat egyáltalán nem kellett nógatni az adakozásra. Nem, mert készségesen, önként és bőkezűen adakoztak válaszul Mózes korábbi felhívására: „Minden szolgálatkész szívű egyén adakozzon Jehovának” (2Mózes 35:5; 36:4–7).

Amikor a szent hajlék már betöltötte célját és sor került a templom építésére, Dávid király személyesen is adakozott a templom felépítése céljára. Miután megkérdezte a népet: „Ki az, aki önként ma megtölti kezét ajándékkal Jehova számára?”, vajon mi volt a válasz? „Örült a sokaság, hogy önkéntes felajánlásokat tehetnek, mert egész szívvel ajánlották fel önkéntes adományaikat Jehovának; még maga Dávid király is nagy örömmel örvendezett” (1Krónika 29:5, 9).

Ebből az alkalomból Dávid szívből jövő hálaimát mondott Jehovának az egész nép által tanúsított készséges szellemért. Többek közt ezeket mondta: „Ki vagyok én, és kicsoda az én népem, hogy erőnk maradjon ilyen önkéntes adományokat adni? Mert minden tőled van, és a saját kezedből adjuk ezt neked” (14. vers). Ez újból csak azt emeli ki, hogy amikor mi ajándékot adunk Jehovának, tulajdonképpen csak visszaadjuk azt, amit ő jószívűségéből nekünk adományozott. Mi csak bérlői vagyunk annak, ami az övé.

Dávid király halála után fia, Salamon használta fel ezeket az „önkéntes adományokat”, ahogyan arra Jehova utasította őt a dicsőséges templom felépítésére. S mindaddig, amíg Salamon hű maradt Isten imádatához, ő és az ő népe békében és biztonságban élt. Azt olvassuk: „Júda és Jeruzsálem mindvégig biztonságban lakozott, . . . Dántól Berzebáig Salamon egész idejében” (1Királyok 4:25). A raktárak tele voltak, a borkádak túlcsordultak, mindaddig, amíg Izrael ’értékeivel tisztelte Jehovát’.

EZT TEGYÜK MA IS!

Sok évszázad választ el minket attól az időtől, de ma is bölcs eljárás Jehova igaz imádói számára ’értékeikkel tisztelni Jehovát’. Amikor önkéntes adományt adunk időnkből, erőfeszítésünkből és anyagi javainkból, valójában mindenünkből, amink van, hogy előmozdítsuk ezzel is a Királyság-érdekeket, tulajdonképpen csak visszaszolgáltatjuk Jehovának azt, ami az ő jogos tulajdona. Ezért Pál megkérdezi: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Korinthus 4:7).

Egy dolgot azonban sohasem szabad elfelejteni: A Királyság-munkára adott adomány nagysága nem feltétlenül az adakozó nagylelkűségét tükrözi. Emlékszel arra, hogyan figyelt meg egyszer Jézus különböző személyeket, akik pénzadományt helyeztek a templom perselyébe? A gazdagok sok pénzt tettek bele. Jézust azonban annyira megindította egy szegény asszony egész szívű bőkezűsége — holott csupán csekély értékű két kis pénzérmét tudott adományozni —, hogy ezt mondta: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mint a többi, akik a perselybe vetettek [vala]. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát” (Márk 12:43, 44, Károli).

Ugyanezt a gondolatot hangsúlyozza Pál apostol is, amikor a korinthusi gyülekezethez intézett levelében ezt írja a szegényebb keresztény hittársak megsegítéséről: „Mert ha a készség van meg előbb, különösképpen elfogadható aszerint, amije van valakinek, nem pedig aszerint, amije nincs” (2Korinthus 8:12).

HOGYAN VALÓSULHAT MEG A VILÁGMÉRETŰ TERJESZKEDÉS?

Ma Jehova tanúit szinte felvillanyozza, amikor látják a „Királyság jó hírének” a prédikálásában világszerte elért eredményeket (Máté 24:14). Sok érdekes beszámoló jelent meg a közelmúltban az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokban azokról a hatalmas méretű építkezésekről, amelyeket sok országban programba vettek. Erre a terjeszkedésre azért van szükség, mert százezrével jönnek az emberek Jehova szervezetébe. Néha további telkeket kell megvásárolni új missziós otthonok, fiókhivatalok, Béthel-otthonok és nyomdaüzemek építéséhez. Más esetekben a már meglevő fiókhivatali ingatlanokat kell bővíteni. A világszerte létező 106 fiók közül az alábbiaknál tervezünk újabb építkezéseket: Ausztrália, Bolívia, Nagy-Britannia, Dánia, Franciaország, Németország, Ghana, India, Olaszország, Japán, Korea, Libéria, Martinique, Kenya, Hollandia, Új-Zéland, Nigéria, Norvégia, Peru, Dél-Afrika, Spanyolország, Tahiti, Egyesült Államok, Zaire és Zambia.

Miként az ókori Izrael idejében, ezeket a teokratikus terveket azoknak az önkéntes adományai teszik lehetővé, akik ’értékeikkel tisztelik Jehovát’. Szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy kifejezzük hálánkat mindazoknak, akiket ’szívük arra indított’, hogy adakozzanak.

Bízunk abban, hogy Jehova szelleme a jövőben is arra ösztökéli népe tagjainak szívét, hogy támogassák ezt a mindig terjeszkedni kívánó Királyság-munkát. Ha te is indíttatva érzed magad arra, hogy segíts, küldd el hozzájárulásodat az Őrtorony Társulat helyi fiókhivatalához a saját országodban. Ha pedig az Egyesült Államokban élsz, küldd el adományodat a Titkári és Pénzügyi Hivatal címére, 25. Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201 címre. Minden egyes adományt nyugtázni fogunk.

JEHOVA ÍGÉRETEI BETELJESEDNEK

Jehova megígérte: „Akkor csordultig telnek magtáraid és új bor árasztja el préskádaidat.” Vajon szerető Istenünk teljesítette ma is ezt az ígéretét? Szellemi értelemben igen — feltétlenül teljesítette! Megnyíltak az „egek csatornái” és Jehova bőségesen árasztotta ránk áldását (Példabeszédek 3:10; Malakiás 3:10).

Figyeld meg például a „hű és értelmes rabszolga” által „kellő időben” felszolgált eledelt (Máté 24:45–47; Lukács 12:42–44). Ott van továbbá a gyülekezeti, a körzeti és a kerületi vének által biztosított szeretetteljes szellemi felügyelet. Építő jellegű körzet- és kerületkongresszusoknak örvendhetünk. Mindez a sok áldás azt tanúsítja: ’nem szenvedünk szükséget’. Ugyanez vonatkozik az „új bor” Jehova imádóira gyakorolt hatására: ’megvidámítja a szívüket’ (Zsoltárok 104:15).

De nézzük most egy más nézőpontból ezeket az áldásokat. Jehova kétségkívül ellátott minket mindazzal a modern felszereléssel, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy növelni tudjuk a „jó hír” terjesztésének gyorsaságát sajtótermékeink által és olyan formában tálalhassuk azt, ami mind a szemnek, mind a fülnek igen vonzó.

Salamon szavainak bölcsessége azonban azzal kapcsolatban, hogy ’tiszteljük Jehovát értékeinkkel’ Isten önátadott szolgáinak személyes életében is érvényesül. Vajon hogyan? Azzal, hogy „önmagukat adják” erre a „szent szolgálatra” (Róma 12:1). Kérdezd csak meg azokat a tanúkat, akik sok évet töltöttek el a szolgálatban, különösen a teljes idejű szolgálatban, vajon mit válaszolnak neked? Azt, hogy személy szerint tapasztalhatták a mindennapi életükben a zsoltáros szívből jövő szavainak a beteljesedését: „Ifjú voltam, meg is öregedtem, és mégsem láttam egyetlen igazat sem teljesen elhagyottan, sem kenyér után kutatni sarját” (Zsoltárok 37:25).

Megtaláltad-e a nyitját annak, hogyan használhatod ki a lehetőségeket Jehova tiszteletére? Aszerint is jársz el? Ha igen, biztosan tapasztalni fogod Salamon további szavainak bölcsességét: „Jehova áldása gazdagít és ahhoz nem ad fájdalmat” (Példabeszédek 10:22).