Olvasók kérdései
▪ Mi volt a Máté 16:4-ben említett „Jónás jele”?
A farizeusok és szadduceusok kérésére, akik jelt szerettek volna látni, Jézus így válaszolt: „E gonosz és házasságtörő nemzetség szüntelenül jel után kutat, de nem kap más jelet, kivéve a Jónás jelét” (Máté 16:1–4).
Azok a vallási vezetők nyilván látható mennyei jelre voltak kiváncsiak, mielőtt Messiásként fogadták volna el Jézust, mivel a várakozásukat a Dániel 7:13, 14 jövendölésének téves értelmezésére építették föl. Azt követelték, hogy a Messiás feleljen meg előre kialakított nézeteiknek, és figyelmen kívül hagyták azokat a csodatetteket, amelyeket Jézus véghezvitt, és az ő tanítását is (János 4:25–29, 42; 7:31; 9:30–33). Jézus ezért mondta a farizeusoknak és a szadduceusoknak, hogy további „jelként” nem kapnak mást, mint a „Jónás jelét”.
Jézus már hónapokkal korábban is említést tett a „Jónás jelé”-ről. Amit akkor hozzáfűzött, segít felfognunk szavainak értelmét: „Mert miként Jónás három nap és három éjjel a hatalmas hal hasában volt, úgy lesz az ember Fia három nap és három éjjel a föld szívében” (Máté 12:38–40).
Jónás bizonyos értelemben a Seolban, vagyis a sírban volt, amikor a nagy hal hasában volt, amely lenyelte őt (Jónás 2:1, 2). Azután — mintha feltámadt volna — előjött onnan, hogy teljesítse prófétai küldetését Ninivében. Hasonló dolognak kellett megtörténni Jézussal, csakhogy még csodálatosabb formában.
Jézus megjövendölte, hogy meghal és harmadnapon feltámad a halottak közül (Máté 16:21; 20:17–19; János 2:19–21). Amikor Jézus valóban feltámadt a halottak közül a harmadik napon, tanítványainak eszébe jutott, mit mondott Jézus, és ez megerősítette őket a vele kapcsolatos hitükben (János 2:22; 1Korinthus 15:3–8). Még a zsidó papok között is voltak olyanok, akik tudtak „Jónás jeléről”, valamint a keresztény üzenetről, és „kezdtek engedelmeskedni a hitnek” (Cselekedetek 6:7). De ezek mindenképpen kisebbségben voltak. A zsidó vezetők túlnyomó többsége nem engedte, hogy hatást gyakoroljanak rá Jézus csodatettei és tanítása, amikor még közöttük járt, és az ilyenek megmaradtak a régi eszméik mellett. Elvetették a „Jónás jelét”, vagyis Jézus feltámadását a harmadik napon.
▪ Miért kérik fel időnként a hallgatóságot a keresztény összejöveteleken és kongresszusokon, hogy álljanak fel az énekekhez és az imához?
Az ének és az ima régóta hozzátartozik az igaz imádathoz (1Krónika 16:7–9; Máté 26:26–30; Jakab 5:13, 14). Természetes és fontos részét képezik tehát az imádatnak Jehova tanúi gyülekezeti összejövetelein és a kongresszusok alkalmával.
Sok ének szövegeződött meg imádság vagy Isten dicsérete formájában. Amikor nagyobb csoport egységesen feláll az énekre és az imára, ezt annak lehet tekinteni, hogy tiszteletet tanúsítanak, mivel hálaadással járulnak Jehova színe elé (1Királyok 8:14, 22, 23).
Meg kell azonban érteni, hogy a Biblia szerint bármilyen testhelyzetben lehet imádkozni és Isten dicséretét énekelni. (Vö. Lukács 22:39–41; Cselekedetek 16:24, 25.) E tekintetben tehát nincs külön szabály. Ha valakinek az egészségi állapota vagy egyéb körülményei kedvezőbbé teszik számára, hogy ülve maradjon a gyülekezeti ének és ima alatt, abban nincs semmi kivetnivaló. A keresztények gyakran ülve imádkoznak a kisebb létszámú gyülekezeti könyvtanulmányozás, a házi bibliatanulmányozás és az étkezések alkalmával.