Családként végezzünk szent szolgálatot
„Nyomatékosan kérlek benneteket . . . mutassátok be testeteket élő, szent, elfogadható áldozatként Istennek, mint értelmi képességetekkel végzett szent szolgálatot” (Róma 12:1).
1, 2. a) Milyen követelményeknek kell eleget tennie egy keresztény családnak, ha elfogadható „szent szolgálatot” akar végezni? b) Vázold, milyen problémák akadályozhatják a „szent szolgálat” végzését egy keresztény család esetében?
A KERESZTÉNYI gyülekezet legkisebb egysége a család. Ha a családi körben szeretet, béke és egység légköre uralkodik, és valamennyien fontosnak találják, hogy Jehovának „szent szolgálatot” végezzenek, akkor a család díszére válhat a keresztény gyülekezetnek (Róma 12:1). Nyilvánvaló cél, hogy ilyen családok jöjjenek létre és maradjanak fenn.
2 Napjainkban sok minden akadályozza az ilyen kívánatos keresztényi családok létrejöttét. Például a férj és a feleség szükségesnek látja, hogy a család eltartása céljából eljárjon dolgozni. Ilyen esetben fennáll a lehetőség, hogy a családtagok elsodródnak egymástól. Olykor a dolgok rendszerének más-más jellegű vonzása következtében széthullhat a család, mert vagy jobban szeretne élni, mint amennyire telik, vagy azért, mert nem szívlelik meg a Biblia ama tanácsát, hogy ,elégedjünk meg élelmünkkel és ruházatunkkal’ (1Tim 6:8). A függetlenség szelleme és az önakarat útjának követése — a közös családi összefogás helyett — azt eredményezi, hogy a család széthullik és elveszíti összetartó egységét. Bármilyen hatás érje is, van egy út, amelynek követése jelentősen hozzájárulhat a keresztény család fennmaradásához.
3. Milyen út követése javasolt számunkra?
3 Ezt az utat a Hegyi Beszédben elhangzó egyik kijelentés rögzíti. Az Úr Jézus mondta: „Keressétek először a Királyságot és az ő [Isten] igazságosságát, s mindezeket ráadásul megkapjátok” (Máté 6:33). E fejtegetés ezzel az úttal foglalkozik. De nem érinti a családi élet ház körüli teendőit, csupán azt a pozitív eljárásmódot, amelyet a család követhet, amikor a Királyságot helyezi első helyre életében, és azokat a dolgokat mozdítja elő, melyek olyan boldog, szeretet légkörében élő keresztény családot eredményeznek, amely hatásos „szent szolgálatot” tud végezni Istennek.
„KERESSÉTEK ELŐSZÖR A KIRÁLYSÁGOT!”
4. Milyen öröklött állapotunkra való tekintettel van szükségünk oktatásra azt illetően, hogy hogyan nyerhetjük el Jehova tetszését? (Jer 10:23)
4 Ha valami első helyen áll az ember életében, akkor annak van elsőbbsége minden más dologgal szemben. Jézus ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg önmagát, nap-nap után vegye fel a kínoszlopát és kövessen engem” (Luk 9:23). Önmagunkról lemondani és Jézus igaz követőjének lenni azt jelenti, hogy valóban a ,Királyságot keressük először’. Az öröklött bűn következtében elménk és szívünk születésünktől fogva hajlik a rosszra, így mindannyiunknak oktatásban kell részesülnünk arról, hogy mit vár el tőlünk Isten (1Móz 8:21; Róma 5:12). Azt kell tehát megtanulnunk, hogy ,a Királyságot keressük először’, mert magunkra hagyatva folyton csak egyéni kedvtelésünket és vágyainkat fogjuk keresni. Ezért gondoskodott Jehova Szaván keresztül oktatásunkról.
5. Az 5Mózes 6:6–9 szerint mennyire volt részletes Jehovának az egykori izraeliták számára kiadott nevelési programja?
5 Jehova azt parancsolta választott népének, az egykori izraelitáknak, hogy tanítsák meg gyermekeiknek az ő törvényeit és parancsait. Ezeket a tanításokat ismételniük kellett otthon, vagy távol az otthonuktól, lefekvéskor vagy munka közben (5Móz 6:6–9). Ugyanez az oktatás ma is helyénvaló azokban a keresztény családokban, amelyek „szent szolgálatot” végeznek Istennek. Miközben megtanuljuk a Királyságot tenni az első helyre életünkben, azt is megtanuljuk, hogy felelősséget kell vállalnunk. Egyik ilyen felelősség az igazság megosztása másokkal.
AZ IGAZSÁG MEGOSZTÁSA MÁSOKKAL
6. a) Milyen megosztásban vagyunk különösen érdekeltek? b) Mennyire komoly a szülők felelőssége a megosztás tekintetében? c) Milyen akadályra hívta fel Pál apostol a figyelmet a 2Korinthus 2:14–16-ban és milyen állapotot válthat ki ez egyeseknél?
6 Nem kívánunk itt részletekbe bocsátkozni, mit értsünk anyagi értelemben a megosztáson, amely természetesen lényegesen hozzájárul boldogságunkhoz (Csel 20:35). Inkább arra a megosztásra gondolunk, amely másoknak lehetőséget biztosít az Isten Királyságába vetett keresztényi reménységnek az elnyerésére. Az egyik legszebb tulajdonság, amit a szülők gyermekeikbe átplántálhatnak, ha bennük is vágy támad, hogy megosszák a Királyság jó hírét másokkal. A gyermekek egész kicsi kortól kezdve megtaníthatók arra, hogy részt vegyenek a „Királyság jó hírének” a prédikálásában (Máté 24:14). A szülők részéről ez sok erőfeszítést igényel, mivel a Királyság üzenetet — éppen tartalma miatt — legtöbben azok közül, akik hallják, nem fogadják el vagy nem is óhajtják. Ennek oka az, hogy Sátán, „a dolgok e rendszerének istene” megvakítja az emberek elméjét, hogy ne lássák meg a Krisztusról szóló dicsőséges jó hír világosságát (2Kor 4:4). Pál apostol is ezt mondta: „[Isten] a Krisztusról szóló ismeret illatát terjeszti általunk mindenütt. Mi ugyanis Krisztus jó illata vagyunk Isten számára azok közt, akik megmentésben részesülnek, és azok közt is, akik elvesznek (elkárhoznak). Ezeknek halált jelentő halotti szag, azoknak meg az élet éltető illata” (2Kor 2:14–16, Mai Angol ford.). A probléma az, hogy az emberiség zöme ezt a mindennél fontosabb üzenetet valami holt, számára elfogadhatatlan dolognak tekinti. Ilyen emberek közt a jó hír terjesztése bizony nehéz és csüggesztő.
7. Milyen buzdításra van a gyermekeknek szükségük, hogy megmaradjanak abban, amit tanulnak?
7 Nagyon fontos szerep jut a keresztény szülőknek abban, hogy gyermekeiket e „szent szolgálatban” való részvételre neveljék. E szolgálat eredménye a „Krisztusról szóló ismeret” elterjedése, amely keveseknek nagy örömet jelent ugyan, de a többségnél teljes elutasításra talál. A szülőknek lehetőségük van arra — ez egyébként kötelességük is —, hogy már egész kicsiny korban felkészítsék őket e „szent szolgálatban” való részvételre, hogy terjesszék a Krisztusról és a Királyságról szóló jó hírt. A gyermekek sok segítséget igényelnek, míg kifejlődik bennük ez az értékelés. Ha sokan halálosnak tekintik is Isten dicsőséges üzenetét, a jó hír ifjú hirdetőinek nem szabad elcsüggedniük és elbátortalanodniuk. Nem volna helyes, ha ellankadnának és leállnának a Jehovának végzett „szent szolgálatban” (1Kor 9:16, 17).
8. a) Miért fontos a szülői példa a „szent szolgálat” végzésében? b) Miért jó, ha a szülők közvetlenül is részt vesznek az ilyen nevelésben?
8 Könnyű belátni, hogy a szülőkön állandó jelleggel nagy felelősség nyugszik, hogy életükben visszatükrözzék azt a buzgalmat és odaadást, amellyel rendelkeznek. E célból rendszeresen részt kell venniük a Királyság hirdetési munkájában. Ki kell alakítaniuk azt a szokást, hogy gyermekeik mindig elkísérjék őket a Királyság szolgálatba. Kár volna őket erre az időre másokhoz küldeni, hogy azok törődjenek velük. Senki sem vállalhatja át ezt a felelősséget tőlük. A jó példa a legjobb mód arra, hogy bevésődjenek a gyermekeink elméjébe a helyes célok és azok indítékai. Emlékezzünk a Szentírás parancsára: „Neveld fel a fiút az ő útjának módja szerint, még amikor megöregszik is, nem tér el attól” (Péld 22:6). A megfelelő nevelés érdekében az apa vagy az anya, sőt ha lehetséges, mindkét szülő legyen együtt gyermekeivel. Mint család vegyenek részt a „szent szolgálatban”.
9. Vázold, milyen két haszon származik a Királyság szent szolgálatában való közreműködéséből?
9 A „jó hír” terjesztése hasznos eredménnyel jár, ezenkívül annak a jóleső tudatát adja, hogy olyan munkát végzünk, amit Jehova megparancsolt. A gyermekek elé helyes életcélt állít. Hiú célok követése a legtöbb fiatal esetében nem vezet igazi és tartós boldogsághoz. Jehovának tetsző cél követése megelégedéssel párosuló istenfélelmet eredményez, ami a lehető legértékesebb cél. Bár a világ általában boldogságra törekszik, az istenfélő családok számára a keresztény gyülekezetben mindez elérhető, ha megragadják. A megelégedés elnyerésének sok formája lehetséges (Ef 5:15, 16).
ÚTTÖRŐSZOLGÁLAT
10. Hogyan lehet buzdítani az úttörőszolgálatra keresztény családban és milyen haszna van?
10 1980-ban világszerte több mint 137 000 Jehova tanúja vett részt a teljes idejű prédikáló szolgálatban mint úttörő. Ezek az úttörők nagy megelégedést találtak abban, hogy teljes mértékben részt vehettek a Királyságról szóló hirdető munkában. A „szent szolgálat” ez ágában sem marad el Jehova bőséges áldása. Időnként sikerül egyes családoknak úgy rendezniük dolgaikat, hogy valaki a családból beléphet a teljes idejű úttörőszolgálatba. Persze ez mindegyiküktől bizonyos mértékű áldozatot kíván. A jutalom azonban messze kárpótol mindenért. Felvetődött-e benned is annak a lehetősége, hogy valaki a családból részt vehet a „szent szolgálat”-nak ebben az ágában? Sok egyedülálló és sok házaspár, bárki, aki elkezdi az úttörőszolgálatot, először mint kisegítő úttörő, később pedig mint általános vagy különleges úttörő, úgy találja, hogy szolgálatát még a „szent szolgálat” egyéb területeire is kiterjesztheti.
MISSZIONÁRIUS SZOLGÁLAT
11. a) A „szent szolgálat” milyen más területére mehetnek sokan? b) Mennyire bizonyult értékesnek a „szent szolgálatnak” ez a végzése?
11 Már több mint 38 éve működik az Őrtorony Gileád Bibliaiskola, amely arra képez ki és készít fel embereket, hogy külföldre menjenek, ahol alkalom nyílik számukra, hogy a Királyságot keressék először. Sok keresztény apa és anya kész volt lemondani annak az öröméről, hogy gyermekeik velük együtt maradjanak és arra buzdították őket, hogy terjesszék ki szolgálatukat és segítsenek embertársaiknak külországokban. Több ezer egyedülálló testvér és testvérnő, valamint házaspár örvendett annak az áldott kiváltságnak, hogy misszionárius lehetett külföldi országokban. A „szent szolgálatnak” ebben az ágában sok áldással gazdagodtak, és eszközök voltak Jehova kezében, hogy általuk is eljusson a „jó hír” földünk távoleső területeire. Még ma is szolgálnak külföldi országokban a Gileádiskola első végzettjei közül valók. Sok esetben még most is rájuk épül az évtizedekkel ezelőtt elkezdett munka. Ha mint család vesztek részt e „szent szolgálat”-ban, képes vagy-e arra buzdítani valamelyik gyermekedet, hogy ő is részt vegyen ebben a szolgálati ágban? (Mal 3:10).
BÉTHELSZOLGÁLAT
12. Milyen szerepet játszik egyes családok „szent szolgálatában” a Béthel?
12 Az Őrtorony Társulat fiókhivatalaiban a föld minden részén Béthelotthonok működnek. Fiatal, teljesszívű, önátadott testvérek és testvérnők szolgálhatják itt Teremtőjüket ifjúságuk idején (Préd 12:1). A „szent szolgálatnak” ez a formája is sok örömet hoz azoknak, akik alkalmasak erre a munkára, mivel tevékenységük a prédikáló- és tanítószolgálatban résztvevő testvérek és testvérnők érdekét szolgálja. Sok családnak az az áldott kiváltsága, hogy gyermekeik és rokonaik a Béthelotthonban szolgálhatnak. Jóllehet a teljes idejű szolgálatnak ez a területe nem teszi lehetővé az itt szolgáló testvéreknek és testvérnőknek, hogy annyi időt töltsenek a nyilvános szolgálatban, mint az úttörők vagy a misszionáriusok, mégis van lehetőségük arra, hogy ők is terjesszék a Királyság üzenetét házról házra (Csel 20:20). Viszont olyan fontos teendőket látnak el, amelyek elősegítik az egész földre kiterjedő prédikáló munkát.
MIT TESZEL HÁT?
13. Milyen lehetőség áll rendelkezésére a keresztény családoknak?
13 Pál a korinthusi gyülekezethez intézett levelében azt írta, hogy még egy ideig Efezusban marad, mert „a tevékenység széles kapuja nyílott meg előtte” (1Kor 16:9). Jehova népe előtt is szélesre tárul ma a tevékenység vagy a „szent szolgálat” kapuja. Mi a „vég idejével” foglalkozó sok bibliai jövendölés végső beteljesedésének napjaiban élünk, amikor még a Királyságról szóló jó hírnek hirdettetnie kell bizonyságul az egész világon (Dán 12:4; Máté 24:14). Mit tesznek hát Jehova tanúinak keresztény családai? Mivel az idő korlátozott, ezt a munkát sürgősen el kell végezni. Gondoskodásban persze nincs hiány, mert Jehova gondoskodott Igéjéről, a Bibliáról, a „hű és értelmes rabszolgáján” keresztül pedig kiadványokról az istenfélő emberek javára (Máté 24:45–47). Családok tehát vannak és Jehova több ezer újabb és újabb családdal gazdagítja azoknak sorait, akik részt vesznek a Királyság hirdetésében (v. ö. Ésaiás 60:22-vel).
14. a) Milyen lényegbe vágó kérdést tehetnek fel a családok maguknak? b) Hogyan vizsgálhatjuk meg, hogy alkalmasak vagyunk-e a „szent szolgálatban” való részvételre?
14 Ezek után felvetődik a kérdés: Mit teszel te? Megragadod-e az előtted álló lehetőséget, akár mint család, akár mint egyén, hogy „szent szolgálatot” végezz a Teremtőnek? Buzdítasz-e erre másokat is? Vajon családod is a gyülekezet azon családjai közé tartozik, melyek bizonyítékát adják annak, hogy szilárd alapon állnak és vágynak arra, hogy a Királyság gyümölcseit megteremjék? Pál, amikor arról beszél, hogy a jó illat terjed azok között is, akik megmentésben részesülnek és azok között is, akik elvesznek, hozzáfűzi: „De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan nyerészkednek Isten Igéjével, hanem őszintén, mint Krisztus szolgái Isten színe előtt beszélünk, mint akiket Isten küldött” (2Kor 2:16, 17, TEV).
15, 16. a) Mit tehetnek egyesek azért, hogy a Királyság érdekeket még jobban előmozdítsák? b) Milyen áldások kísérik megnövekedett „szent szolgálatunkat”?
15 A keresztény családok, amikor a családi körben a szeretet, a béke és az egység légkörének kialakításán fáradoznak, és a Királyságot teszik első helyre életükben, és amikor leülnek és költségvetést készítenek, úgy találják, hogy hozzá tudnak járulni a maguk szerény közreműködésével ahhoz, hogy a valaha hirdetett legfontosabb üzenet: Isten felállított Királyságának „jó híre” általuk is eljusson a földön az emberekhez. Őszinte, egyesült erőfeszítéseiket Jehova áldása kíséri, és az ő áldásaiban nincs semmi fájdalom (Péld 10:22).
16 Miért ne ülne le az egész család, és miért ne vizsgálná meg, mit tesz és mit tehetne a jövőben? Ha igazán becsületesek vagyunk, be kell vallanunk, hogy egy kis többlet erőfeszítéssel családi szinten még jobban ki tudnánk venni részünket Jehova „szent szolgálatából”. Ne felejtsük el, Jehova nem kér többet tőlünk, mint ami ésszerű. Az ő iránta, a családunk és általában az emberiség iránti szeretetünk ösztönözzön arra, hogy önvizsgálatot tartsunk és döntsük el, mit tehetnénk még. Gondoljunk „szent szolgálatunk” különböző ágaira, a Krisztus tanítványaiként végzett dicsőséges szolgálatunkra (2Kor 4:9). Terjesszük ezért ügyünket Jehova elé imában, kérjük útmutatását és segítségét elvégzendő erőfeszítéseinkkel kapcsolatban. Az isteni önátadással sok áldás párosul, és a jövő a valódi élet ígéretét tartogatja számunkra a dolgok isteni új rendjében (Máté 25:34; 1Tim 6:6, 17–19).
AMIT JÓ LENNE MEGBESZÉLNI A CSALÁDBAN
◻ Azon túlmenően, hogy személy szerint is alkalmazni kívánjuk Jézusnak a Máté 6:33-ban feljegyzett szavait, miért fontos az, hogy a családok közösen is alkalmazzák ezeket a szavakat?
◻ Hogyan vehetnél részt még nagyobb mértékben a családi tanítási programban, amely a Királyság-üzenet másokkal való megosztására neveli a gyermekeket?
◻ Mit gondolsz, milyen változtatások szükségesek a saját családodban ahhoz, hogy a gyermekek még jobban részt vegyenek ebben a munkában?
◻ A „szent szolgálat” mely ágait lehetne ésszerű módon célul kitűzni magad elé, vagy a családod egyes tagjai elé?
◻ Hogyan működhetne együtt a családod abban, hogy legalább egyikőtök elérhesse ezt a kitűzött célt?
[Kép a 26. oldalon]
A fiatalok létfontosságú tanulságokat vonhatnak le abból, amit szüleiknél látnak a krisztusi üzenet terjesztése közben
[Kép a 27. oldalon]
Sok olyan fiatal, aki a családjával együtt „szent szolgálatot” végzett, nagy örömmel szolgál most, mint teljes idejű úttörő
[Kép a 28. oldalon]
A Béthelszolgálat igazi megelégedést hoz. Igen lényeges részvételt jelent a világraszóló „szent szolgálatban”