Jézus így folytatta: „Ha tehát ti, gonosz létetekre, tudjátok, miként adjatok jó dolgokat a gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jó dolgokat azoknak, akik kérik tőle?” (Máté 7:11.)

A földi atyák, noha „gonoszok” az eredeti bűn következtében, nem adnak a gyermekeiknek káros dolgokat, amelyek csupán annak látszanak, amit kértek. Az emberi szülők inkább igyekszenek „jó ajándékokat” adni leszármazottaiknak. „Mennyivel inkább” teszi ezt Isten, kinek szeretete tökéletes, és meghallgatja hűséges imádóinak könyörgéseit. (1Ján 4:8.) Megadja szolgáinak a „jó dolgokat”, különösen szent szellemét, amely megerősítheti őket, hogy tovább végezzék a szent szolgálatot, mely megfelel Isten követelményeinek. (Hasonlítsd össze a Lukács 11:13-mal!) A Legfelségesebb azonban csak azoknak adja meg ezt, akik „kitartóan kérik tőle”.

Ezután Jézus egy viselkedési szabályt adott, amely azóta híressé vált: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek nektek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg nekik; valójában ez az, amit a Törvény és a Próféták jelentenek” (Máté 7:12.).

Isten atyai érzelmekkel viseltetik szolgái iránt, amikor meghallgatja az imáikat. „Ezért” ők viszonzásként helyes módon kell hogy kezeljék embertársaikat. Csakis így bizonyulhatnak az Isten fiainak, vagyis olyanoknak, akik utánozzák jóindulatát és akiknek imáira a mennyei Atya készségesen válaszol. (Hasonlítsd össze a Máté 5:44–48 és az 1Péter 3:7-tel!)

Ezzel az „aranyszabállyal” kapcsolatban az A Pattern for Life (Egy életminta) című könyv megállapítja:

„A szabály párhuzamát megtalálhatjuk mind zsidó, mind pogány forrásokban, ami azt bizonyítja, hogy Isten nem hagyta tudatlanságban az embereket a legmagasabb rendű erkölcsöket illetően a Krisztus eljövetele előtt. Tóbiásnál (az apokrif könyvek egyike) a 5:15-ben olvassuk: ’Amit gyűlölsz, azt másnak se tedd.’ Hillel (aki Jézus ideje körül élt rabbi volt) ezt mondta: ’Ami gyűlöletes a számodra, azt senki másnak se tedd.’ A sztoikusoknak is volt egy mondásuk: ’Ne tedd másnak, amit nem szeretnél, ha veled történne.’ Konfuciusznál olvassuk: ’Ne tedd másnak azt, amit magadnak nem kívánsz.’”

Ezek a mondások azonban mind negatív vonatkozásúak, arra buzdítják az embereket, hogy ne bánjanak úgy az emberekkel, ahogyan nem szeretnék, ha velük bánnának azok.

Azok, akik megszívlelik Isten Fiának parancsát, többet tesznek annál, hogy csupán kerülik a másokkal szembeni rossz bánásmódot. Maguk kezdeményezik, hogy jót tegyenek az embertársaikkal, igen, mindazt megteszik, ’amit szeretnének, ha azok velük megtennék’. Összehasonlítva ezt a hasonló, negatív típusú nem bibliai írásokkal, A.B. Bruce The Expositors Greek Testament (A Görög Iratok Magyarázatai) c. művében megjegyzi:

„A negatív az igazság területére korlátoz bennünket; a pozitív a nagylelkűség és az irgalom területére visz, így magában foglalja mind a törvényt, mind a prófétákat. Mi többet szeretnénk, mint amire igényt tarthatunk — hogy a szükségben segítsenek, a küzdelemben buzdítsanak, a rágalmazás ellen megvédjenek és barátságosan bánjanak velünk, ha háttal a falnak állunk. Krisztus mindezt nagylelkűen, jóindulatúan megtenné velünk; nemcsak igazságos, hanem jó is lenne hozzánk.” (Lásd Róma 5:7)

„A Törvény és a Próféták” lényeges ihletett írásokra utalnak. Amikor az emberek úgy bánnak másokkal, amint szeretnék, ha velük bánnának, akkor az Isten törvénye mögött rejlő valódi szellemmel összhangban cselekszenek. „Senkinek semmivel ne tartozzatok”, írja Pál apostol, „kivéve, hogy egymást szeressétek; mert aki embertársát szereti, a törvényt betöltötte. Mert a törvénygyűjtemény: ’Ne kövess el házasságtörést, ne gyilkolj, ne lopj, ne irigykedj’ és bármilyen más parancsolat ebben a mondásban foglalható össze, éspedig így: ’Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’ A szeretet nem cselekszik rosszat a felebarátnak; a szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13:8–10; hasonlítsd össze a Máté 22:37–40-nel!)