A háború után új megvilágításban értékelték Jézusnak a János 10:16 versében feljegyzett prófétai szavait. 1921-ben a Watch Tower Society kiadta az „Isten hárfája” c. könyvet, amely a 345. oldalon az 577. és 579. bekezdésben ezt mondta:

„A megmentésben részesülők nem korlátozódnak csak azokra, akik a mennybe mennek, ez kitűnik Jézus következő szavaiból: ’Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szavamra’ (Ján 10:16). Ez az „akol” az egyházat jelenti, s miután megtörtént ennek az osztálynak a kiválasztása, mindenkinek meg kell ragadnia az alkalmat, hogy Krisztus aklába jöjjön. (Ján 10:16, Authorized Version) És ez azért is igaz, mert drága vérén Krisztus őket is megvásárolta.

Isten Dávid prófétával ezt íratta le: ’Eljön minden nép, akit alkottál, és imádnak téged Uram, és dicsőítik a te nevedet’ (Zsolt 86:9). Ez újabb megerősítése annak, hogy mindenki kell, hogy alkalmat kapjon erre.”

13. Az 1923-ban Los Angelesben megtartott kongresszuson a főelőadás hogyan hozta összefüggésbe Jézus juhokról és kecskékről szóló példázatát és a János 10:16 versét?

¹³ 1923-ban Los Angelesben (Kalifornia) kilenc napos kongresszust tartottak. A kongresszus csúcspontja az augusztus 26-án, vasárnap a Coliseumban megtartott nyilvános előadás volt. Az előadás témája Jézus juhokról és kecskékről szóló példázata volt a Máté 25:31–46 alapján. A példázat magyarázata eltért a kereszténység korábbi szokványos magyarázatától. Felismerték, hogy az itt említett „juhok” és Jézusnak a János 10:16-ban megjövendölt „más juhai” azonosak. Az említett előadásban ez a fejtegetés megjelent a Watch Tower folyóirat 1923. október 15-i számában (310. oldal, a 32. bekezdés):

„Hisszük, hogy a névleges egyházban milliók vannak, akik az úr iránti tiszteletből kitartanak és a névleges egyházat bizonyos értelemben úgy tekintik, mint amit az Úr felhasznál. Ezek közül sokan nem igénylik, hogy az úrra felszenteljék őket, nincs mennyei reménységük vagy vágyódásuk. Úgy hisszük, itt kell megtalálnunk azt az osztályt, amelyet Urunk juhoknak nevezett (Ján 10:16). Következtetésünk tehát az, hogy a példázatbeli juhok is, kecskék is egyaránt keresztényeknek vallják magukat a kereszténységen belül; mindketten vallják, hogy az úr nevében végzik munkájukat (Máté 7:21–23).”

14. Az Őrtorony folyóirat 1924. január 15-i száma mit közölt a „más juhok” összegyűjtésének idejéről?

¹⁴ A következő évben a Watch Tower 1924. január 15-i száma ezt a további magyarázatot közölte (26. oldal, 2. és 3. bekezdés):

„,És hozzá gyülekeznek a népek’ (1Mózes 49:10).

Ez olyan prófétai kijelentés, amely Krisztus munkájára vonatkozik. Elérkezett az idő arra, hogy ez is beteljesedjék. Ez azt jelenti, hogy minden nemzetiségű, fajú és nyelvű ember, aki vágyik az igazságosságra és szereti azt, az Úrhoz lesz összegyűjtve. Jézus mondta: ’Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell és hallgatni fognak a hangomra, és lesz egy nyáj, egy pásztor’ (Ján 10:16). A juh békés, tanítható, szelíd állat. Találóan szemléltetheti a békeszerető és a jobb dolgokra vágyódó embereket.”

15. Az Őrtorony 1934. augusztus 15-i száma hogyan mutatott rá, hogy Isten jósága a kicsiny nyáj megmentésén kívül mások megmentését is lehetővé teszi?

¹⁵ Egy évtizeddel később a Watchtower 1934. augusztus 15-i száma első bekezdésben (243. old.) ezt mondta:

„Jehova szerető kedvessége kiterjedt azokra is, akik szorgalmasan törekednek akarata megismerésére és cselekvésére. Kiterjeszti jóságát mindazokra, akik hisznek az úr Jézus Krisztusban (Ján 3:16). Jézus Krisztus az élet Istentől rendelt útja, de nem mindenki lesz szellemi teremtmény, aki életet nyer. Vannak más juhok, akik ’nem e kicsiny akolból valók’ (Ján 10:16). Az utóbbiakhoz, vagyis a ’más juhokhoz’ intézi majd szavait Jézus Krisztus, miután eljön templomához, hogy ítélkezzen: ’Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ alapítása óta számotokra előkészített királyságot.’ (Máté 25:34)”

(Lásd a 28. bekezdést is a 248. oldalon!)

16. 1933-ban Washingtonban (D.C.) megtartott kongresszuson hogyan értették meg, hogy milyen „juhokhoz” tartozik a „nagy sokaság” és másnap a külön meghívottak közül több százan hogyan reagáltak erre a felvilágosításra?

¹⁶ A következő, 1935-ös év korszakalkotónak bizonyult. Washingtonban (D.C.) nagyjelentőségű kongresszusra jöttek össze a keresztények. Erre az alkalomra különösen azokat hívták meg, akik a jó Pásztor „más juhai” kívántak lenni. Ez egyben jelezte, hogy konkrét lépés történt a „más juhok” (vagy „jonadábok”) összegyűjtésére, akiket annak a földi „nagy sokaságnak” tartottak, amelyről a Jelenések 7:9–17 vers jövendölt. A kongresszuson résztvevők közül sokan készséggel kinyilvánították, hogy a „nagy sokasághoz” tartoznak. Ennek azzal is tanújelét adták, hogy másnap 840-en jelentkeztek vízben való alámerítkezésre, hogy így szemléltessék feltétlen önátadásukat Jehova Istennek a jó Pásztor, Jézus Krisztus által.

Mivel Istennek az volt a szándéka, hogy egy népet válasszon a neve számára a nemzetek közül’, így 1931 júliusában ezzel az isteni szándékkal összhangban megszületett a „Jehova tanúi” név. Ez alkalommal hivatalosan és határozat formájában is bejelentették a világnak, hogy mostantól kezdve ez a neve Isten felszentelt és alámerített népének. A jelenlevők közül több ezren, akik a jó Pásztornak ebbe az „aklába” tartoztak, elfogadták és felvették ezt az írás szerinti nevet (És 43:10). A Columbus-i (Ohio) kongresszuson rögtönzött példa nyomán szerte a világon az ’ehhez az akolhoz’ tartozó minden gyülekezet az új név felvétele mellett döntött.

¹⁹ Jézus Krisztus különbséget tett a juhai között, voltak „ebből az akolból valók” és „más juhok”. Az 1884. évi English Revised Version szerint ezt mondta: „Vannak nekem más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók: őket is elő kell hoznom és ők hallgatnak szómra, és lesznek egy nyáj, egy pásztor.”

²⁰ Akik „ebből az akolból valók”, Isten szellemi szervezetének részét alkották, mivel ők a Jelenések 12:17-ben említett Isten asszonya szellemi „magva maradékai”. Mivel a „más juhok” nem tartoznak ehhez az „akolhoz”, ők nem része Isten szellemi szervezetének. ők nem részei a „kicsiny nyájnak”, amelynek a mennyei Atya a „királyságot” adja (Luk 12:32). De 1935 tavaszán a jó Pásztor, Jézus Krisztus végérvényesen kezdte előhozni a földi reménységgel rendelkező más juhokat, hogy együtt legyenek az „ebből az akolból való” elismert, szellemtől nemzett maradéktagokkal. Ők azok a „juhok”, akikről a Máté 25:31–46-ban feljegyzett kecskékről és juhokról szóló példázat jövendölt. A jó Pásztor így most az ’ebből az akolból való juhait’ egyesíti a ’más juhokkal’, hogy ’egy nyájat’ alkossanak az „egy Pásztor” irányítása alatt. Így lesz az „egy nyájból” egy szervezet.

²¹ Ez a közös alapja annak, hogy minden juhhoz hasonló ember — függetlenül reménységétől — most egy szervezetként működjön együtt a földön. A két osztály elkülönülése természetesen be fog következni, már csak azért is, mert az ’ebből az akolból való juhok’ egyszer befejezik hűséges földi pályafutásukat és részük lesz az „első feltámadásban”, hogy a láthatatlan mennyei szervezetbe olvadjanak bele (Jel 20:4, 6). Ha a „kicsiny nyáj” tagjai mind eltávoznak, a megmaradó „más juhok” között újabb intézkedésre kerül sor, hogy valamennyien összhangban szolgálhassanak a nagyobb Dávid, a messiási király, Jézus Krisztus alattvalóiként (Jel 22:16).