„A hátralevő idő rövidebb lett”
1. Miből gondolják egyesek, hogy elfogy az emberiség ideje?
A DOLGOK jelen rendszerének lassan elfogy az ideje. Éppen emiatt jutottak sokan arra a végkövetkeztetésre, hogy az emberiség puszta létét is veszély fenyegeti. Oly közelinek látszik ma a nukleáris tömeghalál, mintha csupán „három perc választana el bennünket éjféltől”!
2. Mit mondott egy újságíró a nukleáris veszélyről?
2 Az ausztráliai újságíró, Nick Brash, „The Shadow of the Bomb” („A bomba árnyéka”) című írásában kijelentette: „Mindössze félkilónyi gelignit elegendő ahhoz, hogy darabokra tépjen egy embert. Ma azonban annyi nukleáris robbanóanyagot tárolnak a világon, hogy négy tonna gelignitnek megfelelő mennyiség jut belőle a földön élő minden egyes férfi, nő és gyermek számára. Több mint 500 milliárd dollárt fektettek nukleáris fegyverekbe, és több mint 40 milliárdot költenek még fegyverekre világszerte ebben az esztendőben [1983]. Ez a tömegpusztítás félelmetes fegyvertára! Olyan ez, mintha egyetlen szúnyogra 10 kanna rovarölőszert fújnánk!” (The Sun Weekend Magazine [Melbourne, Ausztrália] 1983. április 23-i száma.)
3. Mit mondhatunk egy nukleáris háború várható hatásáról?
3 Aligha tudjuk elképzelni egy nukleáris háború hatását. Sok száz millió ember halálán kívül az egész földet beborító radioaktív hamutakaró, az ökológiai hatás és ehhez hasonlók hihetetlen pusztítást végeznének az egész világon társadalmi, politikai és gazdasági téren. Dr. Brian Martin, az Australian National University (Ausztráliai Nemzeti Egyetem) fizikusa és kutatója elismeri: „Egyszerűen kevés az ismeretünk ahhoz, hogy előre megmondjuk teljes bizonyossággal a nukleáris háború egész földre kiterjedő összes következményét.”
4. a) Miért lehetünk biztosak abban, hogy az emberiség nem fogja kipusztítani önmagát egy nukleáris tömeggyilkosságban? b) Honnan tudjuk, hogy a dolgok jelen rendszerének fogytán van az ideje?
4 A jövő igen fenyegetőnek látszik. De ti, Istent szerető emberek, ne féljetek! Jóllehet nem sok ideje van már a dolgok jelen rendszerének, az emberiség mégsem pusztítja el önmagát egy nukleáris tömeggyilkosság zűrzavarában. Efelől biztosak lehetünk, mert Jehova, a „föld megformálója és alkotója” „nem zűrzavarnak teremtette, hanem azért formálta meg, hogy lakjanak rajta” (Ésaiás 45:18, Byington). Természetesen ahhoz, hogy az emberiség megmeneküljön a megsemmisüléstől, sürgős emberfeletti cselekvésre van szükség és véget kell vetni a dolgok jelen rendszerének, valamint nukleáris őrületének. Szerencsére a földbolygó és az emberiség Teremtője nemsokára elpusztítja ezt a gonosz, öngyilkos rendszert. Azért van hátra kevés ideje, mert „Jehova nagy napja” immár küszöbön van! (Sofóniás 1:14–18). Ámde milyen vigasztaló az a tudat, hogy a számonkérés gyorsan közeledő napján ’Jehova megoltalmazza mindazokat, akik szeretik őt, a gonoszokat pedig megsemmisíti’ ! (Zsoltárok 145:20).
Mennyi idő van még hátra?
5. A Jelenések 6:9, 10 szerint, minek a megtudása érdekelte nagyon Jézus felkent követőit?
5 Isten kétségtelenül cselekedni kezd az ellenségei ellen. De meddig tart még, amíg véget vet ennek a gonosz rendszernek és elhozza a béke és igazságosság új rendjét? Talán Jehova egyik tanújaként szeretnéd tudni a választ erre a kérdésre. Ebben a tekintetben talán hasonlítasz a Jelenésekben ábrázolt megölt felkent keresztényekre, akik így kiáltanak fel: „Szuverén Úr! Te szent és igaz! Meddig tartod még vissza magad az ítélettételtől, és nem állsz bosszút a vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jelenések 6:9, 10). Igen, azok a felkentek jelképes módon tudni akarták, mikor áll bosszút Isten a vérükért. Nem kétséges, hogy Jehova Tanúi ma mindannyian nagyon kiváncsiak arra, hogy mikor jön el „a mindenható Isten nagy napjának csatája” Armageddonkor! (Jelenések 16:14–16).
6., 7. a) Mit mond Pál az 1Korinthus 7:29-ben az idővel kapcsolatban? b) Péter melyik kijelentése hangsúlyozza azt a tényt, hogy a dolgok jelen rendszerének katasztrófális vége lesz?
6 Azok a felkent tanúk, akiknek a vérét kiontották Jehova iránti hűségükért, jutalomra vártak, mert a Biblia így szól róluk: „És mindegyikük fehér ruhát kapott, és közölték velük, hogy nyugodjanak tovább még egy kis ideig, amíg betelik rabszolgatársaik és testvéreik száma is, akiket még meg fognak ölni, miként őket is megölték” (Jelenések 6:11). Biztosak lehetünk abban, hogy Isten azonnal cselekvésbe lép az általa kiszabott időben. Nagyon is helyénvalóak Pál apostolnak az 1Korinthus 7:29 szerinti szavai: „A hátralevő idő rövidebb lett.”
7 Pál szavai nem csupán bátorságot öntenek Jehova modernkori szolgáiba, de egyben azt is megmutatják, hogy a keresztényeknek az életüket arra a sürgős munkára kell összpontosítaniuk, amelyet Isten jelölt ki számukra. Hasonló értelemben írta Péter apostol: „Minden dolog vége elközeledett” (1Péter 4:7). Péter tudta, hogy ez a rendszer katasztrófális módon véget ér. Most éppen abba az irányba halad!
8. Milyen hatással legyen Jehova népére az a tény, hogy közel van ennek a rendszernek a vége?
8 Mind Pál, mind Péter azt a tényt hangsúlyozza, hogy a dolgok jelen rendszere pusztulásra van ítélve. Olyasmi ez, amiről a keresztényeknek sohasem szabad megfeledkezniük. A vég a mi időnkben fog bekövetkezni, és minden jel arra mutat, hogy bizony nagyon is közel van. Tükrözze hát a mi életmintánk nap mint nap ezt a meggyőződésünket! Azonkívül az a tény, hogy alaposan benne vagyunk már a régi rendszer végnapjaiban, töltsön el minket azzal az elhatározással, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a jó hír terjesztésének sürgős munkájában a Jehova megtisztított és buzgó tanúiként (Titus 2:13, 14).
Mélyen bent a „végidőben”
9. Általában mivel vannak elfoglalva az emberek ma, és létezett-e ilyesmi azelőtt?
9 Jézus Krisztus megjövendölte, hogy láthatatlan jelenléte idején az emberek az élet dolgaival lesznek elfoglalva. Éppen úgy nem figyelnek oda, mint Noé és Lót idejében. „Úgy lesz az Emberfia napjaiban is” — mondta Jézus láthatatlan jelenlétének arra az idejére utalva, amikor az ítélet végrehajtására kerül ezen a gonosz rendszeren (Lukács 17:26–30).
10., 11. Milyen bizonyíték mutatja, hogy a dolgok jelen rendszerének a vége közel van?
10 Vegyük figyelembe a Máté 24, a Márk 13 és a Lukács 21. fejezetében feljegyzett próféciákat is. Jézus előre bejelentette az ember hatáskörét meghaladó dolgokat — mint például járványos betegségeket és nagy földrengéseket. Azonkívül 1914 óta nagy mértékben ’megnövekedett a törvénytelenség’. Ma az újsághírek, különösen a nagyvárosokban gyakran tele vannak a bűnesetek és a megvesztegetések felsorolásával. Ez többet jelent egyszerű bűnügyi statisztikánál, mert ma a törvényes korlátozások semmibevevésének a szelleme uralkodik, és az emberek nagy többségében határozottan kihül a szeretet (Máté 24:12).
11 Ott van azután a „nemzetek gyötrődése”, amely szintén nyilvánvaló, mivel az emberek nem látják a kivezető utat az egyre szaporódó nehézségeikből (Lukács 21:25, 26). És egyre fogy ennek az 1914-es „nemzedék”-nek a száma, amely nemzedék nem múlhat el, mielőtt mindazok beteljesednének, amiket Jézus a mi időnkre megjövendölt (Máté 24:34). Ez újabb jele annak, hogy ennek a rendszernek a vége közel van.
12. Kétségtelenül mi a legfőbb bizonyítéka annak, hogy mélyen benne vagyunk a „végidő”-ben?
12 Még sok egyéb bizonyítékot fel lehetne sorolni annak igazolására, hogy mélyen benne vagyunk a „végidő”-ben (Dániel 12:4). De kétségtelenül az a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy közel van ennek a rendszernek a vége, hogy Jehova Tanúi az egész világon végzik a Királyságnak a munkáját. Ilyesmi azelőtt sohasem volt. Igen, a földünk 205 országában Jehova több mint 2 650 000 Tanúja buzgón terjeszti azt a szívet melegítő üzenetet, amely szerint Krisztus 1914 óta királyi hatalomban uralkodik. És Jézus kijelentette, hogy amikor a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön, akkor „jön el a vég” (Máté 24:14).
Éljünk a bibliai tanáccsal összhangban!
13. Hogyan kell tekintenünk Pálnak azt a kijelentését, hogy ’akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem volna’?
13 Mivel a hátralevő idő nyilvánvalóan igen rövid és a vég közel van, Jehova népének összhangban kell élnie az olyan bibliai tanáccsal, mint ami Pál apostolnak az 1Korinthus 7:29–31. verseiben jut kifejezésre. Közvetlenül azután, hogy kijelentette: „a hátralevő idő rövidebb lett”, az apostol ezt írta: „Ezentúl azok, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem volna.” Az apostol nem azt akarta itt mondani, hogy a keresztény férj hagyja figyelmen kívül a feleségét. Nem, hanem miközben hűséggel eleget tesz házastársi kötelességeinek, a szíve és az elméje elsősorban az Istennel való kapcsolatára irányuljon, és arra törekedjen, hogy a házassága is elősegítse ezt.
14. Az 1Korinthus 7:30 szerint hogyan tekintsenek a Királyság hírnökei a személyes nehézségeikre, stb.?
14 A 30. versben Pál így folytatja: „És a sírók olyanok legyenek, mint akik nem sírnak, és az örvendezők, mint akik nem örvendeznek, és akik vásárolnak, mintha semmijük sem lenne.” Vajon mit jelent ez? Ezek az ihletett szavak aláhúzzák azt a tényt, hogy a személyes ügyek, akár tulajdonjavakról, akár bánatról vagy örömről legyen szó, nem a legfontosabbak a Királyság szolgái számára. „Az idő és az előre nem látott dolgok” hirtelen ránk törhetnek és váratlanul megváltoztathatják a körülményeinket (Prédikátor 9:11, [9:13, Károli]; Jakab 4:14). Ezért nem lenne bölcs dolog annyira belemerülni a bánatba, a nyomorúságba és a különféle személyes gondokba, hogy azok súlyos kihatással legyenek a szolgálatunkra, arra a kiváltságos tevékenységünkre, amelyet a Királyság jó híre prédikálásában kifejtünk.
15. Miért jelentené az ostobaság csúcspontját az, ha a keresztény nagyon belemerülne személyes dolgaiba, úgymint az anyagi javak megszerzésébe és ehhez hasonló dolgokba?
15 Az 1Korinthus 7:31-ben Pál apostol ezt mondja: „Akik igénybe veszik a világot, [olyanok legyenek], mintha nem vennék igénybe teljesen.” Mivel a világi emberekből hiányzik a Biblián alapuló reménység, teljesen leköti őket a mindennapi szükségletekről való gondoskodás, és a sokféle törekvés. Gyakran az a vágy hajtja őket, hogy anyagi javaikkal gyakoroljanak benyomást másokra. János apostol azonban világosan kifejtette: „az élet javainak látványos mutogatása”, annak a kinyilvánítása, „ami a világban van”, „nem az Atyától ered, hanem a világtól”. És János biztosít minket arról, hogy „a világ azonban elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:16, 17). Az ostobasság csúcspontja lenne tehát, ha bármelyik keresztény — aki előtt ott áll az örök jövő lehetősége — személyes ügyeivel lenne elfoglalva és nem maradna ideje a Királyság érdekeire (Máté 6:25–32; vö. Filippi 2:19–22; 2Timótheus 4:10). Jóllehet nem helytelen dolog hasznos anyagi javaknak, sőt néha egészséges élvezeteknek örvendeni, sohasem szabad megengednünk, hogy ezek kerüljenek az életünk gyújtópontjába (Lukács 12:15).
16. Milyen a világiak magatartása általában, és milyen célokért küzdenek; ezzel szemben mi legyen a legfontosabb Jehova szolgái számára?
16 Nem ritka dolog, hogy világi emberek, vagy olyanok, akikből hiányzik az igazi szellemi gondolkozás, panaszkodnak a sorsuk miatt. (Vö. Júdás 16.) Ha betegesek, folyton amiatt siránkoznak, hogy nem érzik jól magukat. Ugyanúgy a szegények amiatt panaszkodnak, hogy nem lehetnek gazdagok. Nos, az olyan dolgok, mint a jó egészség és a nagy gazdagság az életük mindent felemésztő céljává lehet! Azért harcolnak, hogy ezt a célt elérjék, és a kudarc mélységes lehangoltságot idéz elő náluk. Jehova önátadott népénél azonban „a szent szolgálat” a legfontosabb (Róma 12:1, 2). Igaz, hogy bár Jehova szolgái vagyunk, nekünk is megvannak a nehézségeink, gondjaink. Ámde ezek miatt nem zúgolódunk, s nem panaszkodunk a sorsunk miatt. Van Istentől kapott feladatunk, amelyet el kell végeznünk, és ez az áldott tevékenység köti le elsősorban a figyelmünket. Természetesen azért vagyunk vidámak, mert a Királyság érdekeit tesszük az első helyre az életünkben (Máté 6:33).
17. A figyelem elterelése lehető eseteire való tekintettel, mit ne engedjen meg magának Jehova népe?
17 Mi hát a bölcs eljárás Jehova szolgái számára? Nos, igénybe vehetünk néhány dolgot és szolgáltatást, amit a világ felkínál, de sohase engedjük meg, hogy a figyelmünket elvonó dolgok eltérítsenek bennünket az Isten szolgálatától! (Lukács 21:34–36). Emlékezzünk arra, hogy a dolgok jelen rendszerében semmi sem állandó. Éppen a változandósága lehet a figyelem elterelésének a forrása. Igen, ahogyan Pál mondja: „A világ színtere változik” (1Korinthus 7:31). De mi nem engedjük meg, hogy ez elvonja a figyelmünket Jehova szolgálatától.
Végezzük szorgalmasan az Úr munkáját!
18. a) Mivel 1914 óta annyira benne vagyunk a „végidő”-ben, milyen munkával töltsük meg az életünket? b) Ha az Úr munkájával vagyunk elfoglalva, mi történik valószínűleg az élet gondjaival a mi esetünkben?
18 Mivel szellemi megkülönböztető képességgel rendelkezünk, elismerjük, hogy döntő bizonyítékok mutatják: 1914 óta „a vég idején” élünk. Ezért semmiképpen nem akarjuk teljesen igénybe venni a világot, mintha valamiben hiányt szenvednénk, ha nem így cselekszünk. Töltse be az életünket az „Úr munkája”! Legyen ’sok tennivalónk az Úr munkájában, mivel tudjuk, hogy fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban’ (1Korinthus 15:58). Foglaljon le minket teljesen a Királyság igazságainak a prédikálása és tanítása. És akkor valószínűleg mi lesz majd az élet gondjaival? Nos, azok fokozatosan a háttérbe szorulnak, és nem lesznek annyira fontosak, nem zavarnak annyira bennünket!
19. Mit jelent ’mindvégig kitartani’?
19 Amikor Jézus e rendszer utolsó napjaival kapcsolatos nagy próféciáját elmondta, figyelmeztette követőit, hogy ’minden ember gyűlöletének célpontjai lesznek’ az ő neve miatt. Ámde hozzáfűzte: „De aki mindvégig kitart, az menekül meg” (Márk 13:10–13). A mi számunkra, akik átadtuk magunkat Jehovának, a „vég” jelentheti „a dolgok jelen rendszerének a befejezését”, vagy jelentheti a saját halálunkat, talán úgy, hogy előtte szenvednünk kell az üldözőink kezétől (Máté 24:3). Mindkét esetben korlátozott idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy végezzük az Úr munkáját. Miért ne lennénk hát szorgalmasak és buzgók a Királyság üzenetének hirdetésében? Nem kétséges, hogy annak kell lennünk!
Nagyon is itt az ideje, hogy tevékenyek legyünk!
20. Hogyan mutathatták meg a babiloni fogságból megszabadult izraeliták, hogy törődtek Jehova imádatával?
20 Amikor a zsidó száműzötteket szabadon engedték a babiloni fogságból az i. e. hatodik században, dönteniük kellett. Visszatérnek-e hazájukba és helyreállítják-e ott Jehova imádatát, vagy Babilonban maradnak? Azok az izraeliták, akik a városban maradtak, nem voltak feltétlenül gonoszak, hiszen az idős Dániel is köztük volt. A visszatérő maradéknak anyagi és erkölcsi segítséget nyújthattak, és „önkéntes áldozatot” is küldhettek velük Jehova háza számára Jeruzsálembe (Ezsdrás 1:2–4). Segíthettek tehát előmozdítani az igaz imádatot. Milyen boldogok lehettek Jehova imádói mind, amikor a maradék elindult hazafelé és magával vitte Jehova templomának szent edényeit! Akik a szent tárgyakat vitték, meg kellett győződniük arról, hogy kellőképpen megtisztultak-e a babiloni vallás minden lehetséges szennyétől és erkölcsi tisztátalanságától (Ésaiás 52:11).
21. a) Milyen kérdések vetődnek fel, amelyeket meg kell vizsgálnod? b Mivel „a hátralevő idő rövidebb lett”, mit mondhatunk el a jó hír terjesztésének a lehetőségeiről?
21 Vajon te is oly mértékben törődsz a tiszta imádattal, mint azok a szabadon bocsátott izraeliták huszonöt évszázaddal ezelőtt? Örömteljes kiváltságnak tartod, hogy szent szolgálatot végezhetsz Jehovának, mint az ő megtisztított és buzgó szervezetének a tagja, aki tiszteletben tartja az ő szent nevét? Észreveszed-e a számtalan bizonyítékot, amelyek azt mutatják, hogy mélyen benne járunk a „végidő”-ben? Ha igennel válaszolsz ezekre a kérdésekre, akkor győződj meg arról is, hogy valóban helyes tevékenységbe kezdesz-e éppen most. Összpontosítsd minden figyelmedet a Királyság érdekeire, hogy első helyen álljanak az életedben. Mivel „a hátralevő idő rövidebb lett”, egyre nagyobb fontosságot kapnak a jó hír terjesztésére vonatkozó mostani lehetőségeink. Áldottak azok, akik az életüket a Királyságra összpontosítják Jehova lojális Tanúiként, és bőven van tennivalójuk a jó hír prédikálásában, amíg van rá idő!
Milyen választ adnál rá?
◻ Miért van fogyóban a dolgok jelen rendszerének az ideje?
◻ Honnan tudjuk, hogy mélyen benne járunk a „végidő”-ben?
◻ Ha sok tennivalónk van az Úr munkájában, valószínűleg mi történik a nehézségeinkkel, gondjainkkal?
◻ Mivel a vég közel van, mire kell összpontosítanunk az életünket?
[Kép a 19. oldalon]
Az élet semmi problémája se térítse el figyelmünket a királysághirdetés munkájától