³ Így ma is nyomás nehezedik ránk, hogy visszatérjünk e világ sötétségébe. Sajnálatosan, néhány keresztény engedett a nyomásnak. Bár Jehova tanúit világszerte általában és elsősorban becsületes és erkölcsös életű emberekként ismerik, egyesek egyénileg megszűntek úgy járni, mint a „világosság gyermekei”, s így el kellett őket távolítani a gyülekezetből. Viselkedésük többé már nem példás. Mi járulhatott hozzá ezekhez a kellemetlen esetekhez? — 1Kor 5:13; Ef 5:8.

A VILÁG NYOMÁSA

4. Mi történt a világ erkölcsi normáival és hogyan igazolják ezt a szórakozás népszerű formái?

⁴ Világszerte az erkölcsi környezet nyilvánvalóan rosszabbodott. A világon sokan „elvesztették minden erkölcsi érzéküket”. (Ef 4:19) Ez megnyilvánul a ma virágzó szórakozásmódokban. De miért választottuk ki éppen a szórakozást? Azért, mert, sokat tudhatunk meg az ember hajlámairól abból, amit a rendes munkaórái után tesz, amikor is azt teheti, amit akar. Az, amit az ember a szabad idejében tesz, mintegy „szolgálaton kívül”, sokat elárul róla, hogy milyen is valójában. A szórakozások közismerten rossz fajtáiból ítélve, amelyek manapság népszerűek, a mai világ erkölcsi minősége eléggé alacsonyrendű. De menynyiben érint téged ez az alacsonyrendűség?

5. Miért időszerű nekünk most megvizsgálni az efézusiakhoz írt könyv tanácsát?

⁵ Ne feledd el, hogy mi nem az első keresztények vagyunk, akik egy mélyre süllyedt erkölcsű korban éltek. A „minden erkölcsi érzék nélküli” személyekre illő leírás néhány olyan emberre vonatkozott, akik a régi Efézus városban éltek a keresztényiség kezdetén. Pál apostolnak az efézusi keresztényekhez írt levele rendkívül fontos számunkra, hiszen abban mutat a mélyére annak, hogy mit jelent „a világosság gyermekei”-ként járni. Tanácsa valóban helytálló ezekben a válságos „utolsó napokban”, amikor sok állítólagos keresztény a „gyönyör szeretője”. — 2Tim 3:1–7, 13.

HOGYAN JÁRNAK A NEMZETEK?

6, 7. a) Milyen cselekvés abbahagyására kapnak buzdítást a keresztények az Efézus 4:17-ben? b) Hogyan „jártak” a nemzetek népei az első évszázadban?

⁶ Az Efézus 4:17-ben Pál arra buzdította keresztény társait, hogy „többé ne járjanak úgy, ahogy a nemzetek is járnak elméjük haszontalanságában”. Hogyan „jártak” akkor a nemzetek emberei? Egy első századi szemtanú így vallott erről:

„Az emberek gyönyört keresnek minden forrásból. Semmilyen bűn nem ismer határt; . . . A tiszteletreméltó dolgokat szinte teljesen elfelejtjük. Az embert . . . ma tréfából és sportból mészárolják . . . megnyugtató látvány nézni, hogyan csinálnak hullát egy emberből.”a

Mivelhogy nem volt valódi céljuk az életben, sokan túlzott hangsúlyt helyeztek a szórakozásra, gyönyört keresve bármilyen forrásból.

⁷ Az ősi Efézus olyan város volt, amely az ember kikapcsolódási kívánságainak a kielégítésére rendezkedett be. Egy hatalmas 25 000 férőhelyes amfiteátruma volt, azonkívül egy stadionja vagy versenypályája, ahol bármilyen ízlést vagy hóbortot kielégítő látványosságok előadásáról gondoskodtak. Ezek az építmények az akkor fennálló világbirodalom, Róma termékei voltak, amely birodalomról az egyik történész ezt mondta: „A birodalom erkölcsi állapota bizonyos tekintetben valóban a történelmi beszámolók legszörnyűbb képeit mutatják.”

ÉRZÉKETLEN SZÍVEK

8. a) Az Efézus 4:18 milyen szívű emberekre hívja fel a figyelmet és mit jelentett eredetileg a görög szót b) Hirtelen fejlődött-e ki az ilyen állapot?

⁸ Pál úgy írja le az embereket, mint akik „szellemileg sötétségben (vannak) . . . szívük érzéketlensége miatt”. (Ef 4:18) Szívükben nem volt érzés. Az „érzéketlenség”-et jelentő görög szót vissza lehet vezetni egy márványnál keményebb kőről adott leíráshoz. Az orvostudományban ezt a szót a mészkő lerakódás jelölésére használták, amely fokozatosan lerakodik a test egy-egy izületében, mígnem minden tevékenységet megbénít. Az ilyen megsötétedettek szíve lassan eltompult, érzéketlen lett, kemény, mint a kő. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem fokozatosan. Választott szórakozásmódjuk közvetlenül hozzájárult a folyamathoz. Hogyan?

9, 10. Mi volt a szórakozás legnépszerűbb formája az első században és milyen hatással volt ez a szemlélőkre?

⁹ Tudod-e, hogy a szórakozás melyik formája volt akkor a legnépszerűbb? A gladiátor-játékok, melyben ember emberrel vagy állattal volt szembeállítva halálos küzdelemre. Képzeld el a jelenetet: A stadion a nézők ezreivel van megtelve, néhányan selyem napernyő árnyékában ülnek. A padsorok közti folyosón illatos víz aromája terjed és kellemes muzsika ad pompás hátteret, amely elnyomja a halál hangjait és illatát. Hirtelen az egész tömeg őrjöngő kiabálással feláll: „Öld meg! Csapd agyon! Bélyegezd meg! Miért fogadja olyan gyáván a kardot? Miért üt olyan gyengén?” S mindez a szervezett mészárlás „csak játékból, tréfából, szórakozásból” történt, ahogy valaki megjegyezte, aki meglátogatta ezeket a játékokat.

¹⁰ Azok, akik tudták az ilyen kegyetlen összecsapást figyelni, akiknek a szemei gyönyörrel tudták szemlélni az ilyen véres jelenetet, a szórakozás egyéb formáit unalmasnak, ízetlennek találták. Ahogy az egyik történetíró összegezte, ez „kiirtotta a szenvedés iránti részvét érzését, ami megkülönbözteti az embert a vadállatias teremtményektől”.

11. Igaz, vagy nem? — Mondhatjuk-e, mivel ma nincsenek gladiátor-játékok, a mai szórakozások nem alakítanak ki érzéketlen szívű’ embereket? Miért felelsz így?

¹¹ Hihetetlen állapot, mondhatod. De hát nem hasonló helyzet uralkodik ma is? Igaz, hogy a gladiátori küzdelmek már régen megszűntek, figyeld meg azonban egy újságíró tapasztalatát:

„Öld meg azt a nőt! Adj neki még egyet! A gyilkos az utasítás szerint adott neki’. Golyókat röpített belé. . . . Akik elrendelték a kivégzést — három mögöttem ülő a filmszínházban, minden egyéb tekintetben átlagos mozilátogatók voltak.”

Egyedülálló eset talán? Aligha. Tény az, hogy sok országban a legnépszerűbb mozi és tévéműsorok azok, amelyek erőszakot mutatnak be. Az ilyenfajta szórakozások segítettek kialakítani azt a sok szívtelen embert, akik „megszűntek fájdalmat érezni” vagy lelkiismeret-furdalást. — Ef 4:19, Királyság sorközi fordítás.

„ÁTADTÁK MAGUKAT A LAZA VISELKEDÉSNEK”

12. a) Az Efézus 4:19 milyen további leírást ad arról, hogy a nemzetek népei hogyan jártak? b) Mit jelent a „laza viselkedés” és vajon az akkori idők szórakozása tükrözte-e ezt?

¹² Pál apostol hozzáteszi, hogy a nemzetek emberei nemcsak ,eltompult szívűek’ voltak, hanem „átadták magukat a laza viselkedésnek, hogy mindenféle tisztátalanságot cselekedjenek mohósággal.” (Ef 4:19) „Paráznaságról” is beszélt és olyan dolgokról, amelyeket „még említeni is szégyenletes”. (Ef 5:3, 12) Az első században megintcsak a szórakozás volt, ezúttal a színpad vagy színház, amely nagyban hozzájárult ezekhez a szokásokhoz. Mit nézhettek?

„Megcsalt férjek kalandjai, házasságtörések, titkolt szerelmi viszonyok voltak a darabok cselekményei. Az erényt kigúnyolták . . . minden szentet és tiszteletre méltót a sárba tiportak. Trágárságban . . . tisztátalan beszédben és mutogatásban, amely még szégyenérzetet is sért, mindent felülmúltak ezek az előadások. Balett-táncosok ledobták ruháikat és félmeztelenül, sőt teljesen meztelenül táncoltak a színpadon. A művészet kimaradt a számításból, minden csak az érzéki kielégülést célozta.” — Gerhard Uhlhorn The Conflict of Christianity with Heathenism (A keresztényiség harca a pogánysággal) 120. old.

Mily megdöbbentő! Valóságos kivonata a „laza viselkedésnek”, mivel az eredeti görög szó a minden gyönyörre való készséget fejezi ki. Szégyentelen semmibevevése az illendőségnek, amikor az egyén megszűnik törődni azzal, hogy az emberek mit mondanak vagy gondolnak.

13. Megnyilvánul-e hasonló módon a „laza viselkedés” a szórakozások mai formáiban?

¹³ Vajon ma másképp áll a helyzet? Nemi erkölcstelenség itatja át a szórakoztató ipar sok ajánlatát. Néhány országban pornográf filmeket adnak még a televízió képernyőjén is, amik így bejutnak még az otthonokba is. Hogyan fogadja a közönség? Olaszországban, amikor egy pornográf filmet mutatott a TV, úgyszólván „az egész város leállt, míg az adás tartott”.

14, 15. a) Mit jelent a „mohóság” (Ef 4:19) és a mai szórakozásmódok előidéznek-e ilyet? b) Tud-e hatást gyakorolni az önátadott keresztényre olyan szórakoztató anyag nézése, amelyben nemi erkölcstelenség van?

¹⁴ Egy író a sok mozi és az emberek magatartása közti összefüggést ábrázolva ezt mondja:

„A legtöbb új filmben a meztelen nemi jelenetek — a másik nem iránti sóvárgás, vérfertőzés vagy homoszexualitás — a fő tartalom . . .” Így következtetett: „Röviden tehát elértünk egy olyan állapotot társadalmunkban, amelyben mindent lehet, minden meg van engedve, nincs korlátozva az egyén étvágya vágyainak és fantáziájának a kielégítésében.”

¹⁵ Az ilyen egyének azok, akik Pál apostol leírása szerint „mindenféle tisztátalanságot cselekszenek mohósággal”. Igen, „mohóság” („még többet bírni”, Királyság sorközi fordítás), sóvárgó vágy, az ember étvágyának valami helytelennel való kielégítése, érzelmeinek kielégítése bármilyen erkölcsi áron. (Ef 4:19) Vajon nem hat a keresztény gondolkozására az ilyen alávaló termék nézése? Valaki, aki több ilyen jellegű filmet megnézett, elismerte:

„Az ember soha sem felejti el azokat a jeleneteket (nemi erkölcstelenség ábrázolásait), minél többször gondolsz rájuk, annál inkább érzed, azt szeretnéd tenni, amit láttál . . . A filmek azt az érzést keltik benned, hogy valójában kimaradtál valamiből.” Más valaki hozzátette: „Kezdesz azon gondolkodni, milyen is lehet az.”

Lehet, hogy nem mindenkinek ez a tapasztalata, de ennek veszélye fennáll. Elménket alattomosan befolyásolhatja.

ERKÖLCSI CSODA

16. Az Efézus 1:6–8 szerint milyen gazdag áldást nyertek a keresztények és hogyan hatott ez ki az életükre?

¹⁶ Milyen ellentétben van ez azoknak az eljárásával, akik az első században valóban követték Krisztust! Egykor ők is a rendszer és annak „uralkodója”, a Sátán befolyása szerint jártak, és saját természetük alapján „a test kívánságának” engedelmeskedtek. De megváltoztak. A keresztényiség magasrendű igazságai merőben új életszemléletet adtak nekik. Képzeld el, hogy Isten hajlandó volt saját Fiát feláldozni, akit „szeretett”, csakhogy a bűnnel járó súlyos veszteséget kárpótolja! Micsoda nagy ár! Micsoda irgalom és ki nem érdemelt kedvesség! „Ezt [a ki nem érdemelt kedvességet Isten] bőven árasztotta ránk minden bölcsességben és jó értelemben,” állapította meg Pál apostol. Így nemcsak az igazság ismeretére jutottak, hanem „jó értelmet” is nyertek, hogy képesek legyenek megbirkózni az élet mindennapi bajaival. — Ef 1:6–8; 2:1–5.

17. a) Mi bizonyítja, hogy a keresztényiség az erő vallása volt? b) Hogyan mutatkozott meg annak erkölcsi ereje?

¹⁷ Vallásukban erő volt. Isten szelleme feltámasztotta Jézust a halálból egy minden világi hatalomnál magasabban felmagasztalt állásba. Most ugyanaz az „erő a hivők felé” irányul. (Ef 1:19–21) Mily nagyszerű eredmények mutatkoztak azoknak a hivőknek az életében! Ha a dolog erkölcsi oldalát figyeljük, megérthetjük az első századi keresztényekben rejlő erőt. Az óvilág a nemi erkölcstelenséget tartotta normálisnak. Ciceró, egy korai római író, egyenesen vádaskodik:

„Ha bárki is azt képzeli, hogy az ifjaknak teljesen tilos a kurtizánok [prostituáltak] szerelme, az túlságosan is szigorú . . . Mikor nem tették ezt? Mikor talált ebben valaki is bűnt?”

A „világosság gyermekei” viszont ennek ellenére szakítottak ezzel a szokással és mentesek maradtak tőle. Az egész történelemben nem volt hasonló ahhoz, amit a keresztény erkölcsi csoda eredményezett.

A VILÁGOSSÁG GYERMEKEI MÁSKÉPP VISELKEDNEK

18. Milyen viselkedéssel mutatták meg a korai tanítványok, hogy értékelik azt, hogy „szent népet” alkotnak?

¹⁸ Ezeknek a tanítványoknak magas erkölcsi irányadó mértékeknek kellett megfelelniük. Ezért tanácsolta Pál: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság . . . még csak ne is említtessék köztetek, amint szentekhez illik.” (Ef 5:3) Nemcsak az ilyen dolgok cselekvésétől kellett tartózkodniuk, hanem kerülniük kellett még az arról való beszélgetést is, olyan célból, hogy valami érzéki gyönyört merítsenek belőle. Milyen távol áll az ő gondolkozása az olyan mai emberekétől, akik úgy érzik, hogy ,amíg ténylegesen nem követed el az erkölcstelenséget, semmi rossz nincs abban, ha szórakozásképpen nézed és beszélsz róla’!

19. Hogyan éreztek a második és harmadik századi keresztény írók a) a ,színház szégyentelenségeivel és az aréna kegyetlenségével’ kapcsolatban? b) ,egy ember halálraadásának’ nézésével kapcsolatosan? c) arról, hogy mi tud ,lángra lobbantani valakit szenvedélyre vagy testi vágyra’? d) Hogyan tanulhat meg valaki rosszat tenni?

¹⁹ Mit éreztek az első keresztények a gladiátor-játékokról és a színházról, amelyek az akkori idők szórakozásának „jólmenő dolgai” voltak? Figyeld meg néhány hivatásos keresztény írónak a kommentárjait, akik a második és harmadik században éltek:

„Nekünk [keresztényeknek] semmi közünk sincs beszédben, nézésben vagy hallgatásban a cirkusz őrültségéhez, a színház szégyentelenségéhez és az aréna kegyetlenségéhez . . . Miért bánt az benneteket, ha mi más örömnek létezését fogadjuk el?” — Tertulliánus.

„Mivelhogy úgy véljük, hogy nézni egy ember halálra adását majdnem annyi, mint megölni őt, így megtagadtuk magunktól [ünnepélyesen lemondtuk] az ilyen látványokat [gladiátori játékokat].” — Athenagorász.

„A színpad romboló hatása még jobban fertőz, mivel a komédiák tárgya a szüzek megbecstelenítése, vagy a szajhákkal való szeretkezés; . . . Mit tehetnek a fiatal férfiak vagy hajadonok, amikor látják, hogy ezeket a dolgokat szégyenkezés nélkül gyakorolják, amit mindenki készségesen néz? Ezzel egyszerűen felhívják a figyelmüket arra, hogy mit tehetnek, aztán pedig szenvedélyre gyúlnak, amit különösen a látás gerjeszt föl.” — Lactantius. [Kiemelés tőlünk]

„Mit tesz egy hű keresztény ilyen dolgok között, mivelhogy még csak nem is gondolhat gonoszságra? Miért talál gyönyörűséget a testi vágy bemutatásában . . .? Megtanulja tenni, ha megszokja a látását . . . Gyorsan hajlamosak vagyunk megszokni, amit hallunk és látunk.” — Cipriánus.

20. a) Miért kerülték az első keresztények az alantas szórakozásokat? b) Miért volt viselkedésük észrevehetően más?

²⁰ Noha ezek az emberek néhány évvel az első századi keresztények után éltek, láthatjuk mennyire megértették a keresztény helyzetét ezekben a dolgokban. Megvetéssel tekintettek az ilyen értéktelen mulatságokra. Megértették, mennyire következetlenség azok számára, akik kiemelkedtek a sötétségből, akik eltávolították a trágár beszédet, erőszakot és az erkölcsteleltséget az életükből, szándékosan oda ülni és szórakozásból nézni ilyen dolgokat. Azoknak a keresztényeknek a többsége Pál tanácsára figyelt, hogy „szűnjetek meg velük együtt részt venni a sötétség cselekedeteiben, hanem inkább még feddjétek őket”. A keresztények mindennapi tiszta élete állandó „feddés” volt a nemzetek népei előtt, a lealjasodott világ közepette. Nem csoda, ha az istentelen világ az „emberiség ellenségeinek” nevezte őket. Azok a tanítványok örömmel mutatták ki, hogy jobb befolyás alatt voltak, mint féktelen testi gondolkodású szomszédaik. Kinyilvánították, hogy „megújultak az elmét [elméjüket] működtető erőben”. És mennyire más „erő” volt az! Nem lehetett nem észrevenni. Vajon nem ilyenek kívánunk lenni mi is? Tekintet nélkül a foglalkozásunkra, vagy a „világosság gyümölcsét” mutatjuk fel, vagy úgy járunk, mint a nemzetek járnak. — Ef 4:23; 5:9, 11.

21. Miért kell nekünk ma ésszerűen megvizsgálni szórakozásunk megválasztását?

²¹ Mit mondjunk hát a mai szórakozásunk megválasztásáról? Mit láthatunk, ha mi vagy a gyermekeink bekapcsoljuk a TV készüléket vagy elmegyünk a moziba? Van-e igazi különbség aközött, aminek nézését választjuk és a „római színházak szégyentelensége és az aréna kegyetlensége” között? Megtörtént esetek ismertetik velünk, hogyan estek az erkölcstelenség csapdájába figyelmetlen keresztények, mert szokásukká tették az ilyenek nézését.

22. a) Vajon könnyű volt-e az első századi keresztényeknek a világosság gyermekeiként járni, de mégis mit voltak képesek megtenni? b) Milyen további kérdésekre kell még feleletet kapnunk?

²² Ezzel szemben micsoda erkölcsi erőt mutattak fel az első keresztények! Noha olyan világban éltek, amelyben az emberek szíve megkövesedett, hiszen még annak sem voltak tudatában, hogy vétkeznek, minden szégyenérzetről és tisztességtudásról megfeledkezve, ők mégis olyan dolgokra irányították elméjüket, amik csak ,igazak, figyelemre méltók, igazságosak, tiszták, szeretetre méltók, jóhírűek, erényesek és dicséretre méltók’. (Fil 4:8) Hogyan maradhattak olyan erősek egy ilyen erkölcstelen légkör közepette? Ne feledd, hogy ők is olyan hús-vér emberek voltak, mint mi ma. Nekik is alapvető szükségük volt a kikapcsolódásra. Milyen „más örömük” volt nekik? Hogyan követhetjük még jobban a „világosság gyermekei”-nek ragyogó példáit? Ezeket a fontos kérdéseket a következő cikk tárgyalja meg.

[Lábjegyzet]

Járjatok továbbra is úgy, mint világosság gyermekei

„Egykor sötétség voltatok, de most világosság vagytok az Úrral kapcsolatban. Járjatok továbbra is úgy, mint világosság gyermekei.” — Ef 5:8.

1, 2. a) A példázatban említett embernek miért életfontosságú a széllel szembe menni? b) Miért kell küzdenie a kereszténynek, hogy ne úgy járjon, mint a nemzetek?

AZ EMBER küzködött a heves szél ellen. Megdolgozva keményen minden lépésért, habozás nélkül ment előre. Mire való ez az erőlködés? Miért is nem fordult meg, hogy a szél irányába haladhasson? Azért, mert nem messze a háta mögött egy mély sötét szakadék tátongott. Ahhoz, hogy életben maradhasson, nem volt más választása. Nem csoda, ha küzködött a széllel szemben.

² Ma Sátán irányításával „a világ szelleme” mint egy forgószél az egész emberiséget olyan útra akarja sodorni, amely kikerülhetetlenül a pusztulás „szakadékába” vezet, Isten haragjának kifejezésekor. (1Kor 2:12; Ef 5:6) Ahhoz, hogy ezt a haragot elkerülhessük, ez tőlünk, keresztényektől megköveteli, hogy úgymond a ,szél ellen meneteljünk’. Küzdenünk kell, ha úgy akarunk járni, mint a ,világosság gyermekei’, nem pedig úgy, mint a ,nemzetek járnak’, illetve viselkednek. — Ef 4:17; 5:8.

BELSŐ ERŐRE VAN SZÜKSÉG

3. a) Az Efézus 3:16 szerint mire kell irányítanunk törekvéseinket ahhoz, hogy sikeresen elkerüljük a nemzetek útján való járást? b) Hogyan erősíthetjük „belső énünket”?

³ Mire kell irányítanunk erőfeszítéseinket, hogy győztesen kerüljünk ki ebből a küzdelemből? Válaszában Pál arra buzdít bennünket, hogy ,legyünk erősek a belső emberben az [Isten] szelleme által’. Ez az a terület, amelyen dolgoznunk kell, ugyanis a ,belső ember’-én, amik belül vagyunk, a „szív rejtett embere”. Ezt kell erősítenünk. Hogyan? A felelet a következő versben van: „Hogy Krisztus lakozzék hitetek által a ti szívetekben szeretettel.” — Ef 3:16, 17; 1Pét 3:4.

4. a) Mit foglal magában az, hogy engedjük ,Krisztust lakni a szívünkben’? b) Milyen leleplező kérdésekre kell egyénileg felelnünk?

⁴ Ahhoz, hogy ,a Krisztus lakozhassék a szívünkben’, elsősorban a világ szellemét kell kiszorítanunk. Hogyan tudhatná Krisztus szelleme betölteni a „belső emberünket”, ha a Sátán, vagyis az a „szellem, amely most az engedetlenség fiaiban működik”, még mindig tevékenykedik bennünk vagy kezd visszalopódzni az életünkbe? (Ef 2:2) Kérdezd hát meg magadtól: „Szívemben még mindig e rendszer sátáni szellemének örülök? Szórakoztatnak-e az olyan dolgok, amelyek az erkölcsi érzék teljes hiányát tükrözik?” Könnyen tudunk mások előtt egy külső látszatot mutatni, miközben a valóságban belülről egészen mások vagyunk. Krisztus úgy lakozik a bensőnkben, ha engedjük, hogy az ő példája és tanítása hasson a mi érzéseinkre és cselekedeteinkre. Például Jézus azt mondta követőinek, hogy ne nézzenek a másik nembelire iránta érzett szenvedéllyel. Engedelmeskedünk-e gondolatainkban ezeknek a szavaknak? Komolyan kerülünk-e minden olyan dolgot, ami ilyen érzelmeket kelthetne bennünk? Fontold meg: Befolyással lett volna-e Jézusra a szórakozás azon formájának a szelleme, amelyet mi követünk? Vajon bennünk van-e az ő szelleme, hogy nemcsak ,szeretjük az igazságosságot, hanem egyben gyűlöljük a törvénytelenséget is’? Ha igen, akkor engedjük, hogy Krisztus szelleme töltsön be bennünket, a belső énünket, s ,ugyanazzal a szellemi beállítottsággal rendelkezzünk, mint Krisztus’. — Máté 5:27, 28; Zsid 1:9; 1Pét 4:1.

5, 6. a) Miért fontos a személyes tanulmányozás és elmélkedés a „belső ember” erősítéséhez? b) Vajon teljes felelet erre az értelmi ismeret; ha nem, mi más szükséges még?

⁵ Életbevágóan fontos tehát személyesen tanulmányozni a Bibliát, elmélkedni rajta, ha szeretnénk „meggyökerezni és szilárdan megalapozódni a fundamentumon, hogy képesek legyünk szellemileg tökéletesen felfogni az összes szentekkel együtt, hogy mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége” az Isten Igéje igazságának. Az különösen utal a szeretetnek arra a példájára, amelyet Jézus Krisztus élete és tanításai szolgáltatnak. Ami mélyen begyökerezett, azt nem lehet könnyen kihúzni; ami szilárd fundamentumra épült, azt nem könnyű elmozdítani. Nekünk is törekednünk kell tehát arra, hogy szellemi ,gyökerünket és fundamentumunkat’ megőrizzük, engedve, hogy Krisztus tudománya mélyen átitassa a „belső emberünket”, azt ,az embert, aki belülről vagyunk’. — Ef 3:17, 18.

⁶ Soha ne érezzük azonban azt, ahhoz, hogy a Krisztus a szívünkben lakozzék csupán azt jelenti, hogy tanulmányozás útján sok bibliai tényt gyűjtünk össze. Pál apostol nagyon jól ismerte a csupán értelmi tudásra alapozott hit veszélyét, mert így folytatta: „És hogy megismerhessétek a Krisztus szeretetét, amely felülmúlja az ismeretet, hogy mindenben beteljetek minden teljességgel, amelyet Isten ad.” Többre van szükség „fej-tanulásnál”. Az igaz, hogy minél mélyebb a barátságod valakivel, annál jobban megérted annak gondolkozását. Ha azonban utánozni kezded azt a személyt a másokkal való bánásmódjában vagy utánozod az életmódját, csak akkor tudod igazán értékelni érzéseit. Éppen úgy nem tudja megérteni valaki a Krisztus szeretetét csupán könyvek olvasása által, de ha olyan lesz, mint a Krisztus, akkor együttérző tapasztalatokkal megtanulja azt, ami „felülmúlja az ismeretet”. — Ef 3:19.

7. Helyes vagy helytelen? — Mivel Krisztus tökéletes volt, túl nagy követelmény tőlünk elvárni, hogy olyanok legyünk, mint Ő? Mi az írásbeli alapja feleletednek?

⁷ Milyen magasztos cél! Mily nemes példa, melyért küzdeni lehet! Igaz, hogy óriási tervnek hangzik, de Isten segítségével elérhető tökéletlen képességeink ellenére is, mert Pál azt mondja, hogy Isten képes „mérhetetlenül többet tenni, mint amit kérünk vagy fel tudunk fogni”. A kérdés ez: Mi megtesszük-e a magunk részét? — Ef 3:20; Lásd még az 1Péter 2:21 és az 1Korinthus 11:1-et!

,VESSÉTEK LE A RÉGI EGYÉNISÉGET CSALÁRD KÍVÁNSÁGAIVAL EGYÜTT’

8. a) Pál szerint milyen kívánságok lappanghatnak a „régi egyéniség”-ben? b) Mivel igazolják egyesek azt, hogy a szórakozás lealázó formáit választják és egészséges-e ez az érvelés a Szentírás szerint?

⁸ Így biztat Pál az Efézus 4:22-ben. Ne javítsd, ne tákold a régi egyéniséget, hanem ’vesd le’, szabadulj meg tőle. (Kol 3:9) Miért? A „csalárd kívánságaiért”, amelyek ott lappanganak a mi „áruló” szívünkben, „megronthatják” vagy rosszról még rosszabbá tehetik a régi egyéniségünket. (Jer 17:9) Egyes keresztények, hogy igazolják a nyilvánvalóan lealacsonyító szórakozás melletti állásfoglalásukat, így érvelnek: ,Az én lelkiismeretemet nem zavarja, miért volna hát helytelen?’ Lehet, hogy az ő lelkiismeretük rossz és a szívük kívánsága félrevezeti őket? Pusztán az a tény, hogy a lelkiismeretünk nem furdal, még nem jelenti azt, hogy az eljárásunk helyes. Még Pál apostol is elismeri: „Mert magam ellen nem vagyok tudatában semminek. Ezzel viszont még nem bizonyulok igaznak, mert Jehova az, aki vizsgál engem.” (1Kor 4:4) A korai keresztény gyülekezetben sokaknak annyira érzéketlenné vált a lelkiismeretük, hogy megtűrtek erkölcstelenséget maguk között, sőt még büszkélkedtek is vele. Micsoda félrevezetett lelkiismeretük volt! — 1Kor 5:1, 2, 6; Tit 1:15; 1Tim 4:2.

9. Milyen aggasztó beszámoló mutatja, hogy a lelkiismeret fokozatosan átalakulhat?

⁹ Könnyű engedni, hogy lelkiismeretünket fokozatosan beszennyezzék a „csalárd kívánságok”, Jehova tanúinak egy európai fiókhivatalából kaptuk az alábbi nyugtalanító beszámolót:

„Egészen bizonyos, hogy a testvéreink 10 évvel ezelőtt nem nézték volna meg a ma játszott filmeket, mert finomérzékük azóta megváltozott. A világ irányzatai kétségtelenül gyakorolnak némi befolyást néhány testvérünkre.”

10. a) Milyen alattomos módon lettek a gladiátori játékok elfogadtatva az első században? b) Mit tanulhatunk meg ebből?

¹⁰ Sátán mindig is törekszik fokozatosan elfogadtatni lealacsonyodott irányadó mértékeit. Midőn Palesztinában bevezették a gladiátori játékokat, eleinte „borzalommal” fogadták az olyanok, akiknek „szokatlan volt az ilyen látvány”, amint Livius, az első századi történetíró feljegyezte, aztán hozzáteszi:

„Azután, gyakori ismétléssel és néha megengedve, hogy a küzdők csak egymás megsebesítéséig menjenek el . . . megszokottá tette, sőt megkedveltette a látványt és sok fiatal ember keblében élvezetet váltott ki a fegyver iránt.”

Borzadásuk lépésről lépésre enyhült. Idővel aztán már nem megrémült, hanem vidám résztvevők lettek. Sátán ritkán változtatja módszereit, légy éber tehát, hogy keresztényi „finomérzéked” lassan el ne változzék. Állj meg és gondolkozz! Milyen messzire enged elmenni lelkiismereted? Túl messzire talán? Vajon a szórakozás terén a te viselkedésed csak kevéssel különb azokénál, akik „minden erkölcsi érzéket nélkülöznek”?

BIZONYOSODJ MEG ARRÓL, MI ELFOGADHATÓ AZ ÚRNÁL

11, 12. a) Miért oly fontos ma az Efézus 5:10 és 17 tanácsa és hogyan lehet azt alkalmazni? b) Vajon az a tény, hogy a romlott szórakozásoknak lehetnek jó oldalai is, elfogadhatóvá teszi-e azt a keresztény előtt?

¹¹ Sok mindent, ami erkölcsileg rothadt, úgy vonultatnak fel előttünk, mintha az teljesen egészséges lenne. Ezért kell „mindig meggyőződni arról, hogy mi elfogadható az Úrnál”. „Ezért [mert a napok gonoszak] szűnjetek meg értelmetlenek lenni, hanem továbbra is értsétek meg, mi Jehova akarata.” — Ef 5:10, 17.

¹² Mikor tehát a világ által ajánlott szórakozásokról van szó, a válogatás a megoldás. Ennek szemléltetésére mondta valaki: „A filmek nagy része igen jó, de sokban mindig vannak szexes jelenetek is, s ha látni szeretnéd a film többi részét, meg kell nézned a szexet is.” De megéri-e megnézni a film „igen jó” részét a „szex-jelenet” erkölcsi ártalmának lehetőségével együtt? Ezek a jelenetek bemutatnak olyasmit, ami titokban történik és itt a nézők előtt megvilágítják. Pál azt mondja: „Amik titokban történnek náluk [a nemzeteknél] még elmondani is szégyen”, milyen legyen a magatartásunk tehát az ilyen szórakozás bármely részének a megtekintésével kapcsolatban? (Ef 5:12) A keresztényeknek a zsidók talmudi szabályfelsorolások megvizsgálása helyett saját „megkülönböztető képességüket” kell felhasználni, hogy „megszűnjenek értelmetlenek lenni [a görögben: érzéketlen, erkölcsi intelligencia nélküliek]”. (Zsid 5:14) Ez azt jelentheti, hogy teljesen mellőzünk olyan filmeket vagy TV műsorokat, amelyek egyébként nagyon szórakoztató vonásokat is tartalmaznak. A második század egyik hivatásos keresztény írója kiválóan bizonyította ezt A mutatványok című esszéjében:

„Tegyük fel, hogy találsz [a műsorban] kellemes dolgokat, amelyek önmagukban teljesen ártalmatlanok; sőt néhány dolgot, amely egészen kiváló. Senki sem hígítja epével [keserű anyaggal] a mérget . . . az átkozott dolgokat jó ízű fűszerekkel, a legfinomabb édességekbe csomagolják.” — Tertulliánus.

13. Hogyan segíthetünk az olyannak, aki „üres szavakkal” lejáratja a Biblia tanácsait?

¹³ Milyen jó, ha egyénenként bátorítani tudjuk egymást olyan viselkedéshez való ragaszkodásra, ami „elfogadható az Úrnál”! Valóban dicsérendő egy ifjú megnyilatkozása: „Azt hiszem rendkívül nagy erőfeszítést igényel a szellemileg érett tizenévesek részéről távol tartani magukat erkölcstelen filmektől és másokat is erre buzdítani.” Pál figyelmeztette a gyülekezetet, hogy vannak bizonyos egyének, akik jelentéktelennek tüntetik fel az írások nyílt, őszinte tanácsát, amikor ezt mondja: „Senki se csaljon meg benneteket üres szavakkal, mert az előbb említett dolgok [paráznaság, tisztátalanság, trágár beszéd és a többi] miatt jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira.” (Ef 5:6) Az ,üres beszédűek’ rossz hatással lehetnek másokra. Azok miatt, akik kitartóan, rendetlenül járnak, Pál apostol ezt tanácsolja:

„Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi szavunknak . . . jegyezzétek meg az olyat, ne barátkozzatok többé vele, hogy megszégyenüljön. És mégse tekintsétek őt ellenségnek, hanem továbbra is figyelmeztessétek őt mint testvért.” — 2Thess 3:14, 15.

Valóban, ne bánjatok vele úgy, mint „ellenséggel”, de ne tartsatok vele társasági kapcsolatot az ő kifejezésmódja miatt. Talán eljut arra a pontra, hogy neki változtatni, helyesbíteni kell a gondolkozásmódján.

VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉG A VILÁGOSSÁG GYERMEKEI SZÁMÁRA

14, 15. a) Az első században mit tettek a nemzetek emberei, hogy valami izgalom legyen az életültben? b) Milyen más lehetőségeket említ az Efézus 5:18, 19 a keresztények számára és hogyan tekintették az ilyet a nemzetek?

¹⁴ Mindenki, öreg és fiatal egyaránt sóvárog valami felfrissülés, valami serkentő után, hogy kiemelkedjen szelleme a mindennapi tevékenységből. Az első században általános szokás volt izgalmat vagy „felüdülést” találni a lerészegedésben. Társasági összejöveteleik gyakran csak „ivóversenyek” voltak. Mennyire más volt keresztények közt lenni! Nekik finomabb forrásuk volt a felfrissülésre. Mi volt az? Pál apostol elmondja nekünk: „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben kicsapongás van, hanem továbbra is teljetek be szellemmel.” Isten szellemének hatása jelentette a legnagyobb gyönyörűséget a keresztények számára. összejöveteleik éppen ezért nem tükrözhették a hitetlenek „kicsapongását” vagy „vad életét” (Beck fordítása szerint). Mivel szívüket Isten szent szelleme töltötte be, a szájukon egészen más jött ki, mint a borral „telt” emberek beszéde. A trágár nótázás helyett, amelyet gyakran buja táncok kísértek, amelyekről a nemzetek olyan híresek voltak, a keresztények Pál egészséges tanácsát követték: „Legyetek állandóan betelve szellemmel s beszéljetek egymás közt zsoltárokkal, Isten-dicséretekkel és szellemi énekekkel, s énekeljetek szívből Jehovának zenekísérettel.” — Ef 5:18, 19; 1Pét 4:3.

¹⁵ Milyen unalmasnak tűnt mindez a nemzetek előtt! Azok a régi „világosság gyermekei” azonban örültek, mert valóban más szellemmel rendelkeztek. Úgy cselekedtek, mint egy szerető család, „Isten házanépe”, melynek minden egyes tagja az „ajándékát” a gyülekezeti család építésére használta fel. — Ef 2:19; 4:7.

16. a) Milyen hatással lehet a gyülekezetre a szerető „családi” szellem és miért kell figyelni a Jakab 1:27 tanácsára? b) Milyen veszély lehetősége áll fenn bizonyos társas összejöveteleken, amit kerülni kell? c) Minek kell jellemeznie a keresztények társas összejövetelét, amikor kikapcsolódási tevékenységet folytatnak?

¹⁶ Így ma is ott, ahol ilyen szerető „családi” szellem uralkodik a gyülekezetben, természetes vágyat éreznek arra, hogy együtt legyenek az összejöveteleken, de éppen úgy a társasági összejövetelen is, egymás kölcsönös építésére. A valódi szeretet azonnali, spontán érdeklődést kelt mindenki iránt, akár öregek, akár fiatalok iránt, de különösen azok irányában, akik „özvegyek és árvák”. (Jak 1:27) A társas összejöveteleket azonban nem szabad engedni megromlani, amint az a következő esetben történt:

„Gyönyörű menyegzői szertartás volt, szép szentírási tanácsokkal a szolga menyegzői előadásában. Utána a házaspár több száz vendéggel együtt egy közeli terembe ment fogadásra. De mennyire más légkör volt ott! Hivatásos zenekar a színpadon vad érzéki zenét játszott, oly hangosan, hogy több vendég kifogásolta is. A részegítő italok nagyon is szabadon folytak. A táncok vad, szabadjára engedett szellemet sugároztak. Miért kell megrontani egy boldog teokratikus menyegzőt azzal, hogy a világtól kapja meg a végső benyomásokat?”

Mit lehet tenni a keresztények pihenése vagy kikapcsolódása alkalmával? Sok építő dolgot! Néhányat, melyeket mások valóban felfrissítőnek találtak a szórakozás területén, a következő cikkben soroljuk fel. A lényeg az, hogy amit teszünk, az tükrözze, hogy mi a „világosság gyermekei” vagyunk, és Isten szelleme vezet bennünket, nem pedig „a világ szelleme”. — 1Kor 2:12.

MINDNYÁJAN GYAKOROLJUNK JÓ BEFOLYÁST

17. Hogyan tudják segíteni a vének és más ,szellemi képesítésűek’ azokat, akik esetleg ,félrelépnének’ a szórakozás terén?

¹⁷ A világ növekvő nyomása miatt éberség szükséges ahhoz, hogy távol tartsuk annak szellemét a gyülekezetből. A vének befolyása az Isten szellemének zavartalan áramlását kell hogy előmozdítsa. Ez olykor megkövetelheti az egyensúlyát vesztett egyének gondolkodásmódjának a „helyreigazítását”. Az egyik vén, aki aggodalmát fejezte ki a világ szellemének a gyülekezetbe való beszivárgásával kapcsolatban, ezt írta: „Nekünk, véneknek osztoznunk kell a felelősségben, ha valamelyik vén gyengének bizonyul, amikor szükség esetén tanácsot kell adnia, s nem áll ki az igazság mellett.” De nemcsak a véneknek, hanem minden „szellemi képesítésűnek” [„szellemi embernek”, Királyság sorközi fordítás), késznek kell lenni „helyreigazítani az ilyet [aki „félrelépett”) a szelídség szellemében”. Az ilyen „szelíd” tanács talán megakadályozza, hogy egyetlen „félrelépés” pusztulásba vezető, folyamatos nyakas cselekvési móddá váljon. — Ef 4:11–14; Gal 6:1.

18. Miért van szükség kiegyensúlyozottságra?

¹⁸ Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az ízlések különbözők a szórakozás megválasztásánál. Ezért ahelyett, hogy túlzottan kritizálók lennénk, s esetleg az „eltúlzott igazságosság” mértékét is megütnénk, buzdítsunk arra, ami kívánatos. Használjuk fel a Bibliában ajánlott irányadó mértékeket. Engedjük, hogy Isten Szava érintse azok szívét, akik „félrelépnek”. — Préd 7:16.

19. Hogyan használhatják fel a szülők befolyásukat gyermekeik javára?

¹⁹ A szülők különösen jó helyzetben vannak ahhoz, hogy segítsenek gyermekeiknek. Az apostol azt parancsolja az apáknak: „Ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem továbbra is neveljétek őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint.” A görög szó, amelyet „nevelni” szóval fordítanak, a gyermek iránt érzett melegség gondolatát is tartalmazza, mivel a gyökszót alkalmazni lehet egy ,szoptató anyára is, aki dédelgeti’ gyermekét. — Ef 6:4; 1Thess 2:7.

20. a) Miért van szükség fegyelmezésre? b) Egy fiatal megjegyzése szerint mit kell a szülőknek tenni, és értékelik-e majd később ezt a gyermekeik?

²⁰ Az ilyen törődés nem engedi, hogy a szülők közömbösek legyenek a gyermekük által megválasztott szórakozás iránt. A gyermek iránti mélységes szeretet megkövetelheti, hogy a szülő olykor szigorú legyen, és ,fegyelmezéssel nevelje a gyermeket’. Különösen a szigorú pillantás kényszerítése miatt a gyermek tiltakozik a szülő szórakozás terén gyakorolt valamely korlátozása ellen. Egy 21 éves teljesidő hírnök, akit Isten-félő szülők neveltek, tizenéves időszakára visszaemlékezve ezt mondta:

„Csak évek múlva értettem meg, hogy a nevelés, amit kaptam, a javamra szolgált, bár akkor azt gondoltam, én vagyok a vesztes. A szülők azt gondolhatják, hogy elveszítik gyermekeiket, ha szigorúak. Nem veszítik el őket. Hosszútávon kell szemlélniük a dolgokat. Persze ijesztő lehet a szülők részére, mikor a gyermek azt mondja: ,Ó mama, Zsuzsa megteheti és mégis az igazságban van, minek alapján gondolod hát, hogy én elhagyom az igazságot?’ Nagyon nehéz lehet a szülőknek „nemet” mondani. De csak amikor idősebb leszel, sok évvel később mondhatod, hogy ,Köszönöm neked Jehova, hogy a szüleimnek volt bátorságuk a sarkukra állni’.”

21. Milyen meghitt viszony kiépítését kell elősegíteni a szülőknek gyermekeikben? Miért?

²¹ De a külső erőszak vagy fegyelmezés nem adják meg a teljes megoldást. Pál apostol „Jehova szellemi szabályozásáról” is beszél. Az eredeti szavak betű szerint azt jelentik, hogy Jehova gondolkodásmódját kell bevésni az elmébe ellenőrző vagy szabályozó befolyásként. Munkálkodj azon, hogy segíts gyermekednek olyan kapcsolatot kiépíteni Jehovával, hogy maga is visszautasítsa a szórakozás alantas formáit éppen úgy, mint minden rossz magaviseletet. Mint ahogy az egyik fiatal mondta, ő ilyen kapcsolatot fejlesztett ki: „Ez nem annyira köztem és szüleim közt, hanem köztem és Jehova között történik.”

22. Milyen reményt ápolhatunk, ha továbbra is a világosság gyermekeiként járunk?

²² Mindnyájunk esetében ez köztünk és Jehova között áll fenn. Ne felejtse el tehát Jehova egyetlen gyermeke sem, hogy ő „a világosság gyermeke”. Járjunk tehát továbbra is világítókként, boldog és megelégedett életnek örvendve már most, és élvezzük egy boldog örökkévalóság kilátását a rövidesen megvalósuló, bámulatosan erkölcsi tisztaságú új rendszerben.