„Semmi miatt ne aggódjatok”

„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben ismertessétek kérésteket Istennel hálaadással együtt, ima és könyörgés által” (Fil 4:6).

1. Milyen bibliai okokból mondhatjuk, hogy Jehova a „békesség Istene”?

JEHOVA a „békesség Istene” (Fil 4:9). Sohasem érez lesújtó aggodalmat, sem elmebeli szorongást vagy félelmet. Semmi sem képes megfosztani Őt nyugalmától vagy kizökkenteni az egyensúlyából, még a gonoszok aljas tettei sem. Tulajdonságai mindig tökéletes egyensúlyban vannak. Például szeretetben cselekszik és „felhozza napját a gonoszokra és a jókra” (Máté 5:44, 45; 1Ján 4:8). Sohasem forgatja ki az igazságosságot (1Móz 18:25). Isten páratlan bölcsessége teszi képessé arra, hogy kezdettől fogva lássa a véget’ és legyőzzön bármilyen eshetőséget. Korlátlan hatalmát sohasem gyakorolja felelőtlenül, s az mindenkor igazságos akaratának a megvalósulását eredményezi (Jób 12:13; És 40:26; 46:9, 10).

2. Hogyan tekintsék Jehovát az Őt imádók?

² Hogyan tekintsék hát imádói egyetemes családjának a tagjai ezt az egyedülálló „békesség Istenét”? (Hasonlítsd össze az Efezus 3:14, 15-tel!) Mivel mennyei Atyjuk képes úrrá lenni bármilyen helyzeten, Jehova dicsőítőinek minden okuk megvan arra, hogy nyugodtak legyenek. Igazi biztonságérzetet táplálhatnak magukban a vele való kapcsolatukban.

Teljesen aggodalom nélkül?

3. Miért nem meglepő, hogy Jehova szolgáinak is kell tapasztalniuk némi aggodalmat?

³ Ez természetesen nem azt jelenti, hogy azok, „akik szeretik Jehovát” egészen mentesek minden aggodalomtól (Zsolt 97:10). Náluk is megvan az Ádámtól örökölt tökéletlenség és kénytelenek az első ember többi bűnös leszármazottai közt élni (1Kir 8:46; Róma 5:12). Éveik napjai’ bajokkal terhesek, és minden tökéletlen ember „rövid életű és tele van nyugtalansággal” (Jób 14:1; Zsolt 90:10). Nem meglepő tehát, ha Jehova szolgáinak is néha nyugtalanságot kell érezniük.

4. Mely írásszövegek mutatják, hogy miért nem lehetnek az Istenfélő személyek sem teljesen mentesek az aggodalomtól?

⁴ Előfordulhat például érzelmi gyötrelem, mint ahogyan Ézsau hettita feleségei is „sok lelki keserűséget” okoztak istenfélő szüleinek, Izsáknak és Rebekának (1Móz 26:34, 35). A betegség is okozhat némi aggodalmat Isten szolgáinak napjainkban, mint ahogy az olyan hű keresztényeknek is okozott, mint Timótheus és Trófimus (1Tim 5:23; 2Tim 4:20). Az „igazságos Lót”-hoz hasonlóan Jehova mai dicsőítői szintén gyötrelmet éreznek a törvénytipró emberek erkölcstelen viselkedése miatt (2Pét 2:7). Előfordul, hogy a Jehovához hű egyéneknek bizony szűkölködniük kell, ami bizonyára a szokásosnál nagyobb gondot okozhat (Fil 4:12). És Pál apostolhoz hasonlóan sok mai keresztény férfi aggódik hívőtársai miatt (2Kor 11:28). Adjuk hozzá mindehhez a különféle kellemetlenségeket, amelyek egyénileg érik az istenfélő személyeket, és máris láthatjuk, hogy ők sem lehetnek teljesen mentesek minden aggodalomtól.

5. a) Milyen különleges segítséget kap Jehova népe ahhoz, hogy legyőzze az aggodalmat? b) Mit jelent a Szentírásban használt „béke” szó?

⁵ Jehova szolgái azonban isteni segítséget kapnak ahhoz, hogy úrrá legyenek minden gondjukon — olyan értékes segítséget, amelyben egyetlen személy sem részesülhet, akinél hiányzik a szellemiség. (Hasonlítsd össze a Júdás 17-21-gyel!) Jehova nemcsak a „békesség Istene”, de örvendetes módon „a békességet adó Isten” is (Róma 15:33). A Szentírásban a „békesség” szó sokkal többet jelent a viszálykodás hiányánál. Egyebek közt felöleli a jólét, boldogság, boldogulás és mindenfajta jó’ fogalmát (1Móz 41:16, Authorized Version; Márk 5:34; Luk 1:79). Az ilyen mindent felölelő békesség bizonyára ellensúlyozza vagy csökkenti az élettel együttjáró aggodalmakat.

6. Mit kell tennünk, ha el akarjuk nyerni és meg akarjuk tartani az Istentől jövő békét?

⁶ De az Istentől jövő ilyen békesség megszerzéséhez és megtartásához mélységes szeretettel kell lennünk Jehova és az ő Szava iránt. Ez azt jelenti, hogy szeretjük Istent, megtartjuk parancsolatait, hiszünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében és mások iránt is szeretetet tanúsítunk (1Ján 3:19–24; 5:2–4). Természetesen Isten parancsolatainak a megtartásához ismernünk kell azokat. Ez pedig megköveteli, hogy gondunk legyen az Írások naponkénti tanulmányozására (Józs 1:8). És nem kétséges, hogy minél több időt töltünk Jehova Szavának tanulmányozásával, annál jobban fogunk „vágyódni” utána. Ez viszont még nagyobb szívbeli és elmebeli békét eredményez számunkra (1Pét 2:1–3).

A hatalmas tettek szerető Atyja

7. Milyen hatással van az Isten Szavának tökéletesebb ismerete az istenhez fűződő viszonyunkra és ez hogyan oldja fel aggodalmainkat?

⁷ Isten Szavának bővebb ismerete közelebb visz bennünket a Legfelségesebbhez, feltéve, ha gyermeki alázattal és azzal a szívből fakadó vággyal közeledünk hozzá, hogy megszerezzük a „felülről jövő bölcsességet” (Jak 3:17, 18). Hatással lesz ránk az a tény, hogy Jehova „irgalmas és kegyes Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető kedvességben és igazságban” (2Móz 34:6). Még jobban megértjük, hogy Ő „jó és megbocsátásra hajló” (Zsolt 86:5). Mivel tökéletlenek és bűnösök vagyunk, néha ingadozunk az utunkon, de ezt a biztosítékot kapjuk: „Amint egy apa könyörületet tanúsít fiai iránt, Jehova könyörületet tanúsított az Őt félők iránt. Mert Ő jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezve arról, hogy por vagyunk” (Zsolt 103:13, 14) Ó, mennyire eloszlatja ez szívünkből és elménkből az aggodalmakat, amelyek máskülönben talán lesújtanának minket! És a szeretetnek minden emberi értelmet felülmúló csodálatos tette az volt, amellyel Jehova gondoskodott a megváltásunkról drága Fia által, hogy „aki hitet gyakorol Őbenne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16; 1Tim 2:5, 6).

8, 9. a) Melyik Írásszövegek beszélnek arról, hogy Jehova „hatalmas tettek” Végrehajtója? b) Miért mondhatod azt, hogy Isten múltbeli tetteiből ítélve népe számíthat a segítségére az élet gondjainak legyőzésében?

⁸ Mennyei Atyánk ugyanakkor a „hatalmas tettek” Végrehajtója (Zsolt 106:1, 2; 145:4, 11, 12). Mózes, amikor Isten kegyéért esedezett, joggal mondhatta: „Ó Szuverén úr, Jehova, te kezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős karodat, mert kicsoda olyan Isten a mennyekben és a földön, aki hozzád hasonlóan vagy hatalmas képességed szerint cselekedhetnék?” (5Móz 3:23, 24). Mózes visszaemlékezhetett arra, milyen hatalmat nyilvánított ki Jehova, amikor megszabadította népét az egyiptomi rabszolgaságból, és hogyan vezette át őket száraz lábbal a Vörös-tengeren (2Móz 12:29-31). A próféta láthatta továbbá Jehova hatalmas tetteit, amikor győzelmet biztosított Izraelnek az emoreusok felett, akik Szihon és Óg király vezetése alatt álltak. Sőt, mivel maga Jehova harcolt az izraelitákért, Mózes bízott abban is, hogy Isten más ellenséges királyságokat is megbuktat, és népének adja a megígért földet (5Móz 3:1–22). Igen, és Isten éppen ezt tette, mert mindig megtartja, amit ígért (Józs 23:1–5). Hogyan tekintsenek hát Istenre mindazok, „akik szeretik Jehovát”, amikor látják, mennyire bízhatnak benne és elgondolkodnak szabadító tettei felett? Vajon van-e alapja annak, hogy az ő népe ma gyötrő aggodalmak közepette éljen? Semmiképpen, mert Jehova hű, és „tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket” (2Pét 2:5–9).

⁹ A tettek, amelyeket Isten azok érdekében hajt végre, akik teljesen átadták magukat neki, természetesen nem korlátozódnak a megszabadítás tetteire. Mindazáltal ezek a tettek azt bizonyítják, hogy „Jehova nem hagyja el népét” (Zsolt 94:14). Bízhatunk tehát abban, hogy segít nekik leküzdeni az élet gondjait.

,Ismertessétek kéréseiteket Istennel’

10. Pál apostolnak a Filippi 4:6, 7-ben mondott szavai szerint, hogyan erősíthetjük a „béke Istenéhez” fűződő kötelékünket?

¹⁰ Isten Szavának rendszeres tanulmányozása közelebb viszi az őszinte szívű személyt Istenhez. Ugyanúgy az is, ha mennyei Atyánk szerető eljárásmódján és azok javára végzett hatalmas tettein elmélkedünk, akik hűséggel szolgálják Őt. De más módon is erősíthetjük a „béke Istenéhez” fűződő kötelékünket. Erre a keresztény Pál apostol világított rá, amikor így buzdította hívőtársait: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben ismertessétek kéréseteket Istennel, hálaadással együtt ima és könyörgés által.” Ez Istentől jövő nyugalmat eredményez, amely minden emberi értelmet felülmúl. (Fil 4:6, 7).

11. Milyen bibliai példákat mondhatnál annak bizonyítására, hogy Jehova „az ima meghallgatója”?

¹¹ Jóval azelőtt, hogy Pál ezeket a szavakat leírta, Jehova már bebizonyította, hogy szerető és bizalmat érdemlő Isten, aki az „ima meghallgatója” (Zsolt 65:2 [Károli, 56:3]). Imádói rábízhatták minden gondjukat abban a biztos reményben, hogy meghallgatja kérésüket. Egy példa erre: Ábrahám szolgájának, Eliézernek az imája meghallgatást nyert, amikor utasítást kapott, hogy keressen feleséget gazdája fiának, Izsáknak (1Móz 15:2; 24:10–27, 62–67). A gyermektelen Anna könnyek közt „hosszasan könyörgött” és fiat kapott, Sámuelt, akit egy egész életre Jehovának adott kölcsön’ (1Sám 1:4–28). A halálosan beteg Ezékiás király is sűrű könnyek közt könyörgött Jehovához és meggyógyult (2Kir 20:1-11). Nehémiás napokig böjtölt és imádkozott — és egy válságos pillanatban csendben könyörgött „a mennyek Istenéhez” — azzal az eredménnyel, hogy királyi felhatalmazást kapott a feldúlt Jeruzsálem újjáépítésére (Neh 1:1–2:8). A templomban Anna éjjel-nappal szent szolgálatot végzett „böjtöléssel és könyörgéssel”, és abban a jutalomban részesült, hogy jelen lehetett, amikor a gyermek Jézust odahozták (Luk 2:36–38). Földi életének utolsó éjszakáján pedig Krisztus Jehovához esedezett és mennyei Atyja erőt adott neki, hogy kiigya a neki szánt „poharat” (Máté 26:36–47).

12. Miért imádkozhatnak Jehova szolgát bizalommal őhozzá, amikor aggódnak valami miatt?

¹² Vegyük figyelembe a Szentírásban megemlített sok egyéb imát: a bűnbánó, dicsőítő, hálaadó imákat. Azután kérdezzük meg: Vajon nem kell-e Jehova mai szolgáinak is imateljesen őhozzá fordulni, akár boldogok és hálásak, akár lehangoltak vagy aggódnak? Hogyne kellene, éspedig abban a biztos tudatban, hogy mennyei Atyjuk meghallgatja alázatos és őszinte könyörgéseiket, kifejezéseiket.

13. Miért buzdíthatta Pál apostol keresztény hívőtársait arra, hogy semmi miatt” ne aggódjanak?

¹³ Közvetlenül azelőtt, hogy Pál buzdította keresztény hívőtársait, hogy ismertessék kérésüket Istennel, ezt tanácsolta nekik: „Semmi miatt ne aggódjatok” (Fil 4:6). Ezekkel a szavaival Jézus tanácsát visszhangozta: „Ne aggodalmaskodjatok többé a lelketek miatt” és „ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit mondjatok” (Máté 6:25; Márk 13:11). Az apostol tudta, hogy a mennyei Atya gondoskodik az imádóiról és azok megkapják Jehova szent szellemének a segítségét mindenben, ami az isteni helyesléssel találkozik.

14. Mit nevezünk „kéréseknek” az ima területén?

¹⁴ Annak tudatában, hogy Jehova az „ima meghallgatója”, mi, akik istenfélő életre törekszünk, bizalommal megszívlelhetjük Pál intését: „Hanem mindenben ismertessétek kéréseteket Istennel, hálaadással együtt ima és könyörgés által.” Az imáink gyakran „kérések”. Vagyis valamilyen sajátos dolgot kérünk, vagy meghatározott kérelmet terjesztünk elő. Eliézer és Anna azok közé tartozott, akiknek meghatározott kérését Isten meghallgatta; Jézus pedig megmutatta, hogy helyes dolog valamit különleges módon kérni Istentől. Krisztus például azt mondta a tanítványainak, hogy ezt kérjék az Atyától: „Mindennapi kenyerünket add meg a naponkénti szükséglet szerint” (Luk 11:2, 3).

15. a) Mit jelentenek az imával kapcsolatos ,könyörgések”? b) Mire tanít minket Jézus Krisztus imáival kapcsolatban a Zsidók 5:7 verse?

¹⁵ Sokféle dolog miatt támadhat bennünk fokozott aggodalom és néha kénytelenek vagyunk „könyörögni”. Ez a kifejezés a szükséget és az alázatos, buzgó esedezést hangsúlyozza. Itt tehát nem csupán arról van szó, hogy általános imában fordulunk imádattal Istenhez. Időnként kérésekre és könyörgésekre is szükségünk van. „Az ő testének napjaiban” — olvassuk — „Krisztus hangos kiáltással és könnyhullatással esedezéseket és kéréseket intézett ahhoz, aki képes volt Őt megmenteni a haláltól, és istenfélelméért kedvező meghallgatásra talált” (Zsid 5:7). Elismerve tagadhatatlan szükségleteit, Jézus szívből esedezett, buzgón könyörgött Atyjához. Azonfelül Krisztus kérte is Jehovát, határozott kéréseket intézett hozzá (Ján 17:9, 10, 15–21).

16. Hogyan érintheti a keresztényt, ha imái meghallgatásra találnak?

¹⁶ Amikor a keresztény sajátos kérése teljesül, amikor buzgó esedezése meghallgatásra talál, akkor tudja, hogy Jehova vele van. Az isteni segítségnek ez a biztos tudata a Jóbéhoz hasonló reagálást válthat ki belőle, aki így kiáltott fel a megpróbáltatása idején: „Hírből hallottam rólad [Jehova Isten], most azonban saját szememmel látlak” (Jób 42:5). Jóbhoz hasonlóan, mi is az értelem, a hit és a hála szemeivel tekinthetünk Jehova tetteire, amelyeket érdekünkben hajtott végre, és olyannak „láthatjuk” Őt, amilyennek még sohasem láttuk azelőtt. S mily nagyszerű szívbeli és elmebeli békesség lesz az eredménye a mennyei Atyánkhoz fűződő ilyen bensőséges kapcsolatunknak!

„Hálaadással együtt”

17. Mi mindenért adhatunk hálát istennek imában?

¹⁷ Pál arra buzdította hívőtársait, hogy kérésüket ima és könyörgés által „hálaadással együtt” ismertessék Istennel (Fil 4:6). Valóban számos okunk van arra, hogy köszönetet és dicséretet mondjunk a Legfelségesebbnek (1Krón 29:1013). Jézus szép példát mutatott a követőinek, amikor hálát adott a jelképként használt kenyér és a bor elfogyasztása előtt az Úr vacsorája alkalmával (Máté 15:36; 26:26, 27; Luk 22:19, 20). Azonkívül, hogy mi is hasonló köszönetet fejezünk ki Istennek, jó hálát adni Jehovának „az emberek fiai iránt való csodálatos tetteiért”, „igazságos döntéseiért”, és sok egyéb dologért (Zsolt 33:2-5; 92:1, 2 [Károli 92:2, 3] ; 100:4, 5; 107:1, 8, 15, 21, 31; 119:62). S mennyire helyénvaló köszönetet mondani Istennek az ő páratlan igazság-Szaváért! És milyen hálásaknak kell lennünk azért, hogy Fiának az áldozata lehetővé tette a kiengesztelődést Jehovával! (Róma 5:6–11).

18. Ha hűségesen teljesítjük az isteni akaratot, miért nem lehet okunk arra, hogy a gondok és aggodalmak úrrá legyenek rajtunk?

¹⁸ A „Jehovát szeretők” azért is köszönettel tartoznak neki, mert valóban gondoskodik róluk. Péter apostol ezt írta: „Alázzátok meg azért magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztalhasson benneteket kellő időben, mialatt minden aggodalmatokat őreá vetitek, mert ő gondot visel rátok” (1Pét 5:6, 7). Tehát mind Péter, mind Pál arra buzdította hívőtársait, hogy semmi miatt ne aggodalmaskodjanak, hanem minden gondjukat bízzák Jehovára. És mennyire helyénvaló ez a tanács! Egyáltalán semmi sincs, amit a Legfelségesebb Isten ne tudna megtenni vagy úgy irányítani, hogy azok javára legyen, akik egész szívvel odaadók iránta (Márk 10:27; 12:29, 30). Bármit engedjen meg Isten, a hűséges egyén képes lesz elviselni azt, mert Isten ,mindenre erőt ad’ neki (Fil 4:13; 1Kor 10:13). Alapos okkal mondta a zsoltáros Dávid: „Hagyd utadat Jehovára és benne bízzál, és ő maga fog cselekedni” (Zsolt 37:5). Igen, végezd hűségesen az isteni akaratot, és nincs okod a kétségbeesésre, sem a túlzott aggodalomra. Sőt, inkább józan okod van a belső békére, még a nyomorúság és a nyugtalanság közepette is. De vajon milyen nagy az a béke?