Olvasók kérdései
● Vajon a keresztényi összejövetelekről való hiányzás önmagában megbocsáthatatlan bűnt jelent-e, mivel a Zsidók 10:24–29-ben Pál apostol erről a bűnről beszél, miután az összejövetelek fontosságát tárgyalja?
Ha elmulasztanánk figyelembe venni a keresztény összejövetelek látogatásáról szóló parancsot, ez komoly dolog és szerencsétlen következményekkel járhat Jehova szolgájának. Mindamellett megbocsáthatatlan bűn elkövetésének esetében többről van szó.
A Zsidók egész 10. fejezetének az elolvasása segít majd megérteni a dolgot. Az apostol először is rámutat arra, hogy a Törvény alatti áldozatok nem hozták meg a bűnök megbocsátását, hanem eljövendő jobb dolgoknak voltak az árnyékai, beleértve Jézus Krisztus áldozatát. Jehova gondoskodott Jézus Krisztusról mint tökéletes áldozatról, amely elveszi a bűnöket. Ez az „új szövetségnek” egy különleges gondoskodása. Az apostol arra buzdít, hogy „ragaszkodjunk szilárdan reménységünk nyilvános kijelentéséhez, ingadozás nélkül” (Zsid 10:23). Hogyan lehet ezt megtenni? Rámutat annak szükségességére, hogy rendszeresen összejöjjünk, hogy jó munkákra kapjunk ösztönzést, nem engedve egyesek szokásának, akik könnyen veszik a keresztény összejöveteleket. Inkább látogassuk az ilyen összejöveteleket „annál is inkább, mivelhogy látjátok a napot közeledni” (25-ös vers).
Az apostol ebben a beállításban folytatja: „Mert, ha szándékosan gyakorolunk bűnt, miután részesültünk az igazság pontos ismeretében, akkor nincs többé semmiféle áldozat a bűnökért, hanem minden bizonnyal az ítélet félelmetes várása, s egy tüzes féltékenység, mely megemészti majd az ellenszegülőket. Bárki, aki figyelmen kívül hagyta Mózes törvényét, szánalom nélkül meghal kettő vagy három tanúbizonyságra. Mennyivel súlyosabb büntetésre lesz, szerintetek, méltónak ítélve az az ember, aki lábbal tipor az Isten Fián, s aki közönséges értékűnek tekinti a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett?” (Zsid 10:26–29).
Így a „mert” kötőszó, mellyel a 26-os vers indul, nem csak kapocsként szolgál a keresztényi összejövetelek látogatásáról szóló buzdításhoz, hanem mindent összeköt azzal, amit előzőleg mondott. Az embernek el kell fogadnia Isten megmentési módját Krisztus által és továbbra is értékelnie kell ezt a gondoskodást, mialatt észben tartja, hogy az összejövetelek látogatása az egyik mód, amelyről Jehova gondoskodott, hogy az ember erős maradhasson a hitben és tevékeny a jó munkákban. Hogy a dolog így áll, ezt az apostol később meg is erősíti azzal, amit a 29-es versben mond, ahol rámutat milyen büntetés jár annak, aki „lábbal tipor az Isten Fián, s aki közönséges értelműnek tekinti a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett”.
Ne fejtegessük tehát a Zsidók 10:24, 25-öt a beállításától függetlenül, azt mondva, hogy az összejövetelek rendszeres látogatásának elmulasztása önmagában az, amiről Pál beszél, midőn leírást ad azokról, akik megbocsáthatatlan bűnt követnek el. Természetesen, ha valaki „szokásává” teszi azt, hogy nem látogatja az összejöveteleket, saját szellemi érdekei ellen dolgozik és abban a súlyos veszélyben van, hogy hitben gyengül és tétlenné válhat a keresztényi munkákban. Ez aztán odavezethet, hogy az ember valósággal megtagadja vagy ne vegye komolyan Jézus Krisztus váltságáldozatát, s így elveszíti az örök életet.
A Zsidók 10:26–29-ben említett bűn nem olyanra vonatkozik, amelyet a bűnös képes lenne megbánni őszinte szomorúsággal, kérve Istent Jézus által az isteni irgalomért. A bűnös valójában megtagadta az Isten Fiát mint megmentőjét, áldozatát pedig olyannak tekintette, mint amelynek nincs megváltó értéke (Hasonlítsd össze a Zsidók 6:4–6-tal!).
Az ilyen személy a pontos ismeret és Isten szent szellemének a működése ellen követ el bűnt, és nincs lehetőség arra, hogy megbánja azt, átadja magát Isten megmentési gondoskodásának Krisztus által. Isten semmilyen más eszközt nem tett lehetővé az ilyen szándékos bűnös megmentésére.