legeltessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként; nem is tisztességtelen haszonlesésből, hanem buzgósággal,

1Pét 5:1–4

Úgy mint a Fő Pásztor, Jézus Krisztus is ilyen törődést nyilvánított ki így mindazoknak, akik „a nyájat” legeltetik, hasonló törődést kell kimutatniuk. De a keresztény felvigyázó biztosan nem tudja ezt megtenni, ha úgy érzi, hogy kényszerből szolgál. Egyetlen kinevezett vénnek sem szabad ma úgy érezni, hogy valamilyen nyomás miatt kell szolgálnia. Noha ennek a kiváltságos feladatnak a vállalásával sok tennivaló jár együtt, a szerető alpásztor vágyat mutat ki a segítésre és szolgálatra. Ezt azonban csak akkor fogja kinyilvánítani, ha ugyanolyan szellemi magatartással rendelkezik, mint Krisztus Jézus rendelkezett, aki alázatosságot és készséget mutatott szenvedések elviselésére (Fil 2:5–8; 1Pét 4:1). Ha egy vén elismeri, hogy ő is tagja „a nyájnak”, Nagy Pásztor, Jehova Isten gondoskodása alatt, és neki tartozik számadással, valamint a Jó Pásztornak, Jézus Krisztusnak, és nem valamely embernek, akkor buzgón és zokszó nélkül fog szolgálni (1Pét 2:25). Noha nem voltak szemtanúi Jézus szenvedéseinek, mint Péter, a mai felvigyázók támogatására szolgál a Krisztus életéről és szolgálatáról szóló részletes bibliai beszámoló. Tehát úgy tekinthetik a dolgot, mint Péter és ugyanolyan szellemük lehet, mint az apostolnak, amikor „a nyáj” táplálásáról van szó.

6. Mit kell elméjükben tartani a felvigyázóknak, amikor „nyájjal” foglalkoznak?

⁶ Hogy egy keresztény alpásztor jó példa lehessen, nem szabad becstelen vagy önző nyereség iránt érdeklődnie, sem előjogot formálni bármilyen őt meg nem illető előkelőségre. Bármilyen ,nagyság’, ami itt szóba jöhet, csak abból adódhat, hogy magát a testvérei rendelkezésére bocsátja, megközelíthető, és szellemi érdekeiket szolgálja.