⁴ Mintegy 30 évvel később Péter apostol ezt írta: „Voltak pedig hamis próféták is a nép között [Izrael népe között], amiként köztetek [keresztények között] is lesznek hamis tanítók. Éppen ők fognak feltűnés nélkül ártalmas szektákat bevezetni, és még a tulajdonost is megtagadják, aki megvásárolta őket, miáltal gyors pusztulást vonnak magukra. Sőt sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, s ezek miatt beszélnek majd gyalázkodóan az igazság útjáról. Azonkívül kapzsi módon kizsákmányolnak benneteket hamis beszédekkel” (2Péter 2:1–3).

5. Mikor kezdtek megjelenni a hitehagyott „farkasok”, és hogyan vezettek be ’feltűnés nélkül ártalmas szektákat’?

⁵ Az igaz keresztényi út az „igazság útja”, amely élethez vezet”. A „hamis próféták” vagy „hamis tanítók” a hitehagyott „farkasok”, akik „juhok ruhájában” kezdtek feltűnni a korai keresztények között Jézus apostolainak halála előtt (1János 2:18, 19; 4:1–3). Pál apostol is közölt figyelmeztetést az ilyen „elnyomó farkasok”-kal kapcsolatban. Olyan emberekként nevezte meg őket, akik „elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). Az első század második felétől kezdve ezek a hamis tanítók ’feltűnés nélkül ártalmas szektákat vezettek be’, és ’elferdített beszédekkel’ félrevezették a korai keresztényeket. Ezek miatt a hitehagyott személyek miatt „beszélnek gyalázkodóan az igazság útjáról”, az igaz keresztényi útról.

„Ártalmas szekták” a vég idején

13. Milyen kétféle módon bizonyultak ’ártalmasnak’ a kereszténység szektái?

¹³ Az eredeti görögben Péter kifejezése: „ártalmas szekták” betű szerint azt jelenti: „pusztítás szektái”. Ez kétségkívül sokat mondó kifejezés. A kereszténység egyházai és szektái valóban a tiszta keresztényiség — az igazság „útja” — pusztítóinak bizonyultak. De a „pusztítás szektái” voltak abban az értelemben is, hogy hamis tanítói ’gyors pusztulást vontak magukra’, de azokra is, akik ’követik gátlástalan viselkedésük cselekedeteit’. Péter még hozzáteszi: „Ami pedig őket [a hamis tanítókat] illeti, rég kimondott ítéletük nem lassú, és pusztulásuk nem szunnyad” (2Péter 2:1–3). Ez a „gyors pusztulás” feltétlenül elérkezik rájuk a gyorsan közelgő „nagy nyomorúság”-ban (Máté 24:21).