Közlemény

Emlékünnep

Az Emlékünnepet 1982-ben április 8-án, csütörtökön a helyi idő szerint naplemente után tartsuk meg, az új emlékünnepi beszédvázlat alapján.

Éviszöveg 1982-re

„Legyetek állhatatosak, megingathatatlanok; legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában” (1Kor 15:58, UV).

Pál apostol fenti ihletett felhívása különösen sokat mond nekünk most, a jelen időben. Akár hosszú ideje vagyunk már az igazságban, akár nemrég csatlakoztunk az életért folyó versenyfutáshoz, mindannyiunknak szükséges, hogy „állhatatosak” legyünk, szilárdan megálljunk, erősek legyünk a hitben. Szükséges továbbá, hogy „megingathatatlanok” is legyünk, ne ingadozzunk Jehova iránti lojalitásunkban. Ne engedjük, hogy valaha is kételyek férkőzzenek szívünkhöz, aláássák feddhetetlenségünket vagy előidézzék, hogy megszegjük Jehova parancsolatait (Ef 4:14; Jak 1:6–8).

Egyik fő segítség ahhoz, hogy állhatatosak maradjunk és megingathatatlanok Jehova iránti lojalitásunkban az, ha ,mindig sok tennivalónk van az Úr munkájában’. Jehova nem szereti és nem áldja meg azt, aki lusta, tétlen, munkakerülő. Másrészt, igen szorgalmas, sok energiát kifejtő lehet valaki a saját tervei és programjai megvalósításában — amikor ,azt teszi, ami neki tetszik’. Vagy oly súlyosan nehezedhetnek rá az élet gondjai, a dolgok jelen rendszerének aggodalmai, hogy nem jut ideje „az Úr munkájára”. Ettől is óvakodnunk kell. E huszadik század rohanó életmódjának nyomására nem engedhetjük meg, hogy a mindennapi gondok úrrá legyenek rajtunk vagy elvonják a figyelmünket. Jehova miért hívott ki a sötétségből kegyének csodálatos fényére? Azért, hogy hirdessük dicsőséges nevét és Királyságát. Legyünk hát biztosak abban, hogy nem tévesztjük szem elől Isten ki nem érdemelt kedvességének célját; igen, legyünk biztosak abban, hogy „sok tennivalónk van” a Királyság-érdekek szolgálatában (2Kor 6:1; 1Pét 2:9).

Valóban „sok a tennivalónk” a mostani Királyság-prédikálás és tanítványképzés terén. Jézus azt mondta, hogy „előbb prédikálni kell” ezt a jó hírt az egész világon, mielőtt véget ér a dolgok jelenlegi sátáni rendszere (Márk 13:10).

Mily nagy kiváltságunk, hogy részt vehetünk ebben az isteni irányítás mellett folyó munkában! Munkálkodjunk hát egész szívvel, mint akik Jehovának végezzük azt, hiszen tudjuk, hogy „az Úrral kapcsolatos fáradozásunk nem hiábavaló”. És ez nemcsak most, 1982-re érvényes. Munkálkodjunk az egész örökkévalóságot szem előtt tartva — amikor a Királyság a föld végső határáig kiterjesztette uralmát, amikor Paradicsommá alakult át a földgolyó és a halottak is mind feltámadtak. Ha így dolgozunk, boldogok és megelégedettek leszünk, s ami a legfőbb, Jehova szavának és nevének tiszteletet és dicsőítést szerzünk.

Végezd sürgősen a prédikálást!

¹ „És a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Ezekkel a szavakkal adott Jézus nyomatékot a tanítványai előtt annak, hogy mennyire fontos a Királyság-üzenet hirdetése. Szavaiból a sürgetés csendült ki. A gonoszság megszűnése nem előzheti meg a fontos üzenet hirdetését. Az Isten Fia kezében levő Királyság döntő támadást indít a gonoszság ellen, de csak azután, hogy ezt az üzenetet „tanúskodás végett minden nemzetnek” eljuttatták már.

² Tovább hangsúlyozva a prédikálás sürgős jellegét, Pál azt tanácsolta Timótheusnak: „Prédikáld a Szót, foglalkozz vele sürgősen, kedvező és nyugtalan időszakban, . . . végezd az igehirdető munkáját, töltsd be egészen szolgálatodat.” Timótheusnak arra kellett törekednie, hogy oktatást nyújtson a gyülekezeten belül,