18. Jelképes értelemben számítva, minek felel meg a „hét idő”, és mikor ért véget?

¹⁸ A bibliai prófétai időszámításnál egy holdévet 360 napban számolnak. A jelképes év vagy ’idő’ tehát 360 naptári évnek felel meg. Hét jelképes „idő” vagy „esztendő” tehát 7 × 360, vagyis 2520 évvel egyenlő. I. e. 607-től számítva — amikor Jeruzsálemet, a „nagy Király városát” Jehova „szolgája”, Nebukadnezár elpusztította, s amikor a pogányok elkezdték Jeruzsálemet lábbal tiporni —, a 2520 évnek i. sz. 1914 őszén kellett lejárnia.

Sára a szabad „fenti Jeruzsálem”-et ábrázolta. Ez hozza létre a megígért magot.

5. Hol vette át Jehova Isten a világuralmat a pogány idők végén, és milyen kérdés megválaszolása vált akkor időszerűvé a részéről és milyen választ adott rá?

⁵ Ezért ezzel a „fenti Jeruzsálem”-mel kapcsolatban kezdi gyakorolni Jehova Isten az e világ feletti uralmat a pogány idők végén, a háború tépte 1914-es esztendőben. Akkor érkezett el annak az ideje, hogy tettekkel válaszoljon az ihletett zsoltáríró, Dávid király által a Zsoltárok 2:1–6-ban felvetett kérdésre:

„Miért nyugtalankodtak a nemzetek és morogtak a nemzeti csoportok hiábavalóságot? A föld királyai állást foglalnak és magas hivatali személyek egy emberként összetömörültek Jehova ellen és felkentje [Messiása] ellen, így szólva: ’Tépjük szét kötelékeiket és rázzuk le magunkról bilincseiket!’ Ő, aki a mennyekben ül, nevetni fogja; Jehova kigúnyolja őket. Abban az időben beszél hozzájuk haragjában és felindult bosszúsággal megzavarja őket, e szavakkal: ’Én, igen, én iktattam be királyomat Sionon, szent hegyemen.’” (Lásd még: Cselekedetek 4:24–26. versét!)

6. a) Miért nem láthatták a földi uralkodók a pogány idők végén a Messiás Király beiktatását? b) Az évtizedekig tartó előzetes bejelentés ellenére, mire készültek tovább a világi uralkodók abban a kritikus időpontban?

⁶ Igen, 1914-ben, a pogány idők végén, Jehova jónak látta, hogy teljesítse ezeket a Dávid király által megírt és a Zsoltárok 110:1, 2. versében olvasható szavakat: „Jehova kijelentése az én Uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábadnak zsámolyául teszem.’ Hatalmad pálcáját kinyújta Jehova Sionból e szavakkal: ’Menj, uralkodj ellenségeid között!’” A messiási Királyságot a mennyei Sion-hegyén állították fel, ezért volt láthatatlan a földi királyok és magas rangú kormánytisztviselők számára. Jóllehet a Watch Tower Society már évtizedekkel 1914 ősze előtt bejelentette kiadványaiban a pogány idők végét, azok a földi uralkodók úgy döntöttek, hogy ellenállnak a mennyei Messiás hatalomátvételének. A leghatározottabb formában folytatták előkészületeiket a nemzetközi háborúra. Az 1914-es esztendő ennek ellenére békésnek indult. Azután, július 28-án a nemzetek hirtelen belevetették magukat a háborúba.

7. A Messiás Király beiktatásával 1914-ben, a pogány idők végén, milyen viszony vette kezdetét közte és a föld között, és hogyan jött ez létre?

⁷ A Messiás Király beiktatása Jehova jobb keze felől ugyanabban az évben azt jelezte, hogy földünk számára megkezdődött a Király láthatatlan jelenléte. Vajon miért? Azért, mert helyénvaló volt, hogy a most beiktatott Király a földi birodalmára összpontosítsa figyelmét, mivel ezt a birodalmat a világuralomra éhes ellenségei tartották megszállva. ’Hatalmának pálcáját’ kinyújtotta hát a ’fenti Jeruzsálemből’ a föld irányába. Jehova parancsszavára ’uralkodni kezdett ellenségei között’ itt a földön. Az Ördögöt és démonait is ide a földre vetette le a mennyből (Jelenések 12:7–17).

8. Minek a „jele” felől kérdezték Jézust az apostolai, és a Zsoltárok 2:1 szerint milyen állapotban kellett lenniük a nemzeteknek a Jézus által említett időszakban?

⁸ A pogány idők végén, 1914-ben láthatóvá lett a Messiás Jézus láthatatlan „jelenlétét” bizonyító, és általa körülírt „jel”. Röviddel vértanúhalála előtt apostolai azt kérték Jézustól: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a korszak befejezésének?” (Máté 24:3, The Emphasised Bible — J. Rotherhamtól; The Emphatic Diaglott — Benjamin Wilsontól; Young-féle Literal Translation; New World Translation). A Zsoltárok 2:1 szerint a nemzetek nyugtalankodni fognak, amikor eljön Isten ideje, hogy királynak iktassa be a Messiás Jézust a mennyei Jeruzsálemben vagy Sionon.

14. Amikor tanúskodnak, milyen „idők” végét ismertetik a nemzetek vonatkozásában, és hogyan történt ez a valóságban?

¹⁴ A felállított Királyságról szóló elfojthatatlan tanúskodás nyomán a pogányok, a gojok vagy „nemzetek” be kellett hogy lássák: az ő idejük, az a „hét idő”, amely alatt Jeruzsálemet tiporhatták, 1914 őszén véget ért. Az itt szóba kerülő Jeruzsálem azonban nem a Közel-Keleten fekvő földi Jeruzsálem, hanem a mennyei Jeruzsálem, mert ott, a mennyben ültette trónra Jehova Isten a Messiását, felkent Fiát, Jézust, amikor a pogányidők véget értek 1914-ben.