Olvasók kérdései

● Midőn Jézus az ő „jelenléte jeléről és a dolgok rendszere befejezéséről” beszélt, tanítványainak azt mondta: „Bizony mondom nektek, ez a nemzedék semmiképpen nem múlik el, míg ezek a dolgok meg nem történnek” (Máté 24:3, 34). Hogyan kell ezt értelmeznünk?

Ezt a próféciát i. sz. 33-ban mondta és ennek volt egy figyelemreméltó előképes beteljesedése i. sz. 70-ig, midőn a dolgok zsidó rendszere elpusztult és Jeruzsálem templomát lerombolták, úgy hogy „nem maradt kő kövön”. Egyedül Jeruzsálemben 1 100 000 zsidó pusztult el Josephus Flavius történetíró szerint. Noha sokan meghaltak Jézus tanítványai közül az üldözések között addig az ideig, néhányan annak a generációnak tagjai közül, akik Jézussal voltak és látták az ő hatalmas tetteit, még életben voltak, hogy tanúi legyenek „a dolgok rendszere befejezésének” (Máté 24:2, 3). Ezek Jézus generációjának vagy nemzedékének tagjai, az ő kortársai voltak.

Mindazonáltal Jézus próféciájából úgy értjük, hogy szavainak van egy későbbi, nagyobb teljesedése is, amely a csúcspontját abban „a nagy nyomorúság”-ban éri el, „amilyen nem történt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz többé”. Ez a „nagy nyomorúság” nem csak a zsidó „dolgok rendszerét” érinti, hanem az emberiség egész világát, igen, „minden nemzetet” felölel, amelynek Jehova tanúi „prédikálják a királyságnak ezt a jó hírét, mielőtt eljön a vég”. A „szorongató fájdalmak”, amelyek 1914-ben kezdték sújtani ezt a földet az első világháborúval, azt mutatják, hogy Jézus „jelé”-nek nagy ellenképi beteljesedése megy végbe 1914-től fogva (Máté 24:3–8, 14, 21).

Mi hát akkor a „nemzedék”, amely „semmiképpen nem múlik el, míg ezek a dolgok meg nem történnek”? Ez nem egy időszakra vonatkozik, mint ahogy sokan magyarázni próbálják: 30, 40, 70, sőt 120 évre; sokkal inkább emberekre utal, azokra az emberekre, akik „a szorongató fájdalmak kezdetekor” élnek, amely erre az elítélt világrendszerre jön. Azoknak az embereknek a nemzedéke ez, akik látták a katasztrofális eseményeket, amelyek robbanásszerűen eljöttek az első világháború kapcsán, 1914-től fogva.

Ahogyan az U.S. News and World Report lap 1980. január 14-i számában írt egyik cikke az 56. oldalon jelezte: „Ha feltesszük, hogy 10 év az a kor, amelynél egy esemény maradandó nyomot hagy az ember emlékezetében”, akkor ma több mint 13 millió amerikai él, akinek „emléke van az első világháborúról”. És ha e világ gonosz rendszere fennmarad még a századfordulóig, ami nagyon valószínűtlen, tekintettel a világ irányvonalára és a Biblia próféciájának teljesedésére, még mindig lennének életben maradottak az első világháború nemzedékéből. Mindazonáltal az a tény, hogy a számuk apad, újabb jele annak, hogy „a dolgok rendszerének befejezése” gyorsan halad a vége felé.

A The Economist folyóirat 1980. március 15-i számában ebben a vonatkozásban érdekes ismertetést közölt az „1914 nemzedéke” című könyvről, amelyet Robert Wohl írt. Ez a következő jelentőségteljes megjegyzést teszi: „Végül Mr Wohl a saját véleményét hangoztatja 1914 generációjáról (nemzedékéről). Egy tömör és sűrített utolsó fejezetben azt állítja, hogy nemzedékeket nem lehet matematikailag meghatározni évek számával, hanem főbb történelmi válságok köré csoportosulnak, melyre az első világháború kiváló példa volt.” Ez nagyon is egybeesik Jehova tanúinak az „1914 nemzedéké”-ről való nézőpontjával.

Igen, volt az embereknek egy nemzedéke, amely 1914-ben élt és amely egy viszonylag nyugodt korszakból látta a nagyobb történelmi változásokat a háború, törvénytelenség és pusztítás jelen korszakában. Sokan azok közül, akik most Jehova tanúi, köztük voltak. Bizony 1914 volt a változások „kiváló példája” mivel ez az év indította el az előre megjövendölt „szorongató fájdalmak kezdetét” a nemzetek között. Sok ember él még, aki el tudja mondani, milyen tragikusan változtak az állapotok a földön az 1914-es évben. A világ pedig továbbra is egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe keveredik. Boldogok lehetünk ezért, mert Jézus biztosít minket, hogy lesznek túlélők „1914 nemzedékéből” — vagyis ez a nemzedék nem múlik ki teljesen —, mikor a „nagy nyomorúság” lehúzza a függönyt e gonosz világrendszerre.