Jehova tanúi előzetes értesítést kapnak erről a Jelenések 17:13, 14 próféciájában:

¹⁴ „Ezeknek [az Egyesült Nemzetek által képviselt politikai elemeknek] egy a gondolatuk, és ezért erejüket és hatalmukat a vadállatnak adják. Ezek megküzdenek a Báránnyal, de a Bárány legyőzi őket, mivel Ő uraknak Ura és királyoknak Királya. És vele együtt ezt fogják tenni azok is, akik elhívottak, választottak és hűségesek.”

15, 16. a) Végső soron tehát mit jelent a világuralom feletti végső harc? b) Milyen előzetes látomást ad nekünk János apostol erről az eseményről, s milyen kimenetele lesz annak?

¹⁵ Ez a katonai beavatkozás jelenti majd „a Mindenható Isten nagy napjának háborúját”, a Har-Magedonnak nevezett világhelyzetben. (Jel 16:13–16) A Jehova védelme alatt álló tanúk a földön szemtanúi lesznek a Jelenések 19:11–21-ben leírt „háború”-nak. A világuralom vitakérdésével kapcsolatos végső összecsapás előzetes látomásában a keresztény János apostol leírja a csata kimenetelét, és ezt mondja:

¹⁶ „És láttam, hogy a vadállat és a föld királyai seregeikkel összegyűlnek, hogy háborút viseljenek a lovon ülő [Jehova fővezére, Jézus Krisztus] ellen és [mennyei angyalokból álló] seregei ellen. És megfogták a vadállatot, és vele együtt a hamis prófétát [az angol-amerikai világhatalmat], aki őelőtte a jeleket tette, amelyekkel félrevezette azokat, akik a vadállat jelét elfogadták, és azokat, akik imádták annak képmását [az Egyesült Nemzeteket]. Mindkettőjüket még élve a kénkővel égő tüzes tóba vetették. A többit azonban a lovon ülőnek hosszú kardja ölte meg, amely a szájából jött ki. S az összes [a 17, 18. versben említett] madár jóllakott húsos részeikkel.”

17. Minek vet majd véget ez az ateista politikai elemekre szakadó szerencsétIenség, s mi történik azután a láthatatlan elemekkel?

¹⁷ A dolgok ördögi vezetés alatt álló rendszerének minden ateista eleme is elpusztul, s ezzel véget ér majd a Jelenések 7:14-ben említett „nagy nyomorúság”. Ezt követi majd a láthatatlan világuralkodó, Sátán, az Ördög, valamint démonangyalai megkötözése és mélységbe vetése az elkövetkező 1000 esztendőre. — Jel 20:1–3.

18. Mire mutat rá Isten Szava azzal kapcsolatban, hogy vajon a csaták csatája teljesen elnépteleníti-e a földgolyót?

¹⁸ Vajon ez a háborúk háborúja Har-Magedonkor teljesen kipusztít minden emberi életet a földről? Noé napjaiban az ókori világ vége a vízözön által nem vetett véget minden emberi életnek, mert nyolcan túlélték azt az egész földre kiterjedő vízözönt. (2Pét 2:5) Noé Istene, Jehova azért formálta a földet, hogy „benépesítsék” azt. (És 45:18) Jehova Ésaiás próféta által név szerint előre bejelentette a perzsa hódítót, Nagy Cyrust és azért támasztotta a száműzött zsidóknak ezt a szabadítóját, hogy előképe lehessen a Nagyobb Szabadítónak, Jézus Krisztusnak. A „Mindenható Isten nagy napjának háborújában”, Har-Magedonkor Jézus Krisztus győzelmet arat Jehova és népe minden földi ellensége felett, és megöli Isten Királysága minden ellenségét. Jézus Krisztus nem a földi felkent követői szellemtől nemzett maradékának a rovására végzi el ezt az ítéletvégrehajtói munkát, mert abban az esetben nem lenne teljes a győzelem a Királyság oldalán.

Amikor azok a politikai uralkodók megpróbálnak eltörölni minden imádatot a földön, kezet emelve a maradékra és azok társaira, ez olyan lesz, mintha mennyei Mesterükre, Jézus Krisztusra, a Nagyobb Cyrusra emelnék kezüket. Ez aztán megindítja a vele való háborút Har-Magedonkor. Az akkor kitörő háború felülmúlja majd a radiológiai háborút, amit a nemzetek most egymás között megpróbálnak elhárítani, mert a láthatatlan birodalomból Jézus Krisztus és mennyei angyalseregei elpusztítják Jehova tanúinak ezeket a vakmerő támadóit.

24. Ki részesül majd abban a kiváItságban, hogy szemtanúja lehet a „nagy nap csatájának” anélkül, hogy részt kellene vennie abban, és hogyan reagál majd erre?

²⁴ Mily nagy kiváltság lesz akkor szemtanúnak lenni „a Mindenható Isten nagy napjának háborújában” Har-Magedonkor! Az ő védelme alatt, s anélkül, hogy maguk is részt vennének az ütközetben, a Jeremiás osztály maradéka és önátadott társaik ennek a kiváltságnak örvendhetnek itt a földön, a csata mezején. Bőséges jutalomban részesülnek tehát azért, amiért hirdették „a mi Istenünk bosszúállásának napját”; munkájuk nem volt hiábavaló (És 61:2). Ki tudná ma felmérni, milyen nagy lesz az örvendezésük az összes szent mennyei angyalokéval együtt Krisztus alatt?