Az angyalok megértik, hogy Isten családjában nincs helye az önmagasztalásnak, akár a mennyben, akár a földön. Nem indít-e ez arra minket, hogy igazi erőfeszítéssel törekedjünk arra, hogy ,semmit se tegyünk versengésből vagy önteltségből, hanem az elme alázatosságával cselekedjünk, másokat különbnek tartva magunknál’? (Fil 2:3). Alázatosan elfogadjuk-e Jehova elrendezését a keresztény gyülekezetben, tisztelve a felvigyázókként szolgáló tökéletlen férfiakat? (Zsid 13:17).

Mózes temetése kapcsán egy másik példáját láthatjuk az alázatos alárendeltségnek. Szembehelyezkedés volt az Ördög és Mihály arkangyal között, aki amellett foglalt állást, hogy Mózes teste Jehova tulajdonát képezi. Hogyan intézte el Mihály az ügyet? Vajon mélységesen gonosz megvetést szórt erre az ellenállóra, aki felelős volt az emberiség bajaiért? (1Móz 3:1–5). Nem, „nem mert ítéletet hozni ellene [az Ördög ellen] becsmérlő szavakkal, hanem ezt mondta: ,Jehova dorgáljon meg téged’” (Júd 9). Az arkangyal tisztelte Jehova ítélethozatali elrendezését, kerülte az önhittséget. (Hasonlítsd össze a János 5:19, 30-cal!)

Mihály példáját követve a keresztény férjek és apák kerüljék azt, hogy nyersen vagy követelőzően rendezzék a családi ügyeket, a gyülekezeti vének pedig óvakodjanak attól, hogy tekintélyükkel visszaélve kedvesség nélkül bánjanak a vétkesekkel (1Pét 3:7; 5:1–3).