„Szenteltessék meg a te neved” — Melyik név?

HA VALLÁSOS ember vagy, bizonyára hiszel — miként mások is — egy legfelsőbb Lényben. És valószínűleg nagy becsben áll előtted ehhez a Lényhez intézett közismert ima, amelyet Jézus tanított követőinek, és amely az Úr imája vagy Miatyánk néven ismeretes. Az ima így kezdődik: „Mennyei Atyánk! Szenteltessék meg a te neved!” (Máté 6:9, New International Version).

Felmerült-e már valaha benned az a kérdés, miért tette Jézus ebben az imában első helyre Isten nevének a megszentelését? Ugyanis a többi dolgok: „Jöjjön el a te királyságod, legyen meg a te akaratod, és bocsásd meg a mi bűneinket” felsorolásban mind ez után következik. Ezeknek a többi kéréseknek a teljesítése végül majd maradandó békét és örök életet jelent az emberiség számára itt, a földön. Véleményed szerint lehet-e ennél bármi is fontosabb? Jézus mégis azt parancsolta, hogy imánkban első helyen Isten nevének a megszentelését kérjük.

Semmiképpen sem tekinthetjük véletlennek, hogy Jézus a követőit arra tanította, hogy imájukban első helyre tegyék Isten nevét. E névnek a megszentelése ő számára is döntő jelentőségű volt, mivel többször is említette saját imájában. Egy alkalommal, amikor nyilvánosság előtt imádkozott Istenhez, e szavakat mondta: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Isten így válaszolt rá: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem” (János 12:28, K.f.).

Jézus halála előtti estén azért imádkozott Istenhez, hogy tanítványainak imáját is hallgassa meg. Itt újra elhangzott Jézus szájából az, hogy mennyire fontos Isten nevét felmagasztalni. Ezt mondta: „Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál.” Később megismételte: „megismertettem velük nevedet és ezután is megismertetem” (János 17:6, 26, K.f.).

Miért volt oly fontos Jézus számára Isten neve. Miért hangsúlyozta Jézus abban a kérdésben: „szenteltessék meg a te neved”, hogy nekünk is fontos Isten nevét megszentelnünk? E válasz megértése céljából tudnunk kell, hogyan tekintették a bibliai időkben a neveket.

Nevek a bibliai időkben

Vitathatatlan, hogy Jehova Isten ültette az ember szívébe azt a vágyat, hogy nevet adjon mindennek. Az első embernek a neve — Ádám volt. A teremtési beszámolóban az első teendő, ami Ádám nevéhez fűződik — az állatok elnevezése volt. Amikor Isten Ádámnak feleséget adott, Ádám azonnal nevet adott neki: „Legyen az ő neve: asszonyember” (héberül: ’Ishshah’). Később az Éva nevet adta neki (jelentése: élő [„aki él”]), mert „ ő lett minden élőnek az anyja” (1Mózes 2:19, 23; 3:20). Még napjainkban is szokás ilyen névadás az emberek között. Szinte el sem lehet képzelni, milyen bonyodalmakat okozna, ha nem lennének nevei az egyes embereknek!

Az izraeliták idejében a nevek nem csupán elnevezések voltak. Konkrét jelentés fűződött hozzájuk. Például Izsák neve „Nevetést” jelent, és ez koros szüleinek nevetését idézi fel emlékezetünkben, akik először nevetve fogadták azt a hírt, hogy gyermekük fog születni (1Mózes 17:17, 19; 18:12). Ézsau nevének jelentése: „Szőrös”, ami fizikai külsejének megjelenésére utal. Másik neve, Edom: „Vörös” vagy „Vörhenyes” viszont arra emlékeztet, hogy eladta elsőszülöttségi jogát egy tál vöröslencséért (1Mózes 25:25, 30–34; 27:11; 36:1). Jákób, aki alig volt fiatalabb ikertestvérénél, Ézsaunál, megvásárolta az elsőszülöttségi jogot Ézsautól és elnyerte az elsőszülött fiút megillető áldást. Nevének jelentése találó: „Aki másik sarkába kapaszkodik”, „Aki a másikat kitúrja” vagy „Aki a másik helyére lép” (1Mózes 27:36). Salamon nevének jelentése ennek megfelelően „Békességes”, ugyanis egész uralma alatt Izrael békének és nagy jólétnek örvendett (1Krónika 22:9).

A The Illustrated Bible Dictionary (1. kötet, 572. oldalon) ezt írja: „Az ÓSz[övetségben] a ’név’ szó tanulmányozása megmutatja, mennyi mindent jelent ez a szó a héberben. A név nem egyszerűen csak elnevezés, hanem jelzi a név viselőjének igazi egyéniségét.”

Az a tény, hogy Isten lényegesnek tartja a neveket, abból is kitűnik, hogy egy angyalon keresztül arra utasította Alámerítő Jánosnak és Jézusnak a leendő anyját, hogy minek nevezzék majd fiaikat (Lukács 1:13, 31). Ha pedig előfordult, hogy megváltoztatta valakinek a nevét, vagy pótnevet adott valakinek, ezzel azt akarta kiemelni, milyen fontos szerepet töltenek be ezek az ő elhatározásában. Például, amikor megjövendölte Isten, hogy szolgája, Ábrám („Megdicsőülés atyja”) sok nemzet atyja lesz, nevét Ábrahámra (jelentése: „Tömegek atyja”) változtatta. Ezzel együtt Ábrahám feleségének Szárai („Pörlekedő”) nevét átváltoztatta Sárára („Fejedelemnő”-re), mivel ő kellett legyen Ábrahám magvának anyja (1Mózes 17:5, 15, 16; vö. 1Mózes 32:28; 2Sámuel 12:24, 25).

Jézus elismerte a nevek fontosságát, és Péter nevére úgy utalt, mint ami egyúttal szolgálati kiváltságot is jelentett számára (Máté 16:16–19). Még a szellemi teremtményeknek is van nevük. A Biblia két ilyen nevet is említ: Gábriel és Mihály nevét (Lukács 1:26; Júdás 9). És amikor elnevezünk valamilyen élettelen dolgot: csillagokat, bolygókat, városokat, hegyeket és fákat, tulajdonképpen Teremtőnket utánozzuk. Ugyanis a Bibliában olvasható, hogy Isten nevén nevezi az összes csillagokat (Ésaiás 40:26).

Igen, a nevek fontosak Isten szemében. Ő ültette belénk is azt a vágyat, hogy minden személyt és minden tárgyat külön névvel jelöljünk. Logikusan, az angyaloknak, embereknek, állatoknak, valamint csillagoknak és egyéb élettelen tárgyaknak is külön nevük van. Következetesség lenne-e, ha minden dolgok Teremtőjének nem lenne neve? Biztosan nem, ha főleg figyelembe vesszük a zsoltáros szavait: „Hadd áldja minden test [Isten] szent nevét határtalan ideig, sőt örökké” (Zsoltárok 145:21).

The New International Dictionary of New Testament Theology (2. kötet, 649. oldal) ezt mondja: „A bibliai kinyilatkoztatás egyik legalapvetőbb és leglényegesebb vonása az, hogy Isten nem névtelen: személyes neve van, amelyen segítségül lehet, sőt kell is hívnunk.” Jézus minden bizonnyal erre a névre gondolt, amikor követőit így tanította imádkozni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9, Ö.f.).

Mindezekből világosan kitűnik, hogy nekünk is fontos tudnunk, mi Istennek a neve. De te ismered-e Isten tulajdonnevét?

Hogyan tudhatjuk meg, mi Istennek a neve? Ez roppant fontos kérdés. A teremtett világ erőteljesen bizonyítja, hogy léteznie kell egy Istennek, de nem ad felvilágosítást Isten nevéről. (Róma 1:20). Valójában sohasem tudhatnánk meg, mi Istennek a neve, ha maga a Teremtő nem tudatná velünk. De ő tudatta nevét az ő saját könyvében, a szent Bibliában.

Egy ünnepélyes alkalommal Isten kimondta nevét, és ezt megismételte többször is Mózes füle hallatára. Mózes leírta ezt az eseményt, és ez fennmaradt a Bibliában egészen a napjainkig (2Mózes 34:5). Sőt Isten még le is írta a nevét, mégpedig saját „ujjával”. Amikor Mózes megkapta ama „Tízparancsolat” néven ismert igéket, Isten csoda módjára leírta azokat. A beszámoló elmondja: „Mihelyt befejezte [Isten] Mózessel a beszédet a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak” (2Mózes 31:18). Isten neve nyolcszor fordul elő az eredeti Tízparancsolatban (2Mózes 20:1–17). Maga Isten nyilatkoztatta ki az embereknek a nevét szóban is, írásban is. Mi tehát az ő neve?

Héberül leírva így olvasható: יהוה. Ez a négy betű más néven: Tetragrammaton, a héberben jobbról balra olvasandó. Sok mai nyelven: YHWH vagy JHVH formában szerepel. Istennek ez a négy mássalhangzóval jelölt neve majdnem 7000-szer előfordul az eredeti „Ószövetségben”, vagyis a Héber Szent Iratokban.

Ez a név a héber ha·wah’ (הוה), „valamivé lenni” jelentésű igének a műveltető alakja, és szó szerint annyit jelent: „Létezhet” („előidézi, hogy valami legyen”).a Isten neve tehát olyan személyt jelöl meg, aki ígéreteit fokról fokra beváltja, és szándékait maradéktalanul megvalósítja. Csak az igaz Isten viselhet ilyen gazdag jelentésű, sokatmondó nevet.

Bizonyosan vissza tudsz emlékezni, milyen sokféle formában adták vissza Isten nevét a Zsoltárok 83:19. versében, ahogy az előző részben ismertettük? (5. oldal.) Az ott közölt fordításokból kettő az isteni név helyett tulajdonképpen két címet: „Úr” és „Örökkévaló” szót közöl. Egyben a Jehova alakban viszont felismerhetjük a négy betűből álló isteni nevet.