JEHOVA azt akarja, hogy az emberek ismerjék és használják az ő nevét. Ez kitűnik abból, hogy már az első két embernek feltárta a nevét. Tudjuk, hogy Ádám és Éva jól ismerte Isten nevét, mert miután Éva megszülte Kaint, az eredeti héber szöveg szerint ezt mondta: „Fiút szültem Jehova segítségével” (1Mózes 4:1).

Később arról olvasunk, hogy a hűséges férfiak, mint például Énókh és Noé is az „igaz Istennel jártak” (1Mózes 5:24; 6:9). Ők is bizonyára ismerték Isten nevét. A név az igaz Noé és családja jóvoltából fennmaradt a vízözön után is. Isten szolgái — annak ellenére, hogy vízözön után nemsokára Bábelben nagy lázadás tört ki — használták Isten nevét. Ez a név több százszor előfordul az Izraelnek adott isteni törvényekben is. Csupán Mózes 5. könyvében 551-szer fordul elő.

A bírák napjaiban az izraeliták bátran, tartózkodás nélkül használták Istennek a nevét. Még az egymás közötti üdvözlésükben is említették. Boázról az eredeti héberben azt olvassuk, hogy arató munkásait így üdvözölte: „Jehova legyen veletek!” A köszönést így viszonozták a munkásai: „Jehova áldjon meg téged!” (Ruth 2:4).

Az izraeliták egész területén végigkísérhetjük, hogy Jehova nevét használták egész a babiloni fogságból Júda földjére való visszatérésükig. Dávid király, ez az Isten szíve szerinti király, nagyon sokszor említette Isten nevét. Csak az általa írt zsoltárokban több százszor fordul elő ez a név (Cselekedetek 13:22). Isten neve sok izraelita nevébe beépült. Példa erre: „Adónia („Uram Jah” — „Jah” a Jehova rövidített alakja), Ésaiás („Jehovától jövő megmentés”), Jonathán („Jehova adta”), Mikeás („Ki olyan, mint Jehova?”), és Józsué („Jehova a megmentés”).

Isten nevének ez a közismertsége és használata fennmaradt Malakiás idejéig, aki Jézus előtt körülbelül 400 évvel élt. A nevét viselő bibliai könyvben Malakiás kiemeli az isteni nevet, hiszen 48-szor használja.

Ahogy az idő telt, a zsidók elkerültek szülőföldjükről, és egyesek már nem olvasták a Bibliát héber nyelven; i. e. III. században a Biblia akkor meglevő részeit (az „Ószövetséget”) elkezdték görögre, az akkori nemzetközi nyelvre fordítani. De Isten nevét nem hagyták figyelmen kívül. A görög Septuaginta ősi, napjainkig fennmaradó másolatai ezt tanúsítják.