-
Olvasók kérdéseiŐrtorony – 1982 | május 1.
-
-
● Hogyan tekintse a keresztény a vér műtrágyaként, állati takarmányként vagy egyéb olyan módon való felhasználását, amely részéről nem jelenti a vér megevését?
Az efféle ügyekben a keresztény gondolkodásmódjának és cselekvésének vissza kell tükröznie a vér szentsége iránti s a Biblián alapuló mély tiszteletét.
Sokan vannak olyanok, akik nem ismerik Isten nézetét vagy nem törődnek vele és megengedik az emberi vér transzfúziós felhasználását. Vannak helyek, ahol ételként fogyasztják az állati vért, például véres hurka formájában. De a vér helytelen felhasználása ezzel korántsem ér véget. Egyes üzletemberek úgy próbálnak hasznot húzni a leölt állatok véréből, hogy műtrágyát készítenek belőle, kutya- vagy macskaeledelhez keverik, vagy egyéb ipari termék előállításánál használják fel és hozzák kereskedelmi forgalomba.
A keresztények azonban a Bibliából tudják, hogy a vér nem egyszerűen csak valamiféle biológiai termék, amely bármilyen lehetséges és nyereséges módon felhasználható. A Biblia feltárja, hogy a vér az életet képviseli. Ezért Isten Noé által azt parancsolta az embereknek, hogy ne egyék meg a vért (1Móz 9:3, 4). Később Isten a mózesi törvénybe is beiktatta ezt a tilalmat (3Móz 17:12; 5Móz 12:33). Amikor pedig hatályon kívül helyezte ezt a törvényt, olyan utasítást adott a keresztényeknek, hogy „tartózkodjanak . . . a vértől”. Jehova tanúi ezért nem fogadnak el vérátömlesztést. De a vér különféle kereskedelmi felhasználását sem helyeslik (Csel 15:19, 20, 28, 29).
Még jobban megértjük, mennyire ez a helyes nézet, ha megvizsgáljuk a következő kérdést: Mit tettek a leölt állatok vérével az ókori Izraelben?
Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy a vért áldozatul használják fel az oltáron (3Móz 17:11). Ha nem került ilymódon felhasználásra, az állati vért a földre kellett kifolyatni. Így a vér — bizonyos értelemben — visszakerült Isten tulajdonába, mivel a föld Isten lábzsámolya (3Móz 17:13, 14; És 66:1).
A vér felasználásának ilyen korlátozása Isten részéről az izraeliták esetében külön hangsúlyt kapott abból is, amit Isten a kövérjével kapcsolatban mondott. Ellentétben azzal, amit a mózesi törvény előtt és után követeltek az igaz imádat gyakorlóitól, az izraeliták nem ehettek kövérjét, amíg a mózesi törvény volt érvényben. Az áldozati állat kövérjét a táperőben legdúsabb vagy legértékesebb résznek tekintették, ezért az oltáron el kellett égetni az Istennek ajánlott áldozatul (3Móz 3:3–5, 16). E tekintetben bizonyos hasonlóság áll fenn abban, hogy a Törvény hatálya alatt állók hogyan tekintették és használták a vért, illetve a kövérjét. Ugyanakkor bizonyos különbség is fennáll. Legalábbis akkor, ha egy állat természetes úton múlt ki, vagy másik állat ölte meg, Isten törvénye kimondta, hogy a kövérjét ’minden elképzelhető célra fel lehet használni, de megenni nem szabad’. Ugye látod a lényeget? Bár sem a vért, sem a kövérjét, nem volt szabad megenni, Jehova azt mondta, hogy a kövérjét, az áldozati felhasználáson kívül más célra is fel lehet használni. De Isten nem mondta ugyanezt a vérről! Ha tehát a vért nem használták fel az oltáron, a földre kellett önteni, hogy az állat életét ilymódon visszaadják az Életadónak (3Móz 7:22–27).
A keresztények nem tartoznak a mózesi törvény hatálya alá (Róma 7:6; Kol 2:13–16). Mégis külön parancsunk van arra, hogy ’tartózkodjunk . . . a vértől’. Ezért tiszteletben kell tartanunk a vér szentségét annak tudatában, hogy a megmentésünket a Krisztus vére tette lehetővé (Ef 1:7; Kol 1:13, 14, 20). A kereszténynek, aki mélyen átérzi ezt, nincs szüksége véget nem érő szabályokra ahhoz, hogy tudja: mit tegyen a vér kereskedelmi felhasználását illetően.
-
-
Olvasók kérdéseiŐrtorony – 1982 | május 1.
-
-
Más esetben viszont arról lehet szó, hogy megetessük-e a vért az állatainkkal. Igaz, hogy jelenleg a vadon élő állatok jó része nem növénnyel táplálkozik, ahogy — a Biblia szerint — kezdetben tették (1Móz 1:30). Más állati teremtményeket falnak fel azok vérével együtt. Ennek ellenére, van-e olyan keresztény, aki ismeri Isten vérrel kapcsolatos törvényét és mégis szántszándékkal vérrel etetné az állatait? Vajon ez összhangban lenne azzal, amit a vérnek a Törvény alatti felhasználásáról tud?
-