Vele született halhatatlanság vagy feltámadás — melyik?

Arra kérünk, hogy alaposan vizsgáld meg az ezen az oldalon kezdődő, négy cikkből álló sorozatot. A cikkek feltárják előtted a Biblia nézetét arról, hogy mi történik a lélekkel a halál alkalmával, mi a feltámadás, Isten ítéletnapja és a végső nyomorúság, s hogyan kapcsolódnak mindezek a fogalmak az Isten Szavában megtalálható Királyság témához.

MINDEN év március vagy április hónapjában a világ lakosságának egynegyede megünnepli a húsvétot, amit „Krisztus feltámadásának ünnepeként” tartanak meg az emberek. Ez azt jelenti, hogy azok az embermilliók, akik húsvét vasárnapján megemlékeznek Jézus feltámadásáról, valójában kifejezésre juttatják a saját feltámadásukba vetett reménységüket is. De bármennyire furcsán hangzik, legtöbben közülük mégsem azt a hitet vallják, hogy a halál utáni élet teljesen a feltámadástól függ, hanem inkább a „halhatatlan lélekről” szóló tanítás hívei.

Vannak azonban százmilliók, akik nem ünneplik a húsvétot. De ezek az emberek is azt hiszik, hogy a halál utáni életük nem a feltámadástól, hanem a „lelkük” továbbélésétől függ. Mind a kereszténység hívei, mind a kereszténységen kívül álló ilyen emberek nyilvánvalónak tartják, hogy kell lennie valaminek, ami a rövid földi élet után következik. Nagy csalódást okozna nekik a gondolat, hogy az ember úgy él és úgy hal meg, mint az állatok. Egészen természetes az ilyen embereknek egy jövő élet iránti vágyakozása. Talán te magad is ilyesmi után vágyakozol. De vajon hogyan lehetséges a halál utáni élet?

ÉLET A HALÁL UTÁN — DE HOGYAN?

A különféle vallások „szent könyvei” a legtöbb esetben kétféle megoldást javasolnak erre a kérdésre. Vannak könyvek, melyek a halott „lelke” vagy „szelleme” automatikus továbbélését tanítják. Másrészről a Biblia azt tanítja, hogy a halottak a feltámadás által kerülhetnek vissza az életbe (Zsidók 11:17–19; Lukács 20:37, 38; János 5:28, 29; 11:24).

A keleti vallások tanításán — amely szerint a „lélek” vagy a „szellem” tovább él — nem szabad meglepődnünk, hiszen a megbízható történelmi források azt mutatják, hogy ez a hit keleti eredetű. Az ókori babiloniak hittek abban, hogy létezik egy alvilág, melyet a holtak lelkei népesítenek be Nergal isten és Ereskigal istennő alattvalóiként. Az ősi Egyiptomban is hittek a lélek halhatatlanságában és az egyiptomiaknak is megvolt a saját „alviláguk”. Ők Oziriszt mint a „holtak istenét” imádták. Az egyiptomiakhoz hasonlóan a perzsák is hittek abban, hogy a „lelkek megméretnek” a halál után. Sok ókori görög filozófus szintén elfogadta a halhatatlan lélekről szóló keleti felfogást, amit végül is Platón öntött filozófiai tantétel formájában i. sz. negyedik századában.

Bizony meglepő, hogy a júdaizmus és a kereszténység vallásai is magukévá tették azt a felfogást, amely szerint a jövő élet alapja a lélek halhatatlansága. Ez egyáltalán nem bibliai tanítás, s ezt az 1980-ban kiadott The Concise Jewish Encyclopedia is elismeri: „A Biblia nem állítja a lélek halhatatlanságának tanát és ilyesmi nem is vehető ki egyértelműen a korai [zsidó] rabbinikus irodalomból sem . . . Idővel az a hiedelem, hogy az ember személyiségének egy része örök életű és elpusztíthatatlan, a rabbinikus hitelvek részévé lett, csaknem egyetemesen elfogadott a későbbi júdaizmusban.”

A kereszténység teológusai a zsidó rabbik példáját követték, amikor elfogadták az ember halhatatlan lelkéről szóló babiloni, egyiptomi, perzsa és görög felfogást. Mivel azonban a kereszténység egyházai azt állítják, hogy a Bibliát fogadják el alaptanításként, önmagukat állítják dilemma elé a fenti nem keresztény tanítás elfogadásával. A dilemma pedig a következő: Hogyan tarthatják fenn az egyházak a feltámadás bibliai tanítását, és hogyan taníthatják ugyanakkor azt, hogy a halhatatlan lelke következtében az ember tovább él a halál után?

Nos, hogyan kerülik meg ügyes csűrés-csavarással a kereszténység egyházai ezt a dilemmát? A Catholic Encyclopedia ezt mondja: „A Negyedik Lateráni Zsinat azt tanítja, hogy minden ember, akár választott, akár kárhozott legyen az illető, ’a saját testében fog feltámadni, amelyet most visel’. A hittételek és hitvallások nyelvén ezt az életbe való visszatérést a test feltámadásának nevezik.” [A kiemelés tőlünk van.] Más szavakkal kifejezve, itt azt állítják, hogy a halottak feltámadása csupán a halhatatlan léleknek az emberi hústestbe való újbóli felöltöztetése. A Biblia azonban nem ezt tanítja.

AZ IGAZI FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE

Számos bibliakutató elismeri, hogy a vele született halhatatlanság, valamint a „test feltámadása” tanát nem tanítja a Biblia. A Szentírás francia szakértője, a katolikus Georges Auzou professzor ezt írja: „A ’lélek’-nek mint a ’testtől’ független, csupán szellemi, anyagtalan valóságnak fogalma . . . nem található meg a Bibliában.” „Az Újszövetség sehol sem beszél a ’test feltámadásáról; hanem a ’halottak feltámadásáról’.”

Hasonlóképpen az Immortality of the Soul or Resurrection of the Dead? [A lélek halhatatlansága vagy a halottak feltámadása?] című könyvében a francia protestáns professzor, Oscar Cullmann ezt írja: „Alapvető különbség van a halottak feltámadásának keresztényi reménysége és a lélek halhatatlanságának görög hiedelme között . . . Bár a kereszténység később összekapcsolta ezt a kétféle tanítást és egy mai átlagkeresztény teljesen összekeveri a két fogalmat, nem akarom eltitkolni, hogy jómagam és a kutatók többsége mit tekintünk igazságnak ezen a téren . . . az életet és az Újszövetség gondolatát teljesen áthatja a feltámadásba vetett hit . . . az, hogy az egész ember, aki valóban halott, az kerül vissza az életbe Isten újrateremtő cselekedete által.” [Az eredeti francia kiadás angol nyelvű fordítása alapján.]

Igen, a jövő élet igazi bibliai reménysége a feltámadáson nyugszik, vagyis a „halottak közül való újbóli életre keltésen”, nem pedig valamiféle halhatatlan lélek automatikus életben maradásán. A Biblia egyértelműen kijelenti: „Lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Hogy mégis honnan ered a sokféle vallási zűrzavar az ilyen fogalmak körül, azt a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Kép a 4. oldalon]

A holttest fölött lebegő lélek képe mutatja, hogy az ókori egyiptomiak hittek a halált túlélő lélek létezésében